Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Történelem - Szabó István: Egy város jelvényekkel írott történelme
Történelem E miniatűr, de igen széles körben terjesztett iparművészeti produktumnak az 1960-as évektől kezdve egyik legjelesebb művelője Heinrich Valk grafikus, karikaturista. Egy gazdagon illusztrált könyv előszavában összefoglalást olvashatunk arról, hogy mitől emelkedhetett az észt érmek/jelvények minősége a Szovjetunió más területein készítettek fölé, s miként válhattak e mini alkotások műérték- színvonalúakká. „A középkori Tallinn jómódú, élénk Hanza- város volt: jelentős hadi- és kereskedelmi központ Észak- Európában. Az évszázadok folyamán a város nőtt és gazdagodott. Összegyűjtött falai közé egy sereg mester-művészt, akiknek tevékenysége elismerésre talált nemcsak Tallinnban, de messze túl annak határain is. A régi Tallinn majd minden épülete őriz dekoratív és iparművészeti díszeket, amik a város középkori arculatának sajátos színezetet adnak. A gazdag város növekvő jelentősége kedvező talajt biztosított a kézműipar fejlődéséhez. A XV. században Tallinnban több mint 70 (!) féle iparágat regisztráltak. A kézművesipar egyik legnépszerűbb ága a díszítő kovácsolás volt. A kovácsmesterség mind Tallinnban, mind pedig egész Észtországban régi hagyományokkal rendelkezett. Az iparművészet ezen ága - lévén az gyakorlati jellegű, tehát hasznos - már a középkorban széles körben elterjedt, ám virágzásának igazi kora a XVIII. század. Ez volt az a korszak, amikor a vörös tetők és tornyok felett megszámlálhatatlan széljelző és azok tartórúdja csillogott; az oromzatokról a vizet a különféle módon díszített sárkányfejek öntötték; a szigorú homlokzatokat a kötőcsavarok harcias sora élénkítette, amelyeknek formája gyakran közelített a kopják formájához, illetve más harci eszközökéhez. A parasztok kapuit és házajtóit teljes kompozícióba rendezett kovácsolt szegek díszítették, illetve zárak, kopogtatók, kilincsek és sarokvasak. Ez volt az az idő, amikor a lakó- és közösségi rendeltetésű épületek büszkeséggel hirdetve jómódjukat, tele voltak gazdagon kovácsolt ládákkal, dobozokkal. A kovácsolt tárgyaknak ilyen bősége a várost erőteljessé, erőt sugárzóvá tette. Sajnos, az időjárás változásai, a tűzvészek, a divat szeszélyei és az emberek nemtörődömsége megsemmisítették a csodálatos kovácsolások korábbi részének többségét. A pusztító északi háború csapást hozott a gazdag és büszke Tallinnra. A ritkuló lakosság nem volt abban az állapotban, hogy megőrizze a régi kézműipar hagyományait. Elhalt az érdeklődés a díszítő kovácsmunkák iránt. A romantika korában, a XIX. században újra feltámadt az érdeklődés a kovácsoltvas munkák iránt, de annak az időnek az eklektikus művészi ízlése nem engedte meg ennek a kézműipari ágnak a korábbi magaslatokra való emelkedését. Csak századunk utolsó éveiben kezdett feléledni a régi művészet.”6 Tallinn történelmi városmagja nemcsak a Baltikum, de az Északi-tenger menti országokat is számításba véve az egyik legépebben magmaradt Hanza-város. Még a fentebb említett 6 VALK, Heinrich 1971.10. szomorú tények ellenére is a város szinte ontotta, tálcán kínálta a tervezők számára a múltját, történelmének egy-egy mozzanatát vagy a helyet idéző teljes, vagy csak részleteit felhasználó emlékfoszlányok, motívumok, jelenettöredékek jelvénybe fogalmazását. S mivel a szovjet érában az Észtországba eljutó turisták, delegációtagok, de még az egyedi meghívottak is Észtországból szinte csak Tallinnt láthatták - az ország területének jelentős része ugyanis haditengerészeti bázistelepei miatt tiltott zóna volt - a legtöbb jelvény a főváros motívumkincséből építkezett. A főváros és az ország történelmének szinte egésze leolvasható ezekről az apró alkotásokról! 1. Egyik legkorábbi momentuma ennek a jelvényekből ösz- szeálló „képes krónikának” az a pajzs formájú és rajzolatú kitűző, amelynek felső harmadában, a pöttyögetett díszítésű mezőben dekoratív gótírással a városnév: TALLINN, alsó ferdesávos traktusában pedig egy dátum: 1154 látható. Ha valaki egy kicsit is beleolvasott az észt történelembe, vagy kezébe került észt földön járván bármelyik városkalauz, amelyeket számtalan formában és hihetetlen nagy példányszámban bocsátották ki a szovjet érában a hazai és a külföldről érkező turisták számára szinte valamennyi világnyelven, azonnal találkozik mind a névvel, mind a nevezetes dátummal. A várost ugyanis ekkor említi, illetve jelöli be Irdisi arab utazó saját készítésű világtérképére. S ekkortól számítható az észt főváros írásos történelme.7 Nemcsak az évszám, de a város neve is beszédes: Tallinn, azaz „Taani Linna’’ annyit jelent, hogy „dán város”. S ha még azt is tudjuk, hogy a kutatók feltevése szerint a helyi lakosság akkor adta a városnak ezt a nevet, amikor 1219 nyarán 7 SZABÓ István 1972. 8. 243
