Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)

Történelem - Szabó Anna Viola: Forog a film a Hortobágyon

Tisicum XVIII

csikót fog le, az egyikre felpattan s csak úgy szőrin ülve hajszolja vissza a ménest a gép felé. A rohanó, toporzékoló ménes élén ifj. Ditrói, csikósnak öltözve. (...) Új csudája lesz a mozi-vásznaknak ez a jelenet, amint a csupa-levegő háttérből élesen kirajzolódik"

Miután ezeket a képeket nem filmképként, a mozivásznon látta az újságíró, csak a felvételnél látottak alapján képzelte el a leendő filmet, nem tudjuk, valóban „siker koronázta-e a vállalkozást”. A jelenet, látjuk, ugyanaz, mint amit Haranghy kamerája próbált, sikertelenül, rögzíteni. Az operatőri tudás és a kameratechnika fejlődhetett ugyan az eltelt tíz évben, de a felvétel módja (különösen a Hunnia-rendezésekben) még mindig a rögzített kamera előtt, totálplánban felvett jelenetek forgatása; színpadias beállítással, hosszú jelenetekkel, kevés vágással, felirat nélkül s ezért széles gesztusú, panto- mimikus színészi játékkal készültek a filmek.61 A kamera felé száguldó ménes látványos jelenetét egy modern operatőr nyilván vállról rögzítette volna - ugyanez vágás nélküli totálplánban talán a Haranghyéhoz hasonló képet eredményezett: messzi, apró figurákat.

A film forgatása másnap a debreceni nagyvásáron folytatódott: eredeti, élő, natúr helyszínen, a mit sem sejtő vásári nép forgatagában. „Ujjongó, tarka színek, élénk mozgás, sürgés-forgás, nevetgélő leányok, ficánkoló gyerekek, huszár, aki belécsíp egy menyecske karjába, ügető kocsi, rendőr, aki részeget támogat, embergyűrű körötte, kofák, vásártériportékák, hátul komédiák, hajóhinta és mindez a francia dolgozó gépe előtt". A lányával a vásárba érkező, cívisgazdát játszó Fenyvesi62 * * leszáll a kocsijáról, ez idő alatt ott terem a csikós, felkapja a lovára a lányt, „keresztül vágnak a riadtan szétugró vásárosokon, ijjedt tumultus, elképedés, lárma, hajrá, egy asszony rémülten kapja meg eladó lánya karját, s fut vele a város felé, leányt raboltak! kiáltoz a vásári nép, Fenyvesi felkap az ötös fogatra, a lovak közé vág, után a rablónak, porfelleg nyeli el őket... a gép pedig mohón rögzít meg minden mozdulatot a filmen. ”

„Most jön az üldözés. Hét csendőr (cirkuszi lovasok) indul vágtatva a csikós után, aki a mikepércsi erdőn át igyekszik a Hortobágyra. Már fáradt a két ló, de szerencsére szembejön a lókupec, lovat váltanak, sőt a lókupec megveszteget egy kocsist, aki tetősön rakott szénásszekerét az úton keresztben felborítja és ezzel is feltartja az üldöző csendőröket. Még néhány akadály és a csikós meg a leány megérkeznek a csikós szülői házához, a hortobágyi gulyástanyára.

Ennek a jelenetnek Kovács György hortobágyi számadó gulyás a főszereplője" - aki nem engedi a házába a lányt - ezért „ezt a jelenet előbb el kell próbálni, s csak azután lehet a gép elé állítani”. A gulyást a színészek instruálják (az egész riportban nem fordul elő Góth Sándor neve, de arról sincs

61 Vő.: BALOGH Gyöngyi-GYÜREY Vera-HONFFY Pál 2004.16-17.

62 A szereplőnek jó érzékkel - talán debreceni színész-éveinek emlékei

alapján - adta a jellegzetes debreceni nevet a szerző: Lencsés Nagy

István.

szó, hogy egyáltalán lenne bárki, aki rendez), természetességre szólítva föl: „mintha ez a maga háza volna, ki ül ide a ház elé, pipázik, ha jön a fia, felelősségre vonja, majd kiparancsolja innét”. A gulyás „olyan méltóságteljesen játszik, hogy színész sohasem csinálja utána" és ráripakodik a fiára, „szerencsére azonban a gép a szavakat nem írja le és így a jelenet pompásan megjátszva kerül a filmre.

Néhány tipikus hortobágyi jelenetet kap le még az ördöngős gép. Jönnek a csendőrök, megvasalják és elviszik a legényt.

A további jelenetek már ismét szobában játszódnak le, a fiatal pár természetesen egymásé lesz és még néhány jó ropogós magyar csárdás is vászonra jut.”

Kár, hogy nem tudjuk, mennyit vett fel ebből a látványból a francia operatőr és az miként hatott; ahogy azt sem, mi volt a cél mindezzel. Természetesnek, valóságosnak feltüntetni a játékot, így propagálni, csábítóvá tenni a magyar puszta egzotikumát a külföld előtt? A szöveg sok helyen játszik a valóság illúziójával. Ditrói Mórt a Hortobágyon csikósnak nézik („Nem komédiás ez!”), a vásárban debreceni ötösfogaton megjelenő Fenyvesit meg debreceni cívisnek; a spontán jelenetet az érdeklődő gazdával rögzíti a kamera (bár, erről sem tudjuk, benne maradt-e a végső változatban); a hortobágyi jelenetekben pásztorok alakítják önmagukat - és csak ezeket a jeleneteket kell próbálni (de csak hogy biztosan menjen; itt a valóságos figura „látványértéke” a fontos) - a többi, a csikósokkal, a vásárral, mind elsőre megjátszva, a természetességet imitálva kerül a vászonra. (Igaz, itt ellentmondásba keveredik a szöveg önmagával, hiszen korábban azt állította, a jeleneteket két-háromszor veszik fel. így a vásári kép vagy legendásítás, vagy tényleg csak egyszeri felvételről volt szó, a spontaneitás megőrzése érdekében - lett légyen bármilyen veszélyes egy ilyen jelenetbe a tömeg beavatása, figyelmeztetése nélkül belevágni). Az egzotikum eladásának szándékát erősíti, hogy a szöveg szerint a darabot egyenesen a hortobágyi élet bemutatása kedvéért írták - a Hortobágy köré; hogy a vasra vert legény látványát tipikusnak tünteti fel a jelenben; hogy a cívisnek „házi cigánya” van; hogy hosz- szú percekig a körsvenkkel(l) fölvett „nagy semmi” látható a képeken, ahol a csikósok élete lenne „a hortobágyi élet”; hogy a csikós „szülői háza” a gulyástanya - mintha a pusztán asszonynak, családnak ténylegesen lenne helye; hogy a hortobágyi emberek gondosan „kiválogatott szittya-típusok”; hogy a cívis otthona: „magyar parasztház, tulipános bútorokkal”. A színpad szól itt a turista számára, a valóság álarcában: a rögzített látványnak, a valóságos helyszínek ellenére sincs semmi köze a pusztai és a paraszti élet egyetlen szegmenséghez sem, nemcsak eredményében, de céljaiban sem. A film nem akarja megismertetni a pusztát a külfölddel, csak ráismerteti a közönséget, megerősíti a legendák nyo220