Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Történelem - Mészáros László: Dezső Kázmér, a múzeumalapító polgármester (1883–1959)
Történelem nem az a fontos, hogy palotasorok emelkedjenek, ne a külső szépségekre adjunk, elsősorban legyen meg városunk belső szépsége, először ápoljuk és minél erősebbé tegyük azt a kultúrát, amelyet már eleink 500 év óta ápoltak... ”16 A Társaság működését az 1926 és 1944 között megjelent évkönyvek jól tükrözik. Ezek a nagykőrösi kultúrtörténet nagybecsű értékei. Az évkönyvekbe Dezső Kázmér is többször írt, Kalocsa Balázsról értekező székfoglaló előadását például az 1932-33. évi kötetben olvashatjuk.17 Dezső Kázmér rokonságban állt a Gubodyakkal, így Arany-dokumentumok is birtokába kerültek. Ezeket Móricz Zsigmond közölte a Nyugatban.18 Móricz, aki akkortájt többször is járt Nagykőrösön, jó kapcsolatban, mondhatni baráti viszonyban volt Dezső Kázmérral. 1925-ben ünnepelte a város fennállásának 500 éves évfordulóját, melyre nagyszabású kiállítással emlékeztek. A kultúrtörténeti és képzőművészeti kiállítás anyaga nem maradt együtt, viszont a jubileumi ünnepi rendezvény lebonyolítása során felmerült az igény egy állandó gyűjtemény, egy városi múzeum felállítására. Dezső Kázmér a képviselőtestülethez írt levelében felajánlotta magángyűjteményét erre a célra: „Nagykőrös város a múltban elhanyagolta a történelmi emlékeknek a gyűjtését... Amióta a város közönségének bizalmából elfogadtam a polgármesteri széket, egyik legfőbb törekvésem volt, hogy ezeket a hiányokat pótoljam és dicsőséges múltunk emlékeiből megmentsem mindazt, ami még menthető... Azonban ily irányú tevékenységem közepette állandóan éreztem, hogy az én munkám csak abban az esetben lesz eredményes, ha intézményes gondoskodás történik az általam összegyűjtött és felkutatott értékek megőrzésére. .. Ennek tudatában azon előterjesztéssel fordulok a Tekintetes Városi Képviselőtestület elé, hogy méltóztassék a városi múzeum felállítását elhatározni. A felállítandó városi múzeum megalapítására 20 évi szolgálatom alkalmából a városnak ajándékozom az általam eszközölt gyűjtésekből összeszedett régiségeket és könyveket. Ugyancsak felajánlom a városnak növénygyűjteményemet, amely Magyarország egész flóráját magába foglalja, és évtizedek óta gyarapítód éremgyűjteményemet’’ - írta Dezső Kázmér 1928. március 1-jén kelt levelében.19 A létrejött városi múzeumnak e magángyűjtemény képezte alapját. A múzeumügyet, a gyűjteményfejlesztést Dezső Kázmér a későbbiekben is támogatta, például a nagykőrösi régészeti ásatásokhoz a város részéről rendszeres anyagi támogatást biztosított, máskor Petőfi-kéziratokat vásárolt a múzeum számára. A múzeumi gyűjtemény a városi szállodából kultúrházzá átalakított épületben kapott helyet, a városi közkönyvtárral együtt. A nagykőrösi múzeumügyet támogatta az akkor megalakult Múzeum Kör is. A nagykőrösi közművelődésben kiemelkedő szerep jutott az 1924-ben Dezső Kázmér elnöklete alatt megalakult Városi Iskolánkívüli Népművelési Bizottságnak. Ismeretterjesztő előadások mellett tanfolyamokat szervezett az írástudatlanok számára, melynek eredményeképpen az analfabéták száma Pest megyében Nagykőrösön volt a legkevesebb. Nagykőröst az egyesületek városának is nevezték: közel félszáz egylet, társaság, olvasókör működött ekkor a városban. Sok egyesület Dezső Kázmér kezdeményezésére alakult, vagy pedig az ő hathatós támogatása mellett jött létre. Ő alapította 1925-ben a Magyar Tehetségeket Védő Egyesület nagykőrösi fiókegyesületét, emellett elnöke volt a Nagykőrösi Városszépítő Egyesületnek, a Nagykőrösi Stefánia Szövetségnek, a Nagykőrösi Dalegyesületnek, két olvasóegyletnek és társelnöke a gimnázium Diákszövetségének. A Nagykőrösi Híradó 1930. április 20-i számában érdekes híradás olvasható. Dezső Kázmér polgármester az alábbi felhívással fordult a város lakosságához: A Magyar Etnográfiai Társaság a régi magyar nóták és táncok megmentése érdekében lemez- illetve filmfelvételt készít azokról. Várják azon nagykőrösiek jelentkezését is, akik tudnak ilyen dalokat, táncokat előadni. - állt a felhívásban. Dezső Kázmér maga is szerzett nótákat, s mint nótaköltő több díjat is nyert. A Pótharaszti határszélen... című verse az 1936-os Nagykőrösi Naptárban olvasható, nótaszerzeményeit pedig a Magyar Zenealbum közölte 1935-1938 között. Dezső Kázmér nagyszabású városfejlesztési programjának fontos része volt az iskolahálózat fejlesztése. Már 1924- ben elhatározta a város, hogy a meglévő tíz községi tanyai iskolán felül még kilenc új iskolát létesít. E célból a város állami támogatást kért és kapott. 1927. szeptember 25-e nagy ünnepe volt a nagykőrösi közoktatásnak. Ekkor avatta fel gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter Árbózon a kilenc új tanyai iskolát. Mivel a lakosság 39,2%-a külterületen élt, nagy szükség volt ezekre az iskolákra, amelyek a tanítás mellett egyfajta kultúrházként is működtek a tanyasi emberek számára, mivel népkönyvtárak is üzemeltek bennük. A 20-as és 30-as években több új iskola is létesült a városban. A református egyház a gimnázium és a tanítóképző mellett felállította a polgári fiúiskolát. 1931-ben pedig a város anyagi támogatásával megnyílt a gimnáziumi internátus a volt Vladár-féle gőzmalom átalakított épületében. Az országban elsőként Nagykőrösön megszervezték a Téli Gazdasági Iskolát a gazdaifjak képzésére. A Gazdasági Népiskola pedig a külterületi lakosság körében terjesztette a mezőgazdasági ismereteket. Dezső Kázmér tervei között 16 NOVÁK László 1978. 320-321. 17 DEZSŐ Kázmér 1933. 59-70. 18 Nyugat 1932. 20. sz., 371-376. A Dezső Kázmér tulajdonában lévő Arany-dokumentumokról lásd: TÖRÖS László 1935. 22-24. 19 NOVÁK László 1978. 321-322. 193
