Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Történelem - Szabó István: Egy város jelvényekkel írott történelme
Történelem nyelvet is. Tallinnban a dominikánusok konventje már 1229- ben létezett a Dóm-hegyen, ahonnan a század közepén leköltöztek az alsóvárosi Vene (=Orosz) utcába. Itt kolostort építettek, amely a XIV. század közepe táján (1434) az iskolairányítási jogot is megszerezte. A jelvény ezt a töredékeiben máig fennálló kolostort, illetve a benne folyó hétköznapokat mutatja oly módon, hogy egy díszes imakönyv tartó állványra helyezett énekes könyvből két csuhás szerzetes buzgón énekel. S a toronyból szemlélődő strázsa nemcsak láthatta, talán még áhítattal hallgatta is a szent énekeket. 18. Csakúgy, mint azt az ugyancsak TALLINN feliratú jelvényen ábrázolt ifjút, aki boltív alatt állva lantot pengetve ad talán szerenádot (?) a szomszédos boltív alatt álló boldog mosolyú hölgynek. 19. A koraiakba fogalmazott KADRIORG feliratú alkotás Észtország egész XVIII. századtól napjainkba nyúló történelmét megidézi egy dús fejékes, krinolinos, legyezős dáma és az eléje féltérdre ereszkedő hódolója, vagy táncosa(?) figurájával. Érezteti az akkor még a városon kívül emelt palota atmoszféráját, amelynek építésre I. Péter orosz cár adott megbízatást. 1704-ben ugyanis, míg XII. Károly svéd király a lengyel és ukrán területekért harcolt, a védelem nélkül maradt észtek lakta föld egy része az oroszok kezére került. Nagy Péter nem véletlenül hadakozott először Észak- Észtországért, később az egész észt területért. Határozott célkitűzése volt Oroszországot fagymentes tengeri kikötőhöz juttatni. Már Szentpétervár alapításakor elkezdődött ennek a tervnek a kivitelezése, ami Észtország keleti felének megszerzésével, a Néva tengeri torkolatát őrző Narva majd Tartu városok orosz kézre kerülésével folytatódott. Ezt hamarosan Tallinn és a Narváig terjedő északi észt területek, illetve a délen fekvő Pärnu megszerzése követte. Mindezt a cárban munkálkodó melegtengeri kikötő szerzési szándékot fennen hirdeti a később rendeletére épített Kadriorg palota előcsarnokában elhelyezett cenotaphium (=jelképes sír), amelynek felső részén az orosz birodalom címere látható, alatta pedig egy horgonyábrázolás, amely körül delfinek fickándoznak, utalva a melegtengeri, fagymentes tengeri kikötőre. 1704- ben azonban mindennek még csak az előfeltételei kezdtek megteremtődni. A város - bár orosz fennhatóság alá került - továbbra is a német lovagok és a német polgárság irányítása alatt állt. így még a győztes cár is arra kényszerült, hogy 1714-ben a városon kívül, a közelben emelkedő Lasnämae domb aljában vegyen egy kis telket, amire rendszeres tallin- ni látogatásai miatt szerény házat építtetett. A nyaralószerű ház mindössze három szobájával és egy szabadkéményes konyhájával ma is áll. Eredetileg ekörül helyezkedtek el a különféle melléképületek: istálló, kocsiszín, szauna stb., s ekkor ültették a házhoz vezető gesztenyeallét is. (Ma I. Péter háza néven a tallinni városi múzeum egységeként emlékhely, amelyben Péter tallinni tartózkodásának tárgyaiból állítottak össze kiállítást a szakemberek.) 1718-ban a cár nagyobb földdarabot vásárolt a kis nyaraló és a város között, amelyet azonnal parkosítottak. A területet Péter a feleségéről Jeka- terinthalnak, azaz Katalin-völgynek nevezte el. Ezt a nevet őrzi észt fordításban mai, Kadriorg neve is. Ebben az időben a cárnak már két „palotája” is volt Tallinnban. Az egyik a fentebb leírt szerény faház, amit ma leginkább nyári laknak, dácsának lehetne legfeljebb minősíteni, a másik pedig bent, Tallinn városában. (Napjainkban helyén, a Tolli utca 8. sz. alatt egyszerű városi épület áll). 1718. július 19-én I. Péter szokásos látogatásainak egyikét tette Tallinnban, ám ez any- nyiban tért el a korábbiaktól, hogy magával vitte az Itáliából érkezett Niccolo Michetti építészt is. 22-én kijelölték a frissen vásárolt területen a létesítendő palota és park helyét. Michetti nevének kezdőbetűi ma is láthatók a kastély előcsarnokának falában elhelyezett márványtáblán. Bereczki Gábor szerint „...a tervezést Michetti végezte, de bizonyára segítségére volt a francia A. le Blond is. A kadriorgi építkezéseknél olyan alapelvek is érvényesültek, amelyeket le Blond a sztrelnai építkezéseknél alkalmazott. Ilyen például az együttes gerincét alkotó hármas ajtajú középső pavilon, a balkon elhelyezése, a szabályos, szimmetrikus beosztású csatornáktól átszelt, szökőkutakkal, vízesésekkel tarkított park.’™ Az 1719. július 25-én elkezdett munkákat az év őszéig gyakorlatilag Gaetano Csiaveri, az építész segédje irányította, akit 1720-ban Mihail Zemcov mester váltott fel, egészen 1724-ig. 1720. május 21-én rakták le a palota főépületének alapjait. A nem túlságosan nagyméretű épület, a „Mini Versailles” lényegében már 1721 őszére elkészült, de a részletek kivitelezése még sokáig, 1724-ig eltartott. Sőt I. Péter halála után (1725. február 8.) is folytatódott, amikor az eredeti tervhez képest több ponton is változtattak a kivitelezők, emiatt a palota belseje nem teljesen azonos az eredeti tervekkel. A kastély a palotaépítészet francia barokk vonulatát képviseli, de az enteriőrök kialakításában az itáliai barokk hatása is érezhető. Mindenekelőtt az első emeleti díszterem kelt erőteljes hatást, ahol „...a falakat pilaszterek és barokkos táblás díszítések tagolják. A terem két emeletet foglal el. Az emelet végződését széles párkány jelzi, s érdekes módon a párkány fölötti függőleges falrész is azt a benyomást kelti, mintha a mennyezethez tartoznék. Az oldalfalakon akantuszlevelektől övezve ott találjuk Péter és Katalin nevének kezdőbetűit. A cári koronák és uralkodói jelvények azt mutatják, hogy a helyiséget a tróntermek mintájára tervezték.’”16 17 Különösen szép az ismeretlen mester készítette „Diana és Akteon” jelenetét ábrázoló mennyezetfreskó. A stukkókat Mathias Zeidtinger tallinni és Antonio Kuradi olasz mesterek készítették, míg az összes 16 RÁCZ Endre—BERECZKI Gábor 1975. 44.; VILBASTE, G.- MÜÜRISEPP, K. 1966.16-17. 17 Uo. 251
