Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Történelem - Szabó Anna Viola: Forog a film a Hortobágyon
Történelem figyelmesek, ez felpezsdíti vérünket - s megyünk, indulunk a csalóka kép után. Most legendát hallunk Bogár Erzsókról és Varjas Pistáról, akiknek a délibáb tündérképe a vesztét okozta. (A balladát és a pásztornótákat a függöny mögött a debreceni előadáson majd Rudnyánszkyné Réthy Laura művésznő szavalja és énekli.) Az utolsó képeken megtérünk a hortobágyi csárdához, ahol a cigány ropogós csárdást húz a fülünkbe, (Debrecenben a Magyari testvérek zenekara húzta), s a zenére táncoló párokat a csárda előtt kiváló minőségű mozgóképen látjuk. Az előadó a délibáb képével búcsúzik a közönségtől; személyes hortobágyi látogatásra buzdítva. „Siessenek, nézzék meg, mert úgy lehet, hogy aki sokáig halogatja, sohasem láthatja meg. Nemes Döbröcen városának közgyűlésein félelmetes igyekezettel dolgoznak már a Hortobágy hasznosításán. Termőfölddé akarják varázsolni. .. Oh, kegyetlen, kőszívű apa, ne tagadd ki meséshírű, kimondhatatlan szépségű leányodat, mert úgy lehet, hogy nemsokára sírva hívnád vissza” - fejezi be szavait.47 Az előadásnak jelentős sikere volt, számtalanszor játszották az Urániában, négy alkalommal Debrecenben is, s a vidéki Urániák színpadán, vásznain még tíz év múlva is felbukkant. „Nem száraz tudományosság ez, nem összefüggéstelen képsorozat, de a magyar haza szeretetének felbuzgó melegével és mélységes poézissel megírt előadás. Rövidke élvezet az egész, de elég arra, hogy szörnyű hűséggel rajzolja meg a főváros szürkesége s az erőtől duzzadó szabad természet birodalma közötti különbségeket. Ez a darab méltó minta arra, hogy mikép lehet életet önteni még egy vidéki város leírásába is, és miképen kell fölemelkedni a baedeckerszerűségből az irodalmi színvonalig. Az előadó leszáll a nép szívébe s elénk tárva az ott lakozó sok magyaros virtust, megszólaltatja bennünk, nem debreceni magyarokban is a faji érzést”. A kritikákban, dicséretekben elhangzik a Debrecennel és a pusztával kapcsolatos összes szólam és 47 Az Uránia (illetve Telegdi) által kiadott, ismert képeslapok többnyire ehhez a részhez kapcsolódnak. Ezek témái: Délibáb, Birkanyáj, Juhász szamárháton, Juhásztanya, Juhászkunyhó, Nyíró hodály, Ebéd a tanyán, Egyes kút, itató, Kettes kút, Hortobágy folyó l-ll., Halászkunyhó, Halásztanya, Jégvágó halász, Téli halászás, Nádvágás (DMNA), Naplemente a Hortobágyon, Halászás a teszi-veszivel (ZM). Kivétel a Szénahordó szekerek és a Nagyerdei részlet tehenekkel (ZM) amely az első részhez tartozik. A Fotótár Haranghy-üveg- lemezei közül (melyek némelyike meg is jelent a harmadik Telegdi- sorozatban) a következők szerepelhettek még a műsornak ebben a részében: Hortobágyi tájkép (1901. szeptember 15.), Napfeljötte a Hortobágyon (1901. szeptember 25.), Hortobágy-parti részlet (1901. októbere), Naplemente a Hortobágyon (1901. június 22.), Magyar juhnyáj (1901. június 23.), Juhnyáj a szárnyék alatt, Nyíróhodály és Juhászok a kútnál (1902. május 25.), Juhfejés, Törzsgulya itatás és Csikós lóháton (1901. szeptember 29.), Halászkunyhó (1901. június 23.), Ló és szamár (1902. július), Halászat a jégen mentőhálóval, Nádvágás a jégen, Halászás tapogatóval, A vész megnézése, Juhász ebédel, Juhász kutyáival, Főzés vasalóban, Juhászkunyhó vasalóval, Juhász készíti a bőrt, Bikagulya, Magyar marhák, Magyar bika, Csikós lóháton, Gulyások itatás után, Gulyások esznek, Gulyásbojtárok cifraszűrben, Marhák a Hortobágy-parton. közhely: a Hortobágy bemutatásával „előre is nyert ügye van minden magyar előtt - gyönyörködve, büszkén, talán némi gőggel is nézzük a tömérdek marhaállományt, a négyes ökör-cugokat - irigykedés nélkül szemléljük mindazt a nagy gazdagságot, mely másoké ugyan, de magyaroké.” A közönség kénytelen volt bevallani, hogy nem a sokat magasztalt, csudáit és utánzóit külföld, hanem a magyar specifikum az, mely őt legerősebben, őszintén érdekli. Debrecen, a színmagyarság ez erős vára - hol ősi ereje virulásában él a szeplőtelen magyarság - a város, amely nemzeti karakterünknek oly páratlanul sok vonásával ékes - a debreceni nép sajátos, de mind a magyarság egyéniségéből fakadt tulajdonságai - a hajdan erős magyar faj most is élő típusait hol lehetne máshol keresni, mint a délibábos Hortobágyon és Debrecen büszke cívisei között - fajtiszta magyar város - délibábos haza törzsgyökeres magyar népe... és így tovább, talán az összes lehetőségét kimerítve a sikeresen propagált debreceni önkép és a várossal szimbiózisban élő hatalmas, szimbolikus jelentésű puszta körülírásának. A nézők az előadást látva és hallgatva csak azt kapták, amit kapni akartak: délibábokat. Az előadó valóban „elsuhant a város felett”, s csak az anekdotikus ízesség, eredetiség megmutatására törekedett, a Hortobágy pedig előadásában megmaradt poézisnek. A külszín olyan talán, mintha valóban ismeretterjesztő lenne, hiszen olykor részletes magyarázatát adja a pásztormesterségeknek: de mindezt úgy, mint „varázslatot, bűbájt”, képeskönyvet mesefigurákkal. Az előadás utolsó mondatai megképzik a veszélyt: a város gonosz királyként szép leánya ellen fordulva fenyegetőzik felszántással, műveléssel - csak az nem derül ki, hogy mindezt miért tenné. Hogy a délibáb mögött szikesedik, szárad a föld, amelyen egyre lehetetlenebb az élet; hogy növekszik a város, sok az állat, kevés a takarmány. .. Minderről nem, csak a „kedves régies sajátosságok” és „népies drága emlékek” eltünedezéséről esik szó.48 48 írásom elkészülte után hívták fel a figyelmemet egy, a témába vágó nagyon fontos kutatásra, melynek első eredménye nyomtatásban is megjelent, vö.: GALAVICS Géza 2005. A szerző cikke mellékletként közli a Délibábok hazája első Urániabeli vetítésének plakátját, a vetített képek teljes felsorolásával. Az én következtetéseimmel ezeket összevetve, némi eltérés tapasztalható a képek sorrendjében, illetve a mozgóképek mibenlétét illetően. Továbbra is hajlok azonban arra, hogy az előadásról megjelent beszámolókat tekintsem a látvány valódi leképezésének: az Uránia, az egyesület folyóirata csak a filmekre koncentráló bírálata ugyanis nem pusztán felsorol, hanem kritikával is illet egy, a plakáton nem szereplő mozgóképet, a csárda előtti táncot - s ez a tény elbizonytalanít. Galavics írásában ugyanakkor bebizonyítja, hogy Csontváry Vihar a Hortobágyon című képének komponálásakor közvetlenül felhasználta Haranghy bizonyos fényképeit. 217
