Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Történelem - Szabó Anna Viola: Forog a film a Hortobágyon
Történelem mán benne élő képet, az Európa közepén még mindig létező „nomadizmusról”. A készítők maguk sem kíváncsiak a puszta néprajzára, hiszen ők irodalmat, „népszínművet” forgatnak: a felveendő képeket magukkal hozták, nem itt találták. Ám ha A csikós, befejezése és a kereskedelmi szempontok érvényesítése után, nem is lett olyan, mint amilyennek a forgatási riport alapján elképzelhetjük, létrejöttét valójában ugyanannak a gondolatnak köszönheti, mint az alább tárgyalandó, a magyar filmművészetben a dokumentarizmus első jelentkezéseként értékelt Hortobágy. A film nem „játékfilmnek” készült, nem a történet a fontos benne, hanem a természeti képek, ember és állat szimbiózisa, a pusztán zajló, egzotikusnak ható létforma megmutatása; az életképek csak az emberi jelenlétet akarják jelezni a nomád pusztában - még ha éppen azok által változik is meg a természeti képek valóságának jelentéstartalma. Ha Góth Sándor maga jelen volt is a forgatáson, a puszta megjelenítése az idegen operatőr rácsodálkozó elragadtatását tükrözhette („Fenomenál!"), a rendezői instrukcióktól teljesen függetlenül - ahogy lesz ez majd a Hortobágy esetében is. Az a körülmény, hogy magyar kritikát, ismertetést nem is olvashatunk az elkészült műről a szaklapokban, arra utalhat, hogy a Gaumont a magyarországi bemutató után esetleg rögtön külföldre vitte a filmet; s azt erősítheti, hogy a mű megrendelésre, reklámcélból készült. Miután a gyár egyéb termékei híján voltak a „nemzeti jellegnek”, talán A csikósra utal egy német forgalmazó 1913 márciusában a Hunnia igazgatójához írt levelében: „az önök termékei fényképészeti tekintetben csodálatosak, szcenikaiig pedig rendkívül érdekesek, kiváltképpen a helyi vonatkozások szempontjából... Az Önök képeinek okvetlenül nagy sikert kell elérnie külföldön.”63 HORTOBÁGY, 1936 Ecsedi István a Hortobágy kincseinek megörökítésére tett egyik javaslatát ezzel a sóhajjal fejezi be: „Sajnos, hogy német filmvállalatok ezen a téren is megelőznek bennünket/”64 - Nem tudjuk, miért tartotta sajnálatosnak ezt a tudós, talán 63 ÁBEL Péter 1997.187. 64 ECSEDI István-SŐREGI János 1935. 26. attól félt, hogy a német filmet nem a magyar archívumok fogják őrizni, s így a magyar kutató számára nem lesz dokumentatív értéke - de szerencsére nem lett igaza. A „német filmvállalat”, vagyis Georg Höllering filmes 1934-ben, a Hor- tobágyot megörökítő első tanulmányútján minden bizonnyal a debreceni múzeumot is felkereste, tanácsért, érdeklődésből - innen értesülhetett Ecsedi a vállalkozásról. A kutató pedig magáról a filmforgatás eszméjének megszületéséről Passuth László lírai, ugyanakkor bennfentes beszámolójából értesülhet, aki - nem tudjuk, milyen szerepben, talán tolmácsként - részt vett a forgatás néhány napján a Hortobágyon, s innen szerezte információit.65 Georg Höllering (1898-1980)66 osztrák rendező-operatőr az 1930-as években, talán a közeledő, fenyegető valóság elől menekülendő, valamely, lehetőleg minél messzebb fekvő, egzotikus tájon szeretett volna filmet forgatni. E tervei közepette hozta össze jó sorsa egy svájci nyáron Schaffer Lászlóval, a német expresszionizmuson iskolázott magyar származású operatőrrel - aki egzotikumnak rögtön a Hor- tobágyot javasolta. 1934 áprilisában érkeznek meg a Hortobágyra, csak riportra, körülnézni, de a táj rabul ejti a rendezőt: öt hónapon keresztül él kint a pusztán, leforgatva 17 vagy 25.000 méter filmet,67 mindenről, ami csak a szeme elé tárul: a táj, időjárás, napszakok változása, a csordák, nyájak, ménesek, az állatok és pásztorok együttélése és a jellegzetesnek ítélt figurák, így például Cinege számadó csikós alakja. A kísérletet céltalannak ítélő magyar filmszakma szerint Höllering „azt fényképezi, hogy nő a fű.”68 Az irdatlan mennyiségű film ekkor még valóban csak „mesétlen őstéma”69 - de a rendező úgy gondolja, az anyag szépsége nem csorbulna, ha némi történetet belészőve, játékfilm helyszínéül, hátteréül szolgálhatna, úgy alakítva, hogy a főszereplő mégis a táj maradna. A filmeket először talán Ecsedi Istvánnak (vagy a környezetéből valakinek) mutatja meg,70 s talán Debrecenben javasolják Móricz Zsigmondot a rendező számára a mese megírásához, akit 1934 őszén keres fel tervével. Móricznak megtetszik az ötlet, elvállalja a feladatot, és első lépésként végignézi a több órányi felvett filmet. Hogy eközben szorgalmasan jegyzetelt, az az elkészült novella szövegén is látszik: a leírásokban a film képei sorjáznak, egymás után Egy háromé vés kisgyerek. A gyerek kezében hosszú ostor, megijeszti a bornyút, az 65 PASSUTH László 1935. 66 KÉZDI-KOVÁCS Zsolt 1989.; KŐHÁTI Zsolt 1996-1997. 126-131. és 58-61. Kőháti itt nemcsak a rendező, hanem az egész film és a körülmények részletes jellemzését-elemzését nyújtja. 67 Minden forrás, Passuth, Móricz más számot említ; itt a hangsúly a túlzáson van: egy átlagos hosszúságú játékfilmhez elegendő 3000 méter nyersanyag. 68 VF. ERESS József 1979.111. 69 PASSUTH László 1935. 211. 70 Móricz utal rá, hogy Ecsedi talán „látta is lepergetve” a felvételeket. Móricz levele Ecsedi Istvánnak. Budapest, 1934. november 29. MÓRICZ Zsigmond 1963.106. 221
