Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Történelem - Elek György: Karcagi téglagyárak és téglabélyegek (1949-ig)
Történelem Szilágyi Mihály vetett 435.000 darabot, fizettek érte 818 forintot, Pálfi István vetett 647.400 darabot, neki fizettek 974 forint 36 krajcárt, Huputzi András vetett 64.900 darabot, fizettek érte 110 forintot és 20,5 krajcárt. Téglára kiadtak összesen 1903 frt és 56,5 krajcárt, ami a 17.548 forintos költségnek 10,84%-a volt.10 11 Húsz év múlva, 1813-ban - ismét az egyházközség indítványára - iskolaépítésbe fogtak. Az 1818-ra elkészült emeletes épülethez a téglavetők 508 ezer téglát készítettek, ezrét 3 váltóforintért.11 Az egyházi létesítmények építéséhez az egyházközség gondoskodott tégláról. Ezeknek a jele összefordított E és K (Eclesia Kardszag) és a készítés évszáma. . ‘ ) . '1 \ Ebből az időből van tudomásunk tetőcserép vetéséről is. A cserepet, a hozzá szükséges erősebb tetőszerkezet és a drágasága miatt hosszú ideig háttérbe szorította a határban nagy bőséggel termő nád, illetve a középületek fedésénél hagyományosnak, megszokottnak mondható zsindely. (A tetőcserepet az iratok szerint eleinte cserépzsindelynek is nevezték.) A cserép is a középületekre került fel először, és csak később, a tűzesetekben szerzett szomorú tapasztalatok után kezdték ezzel fedni a módosabb házakat.12 A cserépvetőt az esetek nagy részében külön szerződéssel fogadták fel, ritkább esetben a téglavető készítette a görbe- és az egyik végén lekerekített, lapos (mai nevén hódfarkú) cserepet is. A téglavetésnél haladatlanabb cserépkészítést az iratok szerint kicsivel jobban megfizették, a görbecserép pedig kifejezetten drága tetőfedő anyag volt.13 * 10 ELEK György 1995.77. Megemlíthetjük még, hogy az építtető a munkabér mellett még szerszámokkal is kisegítette a téglavetőket. A munka kezdetén, 1793 áprilisában például három talicskát, négy kapát, talicskának való deszkákat és egy „partvágót” vettek a részükre. A hagyomány a Zuglóger felé vezető úton, a tiszafüredi vasútvonalon túl látható, régen elhagyott, begyepesedett nagy gödörről azt tartja, hogy azt a református templom építésekor nyitották, ott vetették ki a templom tégláit - kiss Károly (78 éves) karcagi lakos közlése. 11 ELEK György 1994. 57. 12 SZML tjkv. Karcag, 1819. június 7. 335. Varró János nótárius a „tűzi veszedelem által leendő többszöri károsodásai eltávoztatása végett cseréppel kívánván házát fedetni”, ezért 20 ezer cserepet és 500 téglát kér. 13 SZML tjkv. Karcag, 1818. június 4. 437. és 438. Ekkor Kónya Sámuellel tettek alkut cserépvetésre, ezer darabtól 15 forint készpénz, két véka búza és két icce kása fizetéssel. A város 150 cserepet 5 forintért adott el. 201
