Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Történelem - Szabó István: Egy város jelvényekkel írott történelme
Tisicum XVIII. szág). S bár a címszó kidolgozója lelkiismeretesen bemutatja a megemlíthető és kapcsolatokat jelentő események minden lényeges momentumát, mindössze a következőkről tud beszámolni: 1. „...Riihimáki és Szolnok 1969-ben vette fel a testvérvárosi kapcsolatot. A finn testvérváros örömmel üdvözölte a kapcsolatok hivatalossá tételét. Ennek jeléül 1970-ben meg is érkezett az első hivatalos finn delegáció. A két város közötti kapcsolat elsősorban kulturális jellegű, ebben nagy szerepet játszik a szolnoki Damjanich Múzeum. Jó az együttműködés a rendőrséggel és a sport terén is. 1989-ben a finn kisvárosban a Damjanich Múzeum numizmatikai kiállítást mutatott be. 1996-ban ünnepséggel emlékeztek meg Magyarország millecentenáriumáról. ” 2. Reutlingent és Szolnokot „...1990 óta gyümölcsöző testvérvárosi szálak kötik össze... A sport, a kultúra terén tökéletesnek mondható a kapcsolat, több szolnoki oktatási intézmény talált hasonló profilú reutlingeni iskolát. A szolnoki diákoknak a szakmai fejlődésen túl kitűnő nyelvgyakorlási lehetőséget jelent a gyakori cserelátogatás." 3. Nagybányával kapcsolatban még csekélyebb a testvér- városi kapcsolat tartalma: „Szolnok és Nagybánya a kulturális kapcsolatok során ismerték meg egymást. Már korábban jó együttműködés alakult ki a Szolnoki Művésztelep és egy nagybányai iskola között." 4. Bielsko-Biala és Szolnok vonatkozásában a két város „...1994-ben kötötte meg a testvérvárosi szerződést. Fejlődő, dinamikus az együttműködés. Gazdasági és kulturális téren megindultak a cserekapcsolatok.” 5. Forlí-val még nem is bontakozhattak ki igazából a kapcsolatok ekkor, hiszen „...A testvérvárosi szerződést 1998. május 23-án írta alá Forlí-ban Várhegyi Attila, Szolnok Megyei Jogú Város polgármestere. A szerződésben megfogalmazott cél: a társadalmi, a kulturális élet és az oktatás valamennyi területén a kapcsolatok erősítése.”3 Vagyis csupa frázis, az általánosság szintjén tett ködösítő kijelentés, s nem pedig eredményeket regisztráló-bemutató adatfelsorolás. Azaz jószerével kimerültek a testvérvárosi kapcsolatok a hivatalos delegációk cseréjében, ide-oda utazásban. Ez azonban csak halvány lenyomata az 1964-től 1990-ig tartó Szolnok-Tallinn testvérvárosi kapcsolatoknak! Szolnok testvérvárosainak száma időközben ötről kilencre emelkedett, azonban úgy tűnik, az izraeli Shoham, a japán Yuza, az angliai Eastwood és az észt Rakvere együttes produkciójukkal sem tudják megközelíteni - sem tartalmilag, sem minőségben - a fentebb a teljesség igénye nélkül említett, észt vonatkozású eredményeket. Ebben sok tényező szerepet játszhatott. Bizonyára az egyik legfontosabb volt a két kisnép közös finnugor gyökereinek hagyománya, melynek első virágkora az 1940 előtti időszakra, az önálló észt 3 NOVÁK László 1998.179. államiság idejére esett. A „európai” jellegű hasonló mentalitás, gondolkodásmód, észjárás is erős összekötő kapocs volt, mely az észtek számára az önálló, „nyugati” kapcsolat- építést könnyítette meg. S nem utolsó sorban a személyes tényezőkre is rá kell mutatni. A legkitűnőbb testvérvárosi szerződés is papíron marad, s így szükségszerűen a hivatalosság szintjén reked meg, ha a kultúra, a sport, a gazdasági élet stb. területén nincsenek olyan személyiségek, akik a kapcsolatok tartalommal való megtöltéséért hajlandók dolgozni - olykor a hivatalos szervek adminisztratív akadályait kijátszva s a maguk területén szakértelmükkel nem derítik fel a lehetséges összekötő szálakat, s érdeklődésükkel, hozzáértésükkel, barátivá mélyülő kapcsolatokkal nem szolgálják a kapcsolatok ügyét. Az észt történelem jeles eseményei jelvényeken Nem ismeretes, hogy honnan ered a vendégek jelvénnyel történő megajándékozásának szokása. Egy bizonyos: nálunk az ötvenes, de főleg a hatvanas évektől, a Szovjetunióbeli csoportos látogatások megsokasodása után jelent meg. Talán egyetlen turistacsoport, egyetlen delegáció, sportoló csapat, kultúrcsoport, üzemi delegáció tagja sem tért vissza útjáról ajándékba kapott jelvény nélkül. Filléres, de kedves és az együtt töltött napokra emlékeztető kis szuvenírek voltak ezek, az egykori élményeket idéző apróságok, melyeket sokan azóta is őriznek. Némelyek egész kis gyűjteményt állítottak össze belőlük, sőt ismerünk olyanokat is, akik beleszerettek e miniatűr alkotásokba, s az ugyancsak a látogatások helyszínét idéző más szuvenírek: ajándékzászlók, emlékkendők anyagába tűzve szobáik falát díszítik velük. A jelvény a lexikon meghatározása szerint: a. valaminek, például valamely szervezethez való tartozásnak a jelképeként használt ábrázolás, (kitűzhető kis fém) lap; b. valamely méltóságra, tisztségre stb. utaló jel(kép). Pl. a koronázási jelvények.'' Az említett jelvények az első csoportba tartoznak. Ebből a Szovjetunió-szerte dívó szokásból Észtországban - szinte kisajátítva az egész jelvénytervező, -kivitelező és a jelvényeket mint szuvenírt ajándékozó/terjesztő láncolatot - valóságos önálló művészeti ágazat fejlődött ki. Olyannyira, hogy az észt képző- és iparművészetet összegző háromkötetes, gazdagon illusztrált akadémiai kiadvány szükségesnek ítélte bemutatni szövegesen és illusztráció formájában is mint a gazdag hagyományokkal rendelkező észt ötvösművészet újkorban kialakult területét.4 5 4 MLE 1992. 79. 5 SOLOMÖKOVA, i. 1970. 248. és 577. (illusztráció) 242
