Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Történelem - Szabó István: Egy város jelvényekkel írott történelme
Tisicum XVIII. 16. kép ránakvalót. 16. A TALLINN I. KESK KOOL 1631 jelzetű, iskolai jelenetet megörökítő alkotás azt idézi, amikor a várost és Észak- Észtországot már korábban is birtokló svédek a brömsebroi béke értelmében 1645-ben Saaremaa-szigetét is magukhoz csatolták, majd az 1629-es altmarki béke utáni tényleges béke beköszöntével a hozzájuk tartozó területeken az észtek számára jó évszázados, elsősorban kulturális fellendülési korszakot biztosítottak. Olyan időszakot, amikor Gusztáv Adolf elpusztult templomok felépítését, iskolák alapítását, 1632-ben pedig atartui egyetem megnyitását kezdeményezte, ahová már az észt parasztság fiai is tanulni mehettek. Ennek következtében fellendült az észt vallásos irodalom, ami 17. kép 18. kép 19.kép elsősorban a reformáció hatásának volt köszönhető. Ezt az időszakot idézi a kis jelvényrajzolat, vagyis az 1631-ben alapított I. tallinni gimnáziumot, ahol a szinte trónnak ábrázolt támlás széken ülő, korhű viseletbe öltözött magiszter bal kezében vaskos könyvet tartva, jobbjával magyarázat közben gesztikulálva oktatja az előtte füzetet/könyvet tartó, iskolapadjában megszeppenten ülő, de engedelmes tanítványát.15 17. A gótbetűs TALLINN feliratú jelvény az észt kultúrtörténetnek egy, az előbbi eseményeket megelőző, de még ebben az időszakban is intenzíven ható vonatkozására utal: a pogányságot felváltó nyugati indíttatású katolikus vallás észtországi térhódítására. Terjesztésében a katolikus egyház hivatásos személyzete (papok, káplánok, vikáriusok) mellett jelentős szerepet kaptak az észt parasztság körében népszerűbb, megítélésük szerint a szegénység és a felebaráti szeretet eszméit megtestesítő és terjesztő kolduló szerzetesek: a ferencesek és dominikánusok. Ők faluról falura vándorolva prédikálással és missziós munkával foglalkoztak, s többen közülük - ha nem is jól - megtanulták még az észt 15 WEÖRES Gyula 1928.102. 250
