Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Gecse Annabella: Munka és munkanélküliség egy közösség értékrendjében
Tisicum XVIII. írásomban egyetlen település XX. századi munkatípusait igyekszem áttekinteni abból a célból, hogy egy kisvilág életének keretein belül próbáljam megvilágítani a munka szerepét, e szerep változásaiból mindazt, ami abból látható, esetleg mérhető. A falura vonatkozó adataim két időszakból származnak, egyrészt a XX. század első felét jellemzik, másrészt az 1980-as évek végét. Az első időszak tekintetében törekedtem arra, hogy a munkafajták valamennyi típusának szervezeti kereteit érintsem, ezzel a korszakkal, ugyanezekre az adatokra építve már korábban is foglalkoztam.13 A második időszak, időpont esetében mindössze egy hiányos forrás adataira támaszkodtam. Településemről, Baracáról (Barca, Szlovákia) már több alkalommal volt lehetőségem írásban is, szóban is megnyilatkozni,14 de Szabó László kutatásai is érintették.15 A mintegy 400 fős kistelepülés a XX. század első évtizedeiben jellemző „önellátó” faluból mára szőkébb környezetében a munkanélküliséggel legerősebben sújtott falvak egyikévé vált. A munkaszervezeti formák, változataikban, történetükben - úgy vélem - ha nem is magyarázzák meg maradéktalanul, sűrítve kifejezik ezt a folyamatot. A XX. század közepéig a falu valamennyire azonos értékrendet követő közösségként élt. A munka kiemelt szerepe még az 1980-as évek végén is tudott érvényesülni, a szocialista időszak önkéntes alapú társadalmi munkáit azért volt egyszerű elvégezni, mert a munka is, a közösségért végzett munka is a még éppen érvényes normarendszer eleme volt. Amint az majd az összeírásokból látszik is, például a temető kaszálására évente kétszer is sort tudtak keríteni. Ma a falu 400 lakosából 140 fő végez hivatalosan közmunkát. Ezeknek a szociális segélyért dolgozó embereknek egyik feladatuk éppen a temető kaszálása lenne. Erre a nagy létszám ellenére is csak évente egyszer kerül sor - jóllehet kaszálógéppel is dolgozhatnak de előfordult már az is, hogy egyszer sem volt temetőkaszálás. A bevezetőben felvetett kérdések sorát szaporítja ez a konkrét eset, pontosabban az, hogy mi történt a két időszak közötti években, mi változott meg, mi okozza ezt a hozzáállást. Mindkét időszak esetében, de a munkafajták rendszerezésében is Szabó László elsősorban fent már említett tanulmányait tekintettem irányadónak. Szabó László 1967-ben, majd 1997-ben megjelent összefoglaló jellegű tanulmányában áttekinti és megközelítésük szempontjából értékeli, csoportosítja mindazokat az írásokat, amelyek célja a társasmunkák vizsgálata volt.16 Úgy véli, Varga Gyula az első, aki nem külsődleges, hanem lényeges és valós szempontok szerint ítéli meg és értelmezi ezt a munkafajtát. 1991-ben megjelent szatmári társasmunkákkal foglalkozó írásában a rendszerezés alapjául a társas forma létrejöttének okát teszi meg.17 Ezzel a hozzáállással tudott leginkább azonosulni Szabó László is. Saját társasmunka- csoportosítása a következő:- gazdasági szükség következtében létrejött társasmunkák,- szórakozás miatt létrejött társasmunkák,- rituális célokat elősegítő társasmunkák,- külső organizációs hatásra létrejött társasmunkák. Mindez természetesen a többi munkaszervezeti forma: az egyéni munkák, a - családformákként tovább bontható - családi munkák, az egyszerű kooperáció, az alárendeltségi viszonyon alapuló munkaszervezeti formák, a szocialista korszak munkaformái között elhelyezve.18 19 A mögötte álló, sok-sok tájegységet érintő kutatásra alapozva állapítja meg, hogy a társas formát igénylő munkák résztvevői vidékenként különböző alapon szerveződő csoportok. A szerveződés alapja nagyon gyakran nem a rokonság, család, műrokonság, sőt nem is a lokális közelség, hanem a vagyoni csoporthoz tartozás, amely sokfelé „sokkal tisztábban kivehető csoportosulás, mint a rokonsági.”™ Baraca is, mint az alábbiakban remélhetőleg kiderül majd, leginkább a vagyoni alapú társulással jellemezhető egy-egy társas formát igénylő munka tekintetében. A vagyoni besorolás alapja pedig a falu paraszti társadalmában a földbirtok volt. Ám valamennyi családtípusnak (földbirtokának nagysága alapján típusba sorolható család), a legnagyobb gazdától a hat holddal bíróig az évszakoknak megfelelően ugyanazokat a munkákat kellett elvégeznie a földművelés és állattartás terén. Hónapokra bontva a családi munkák a következőképpen alakultak20: Hónap Férfiak Nők Gyerekek Március boronálás krumpli, kukorica ültetése krumpli, kukorica beszántása palántálás (dinnye, dohány) vízhordás palántáláshoz Március 19. vetés (árpa, zab, tavaszbúza) segítség a vetésben: a ló vezetése, vetőmag hordása Április 8. kendervetés, mákültetés Április húsvéti nagytakarítás segítség a nagytakarításban 13 GECSE Annabella 2007. 48-55. 14 GECSE Annabella 2007. 15 Pl. SZABÓ László 2005. 16 SZABÓ László 1997/d. 17 VARGA Gyula 1991. 18 SZABÓ László 1997. 19 SZABÓ László 1997/d. 22. 20 Az áttekintést egyik munkájában Szabó László is használja, sajátjába építve. SZABÓ László 2005.380-382. 300
