Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Régészet - Csányi Marietta–Raczky Pál–Tárnoki Judit: Előzetes jelentés a rézkori bodrogkeresztúri kultúra Rákóczifalva–Bagi-földön feltárt temetőjéről
Tisicum XVIII. darab kőmellékletet is tartalmazó, biztosan jobb oldalra fektetett sír közül 27 esetben, a három kőmellékletes, biztosan női sírból pedig egy esetben volt kőkés a homlokon, illetve a fej közvetlen közelében. (Ugyanis az eredetileg valószínűleg homlokra, halántékra helyezett pengét gyakran a koponyáról lebillent helyzetben találtuk meg, vagy a fejtetőnél, vagy a tarkónál, vagy félig-meddig a koponya alá beszorulva.) Különösen érdekes, hogy a két, jobb oldalra fektetett, de az antropológiai vizsgálat alapján bizonyosan női sírban is volt homlokra helyezett kőkés - de nyílhegy ezekben sem volt! Ha csupán egy pengét tesznek a sírba, az bizonyosan a koponyára kerül rá, a további kőeszközök helyzete azonban már változatos. Tehetik a test mellé, a lábakhoz, a kar alá vagy fölé, a medencére, a derékra, a lábakra, vagy akár távolabb is a testtől. Néha egyenesen a halott kezébe adják a nagyobb kőkéseket. Leggyakrabban kisebb-nagyobb pattintott pengéket tesznek a halott mellé, de nem ritka, hogy csak apró szilánkokat vagy eredetileg is törött eszközt. Egy esetben maroknyi pat- tinték került elő egy kisebb kupacban, szinte sugallva, hogy azokat egy bőrtarsolyban helyezték a sírba. Temetőnk egyetlen lándzsahegy töredékeként meghatározható pattintott eszköze a gazdag jelképes sírból került elő, a sír közepe tájáról. Ennek a lándzsahegynek anyaga kirí a kőmellékletek közül, selymes fényű, sárgásfehér kovából készült, míg a többi pattintott eszköz sötétszürke, majdnem fekete kovából. A hatalmas kőkések minden esetben kovából készültek, de a kisebb pengék között nem ritka az obszidián sem, míg a nyílcsúcsok anyaga obszidián. Csiszolt kőeszközből mindössze kettő került elő a temetőből, mindkettő férfi sírból, egy kőbalta és egy kőék. Érdekességképp a női sírok közül kettőben is volt megmun- kálatlan kavics. Fémmellékletek Temetőnk bővelkedik fémtárgyakban, aranyban és rézben egyaránt. Négy női sírban is volt kisméretű, átlyukasztott lemezes aranycsüngő-pár (7. kép 2-5.), mely a pontos megfigyelés szerint minden esetben a koponya két oldalán, a halántékon volt (az egyik sírban a csüngök mindkét darabja a koponya alá csúszott be, de a többi sírban a halántékon való viselést igen részletesen tudtuk dokumentálni). Az is kiderült, hogy a csüngőknek a domborított felét viselték kifelé (ami nem volt meglepetés, mivel szemmel láthatóan ez a tárgyaknak a szebben kidolgozott, polírozott „színe”), de hogy milyen ruhadarabra varrták fel azokat, azt sajnos nem sikerült megvilágítani. Egyik csüngőnk előlapján mintha sötét szervesanyag elszíneződést tapasztaltunk volna, ami esetleg bőrnyom lehetett, de ez az anyagmaradvány oly minimális, hogy nem reménykedhetünk ennél pontosabb eredményben. Az egyik csüngő úgy feküdt a halántékon, hogy domborított előlapja a csont felé volt befordulva - ez az eset talán azt jelzi, hogy ezeket a csöngőket szabadon függve viselhették, mert csak így képzelhető el, hogy a tárgy a temetés során átfordul. További aranytárgy egy gazdag férfi sírból származik, ez is kisméretű, kúp alakúra hajlított lemez. A koponya mögött, a fejtől kissé távolabb feküdt, és arra következtettünk, hogy talán egy fából készült tárgy (pálca?) végét díszíthette. (7. kép 1.) Rézcsákányból két darab került a sírokba, az egyik a gazdag mellékletekkel ellátott jelképes sírunkban volt. A másik darab a koponya arca előtt feküdt, szinte a halott keze ügyébe téve, de a jelképes sírnak is azon a pontján volt a csákány, ahol csontváz esetében a koponyának kellett volna elhelyezkednie. (5. kép 1-2.) Női és férfi sírban egyaránt volt karperec. A női sírban vékony rézhuzalból, többmenetesre tekercselt karperec-pár volt a halott mindkét csuklóján (6. kép 2-3.), míg a férfi sírban egy, de annál vaskosabb karperec volt a halott jobb csuklóján (6. kép 1.). Hasonlóan vaskos, de egészen kisméretű (gyermek méretű?) magányos rézkarperec volt annak a különös sírnak a betöltésében, melyben egy jobb oldalán fekvő váz szintjétől jóval magasabban gyermekkoponya darabjait is megtaláltuk. Ugyan további gyermek (csecsemő?) vázcsontokat nem találtunk, de valószínűleg a karperec ennek, a mezőgazdasági művelés által megbolygatott gyermekváznak lehetett a melléklete. Kizárólag férfi sírok melléklete a réztőr, melyből három darabot is találtunk, érdekes módon mindet abban az északkeleti sírcsoportban, mely látványosan elkülönül a temető központi részétől. Ezek a tőrök kivétel nélkül a felkar csontja alatt, a csonttal párhuzamosan feküdtek, talán egy karra szí- jazott tokban. (6. kép 4-6.) Hasonlóan csak jobb oldalra fektetett sírokból származnak azok a 4-6 cm hosszú, vaskos tűként vagy vékony árként meghatározható réztárgyak, melyből 7 darabot is találtunk. A nyolcadik példány a gazdag, csákányos jelképes sírban volt. Ezeknek a tűknek/áraknak a helyzete változatos, a fejnél, a kéznél, a karnál, a bordákon, a lábfejek közelében egyaránt előfordultak. Egy esetben ez a tárgy függőlegesen állt, beleszúrva a sírgödör aljába. Egy másik sírban, az arc elé helyezett tű mellett két csiszolt csontlemezt is kibontottunk, mely lehetséges, hogy a tű nyelét borította vagy alkotta. További fémtárgyunk egy felismerhetetlen kis rézdarabka egy jobb oldalon fekvő sírban, egy apró rézspirál és egy réz gyöngyszem egy-egy bal oldalon fekvő sírban. Egyéb sírmellékletek Meglepően kevés - mindössze három darab - csonteszközt találtunk a temetőben, kettőt férfi sírban, egyet a csákányos jelképes sírban. Kizárólag női sírokban találtunk gyöngymellékletet, öt esetben. Az apró, korong alakú, átfúrt csont vagy kő gyöngyszemek szorosra felfűzött, egysoros övét alkottak a halott derekán. Az egyik gyöngyöves női váznak mindkét bokája körül is tapasz20
