Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Történelem - Szabó István: Egy város jelvényekkel írott történelme
Tisicum XVIII. 20. kép szobrászati munka a stockholmi Salomon Zeltreht alkotása. A kályhákat a rigai Heinrich von Bergen rakta. A nemzetközi kivitelező gárda azonban egységesen a tervező Niccolo Michet- ti tervei szerint dolgozott. Jelenleg az épület eredeti formáját csak az előcsarnok őrzi, a többit az idők folyamán különféle okok miatt (például az 50-es évek elején a palotában tűz ütött ki) teljességében nem állították helyre eredeti formájában, másokat pedig részben átalakítottak, megváltoztattak. Mivel a cári család nagyon ritkán tartózkodott a palotában, I. Péter halála után elvesztette a cári udvar életében betöltött szerepét: különféle egyéb célokra használták. így például a XVIII. század nyolcvanas éveiben három esztendőn át kaszárnyának is. A XIX. század elején Észtország kormányzójának munkahelye, a század végén pedig rezidenciája lett. 1921-ben az addig az Estonia színház padlásterében működő Észt Múzeum főként néprajzi jellegű gyűjteményét helyezték el benne. 1925-től kezdve azonban egyre több képzőművészeti alkotás került a falakra, s 1928-ban hivatalosan is Észt Képzőművészeti Múzeummá alakult át. A virágzó tengeri kereskedelem bőséges mennyiségű pénzt hozott a városba, ami nagyméretű világi és egyházi építkezéseket iniciált. Ki Tallinnban járva, ottan Körülnézett a városban, Látta ezt a dombot szintén, Melyen sok száz év leteltén Palotákat épitének, Egyházat is emelőnek,18 20. Ezt a pezsgő, a városkép ma is látható épület-építmény maradványaiból és a történeti forrásokból feltárt „virágkort” jelzi és idézi az ugyancsak TALLINN feliratú jelvény, négyszögbe komponált, vidám arcú építőmestere, aki éppen egy többszintes, jellegzetes Tallinn-belvárosi, a Hanza-városokban tipikus épület tetőfedő munkálatait végzi. Mégpedig úgy, hogy a jelvény síkját bontó, a háztetőt jelző hegyesszögű háromszög kereten kívüli végződései annak a folyamatos és intenzív építkezésnek az érzetét keltik, amelyek a ma is látható, szorosan összeépült, háromszintes épületek sorát eredményezték. 21. A mai városképet is meghatározó három nagy templomot, a Dóm-templomot, az ugyancsak Dóm-hegyen épült Oleviste-t és az alsóvárosi Niguliste-1 is ebben a felfutó periódusban emelték. A Dóm-templom elődjét 1229-ben kezdték építeni, de mai formáját Tallinn Hanza Szövetséghez való csatlakozása után nyerte el. Az észt főváros egyik legérdekesebb gótikus emléke, róla kapta nevét a felsőváros, a Toompea, ami a német Domberg észt megfelelője. Háromhajós belső kiképzését az 1470-es években kapta. Fedélszékes, gótikus bazilika stílusú épület, amely a XIII. századtól napjainkig fennmaradt építészeti reliktum. A svéd uralom idején a templom a nemesség panteonja lett, amiről sok kőbevésett címer tanúskodik. Külön figyelmet érdemel a kórusrészen elhelyezett síremlék: a svéd hadvezér, Pontus de la Gardie és felesége, a svéd királynő leányának reneszánsz stílusú szarkofágja. A neves tallinni kőfaragó és aranyozó mester, Arent Passer alkotása, aki a XVI-XVII. század fordulója körül tevékenykedett. Ugyancsak ő készítette a dóm déli kórusának falában elhelyezett, kőbe faragott sírlapokat is. A másik tallinni kőfaragó, Hans von Aken, Olaf Ryning svéd udvarmester reneszánsz síremlékével jeleskedett, amely a templom északi kórusfalában található. Az oltár és 18 BÁN Aladár 1960. 28. 252
