Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Történelem - Mészáros László: Dezső Kázmér, a múzeumalapító polgármester (1883–1959)
Tisicum XVIII. szerepelt egy nagykőrösi diákház felállítása Budapesten. Támogatni kell azokat, akik felsőfokú tanulmányokat akarnak folytatni, de arra nincs megfelelő anyagi lehetőségük. Ezért Nagykőrös létesítsen Budapesten egy internátust ezeknek a fiataloknak. Ez lehetne a Collegium Hungaricumok példájára a Collegium Nagykőrösiense - mondta Dezső Kázmér.20 Emellett egy felsőkereskedelmi iskola létesítését is tervbe vette Nagykőrösön. Szociális és egészségügyi téren szintén jelentős előrelépés történt a városban Dezső Kázmér polgármestersége alatt. 1928-ban létrehozták a Tüdőbeteg-gondozó Intézetet, felépült a mentőállomás, felállították az anya- és csecsemővédő intézetet, a hadiárvák részére megnyitották a városi árvaházat, létrejött a Városi Vöröskereszt Választmánya. Dezső Kázmér elnöklete alatt 1926-ban megalakult az Országos Stefánia Szövetség nagykőrösi fiókszervezete, amely az anya- és csecsemővédelem érdekében felvilágosító előadásokat, jótékony bálokat rendezett. Munkáját segítette a Nagykőrösi Jótékony Nőegylet, amelynek elnöke a polgármester felesége, Mentovich Klára volt. A város közreműködött a Csutorás-szanatórium létrejöttében, és megszervezte a külterületi orvosi állást. 1942-ben pedig szülőotthon nyílt a Rákóczi utcában. A sokgyermekes és szegénysorsú családok részére tervezett ún. ONCSA-telep 1941-42-ben épült fel az ótemető helyén. A város nagy erőfeszítéseket tett óvodák, bölcsődék, napközi otthonok létesítésére is. A legnagyobb terve Dezső Kázmérnak: egy 100 ágyas városi közkórház felállítása azonban nem valósult meg, pedig az ún. kórházalapítványok a telket is biztosították e célra. Dezső Kázmér emlékezetes külföldi utakat is tett polgár- mestersége idején. 1928. március 15-én „Kossuth-zarándo- kok” társaságában részt vett a szabadságharc vezetője New York-i szobrának felavatásán. Nagykőrös képviseletében koszorút helyezett a szoborra, melynek talapzatához a nevezetes tetétleni halomról, a földvári és szurdoki határból vitt földet. Kitűzte Nagykőrös címeres zászlaját, amit történelmi ereklyeként vitt magával. A kinti magyarok között nagykőrösiekkel is találkozott, hazatérve a Duna-Tiszaközi Hírlap hasábjain cikksorozatban számolt be úti élményeiről.21 A következő évben a Városok Nemzetközi Kongresszusán vett részt a spanyolországi Sevillában és Barcelonában. Összegezve Dezső Kázmér életpályáját, elmondhatjuk, hogy húszéves városvezetői működése alatt sokat tett sze20 Nagykőrösi Híradó 1938. január 9. 21 Duna-Tiszaközi Hírlap 1928. április 29., május 6., május 13. retett városáért,22 bár gyakran kritizálták, és nem minden javaslatát fogadták el. A szűkös anyagi források, a bürokrácia, a meg nem értés sokszor gátolták tervei megvalósításában. Ennek ellenére sikeres pályát futott be. Országosan ismert szaktekintély volt, közgazdasági és kulturális tárgyú írásai a helyi és országos lapokban jelentek meg.23 A társadalmi életben is aktívan részt vett, mint az Alföldkutató Bizottság tiszteletbeli elnöke, a Vidéki Városok Kulturális Szövetsége állandó bizottságának tagja és a Városkultúra című városfejlesztési és idegenforgalmi folyóirat szerkesztőbizottságának tagja. Tevékenységét elismerték országos szinten is, kétszer kapott miniszteri dicséretet, 1940-ben pedig kormányfőtanácsossá nevezték ki. Jó kapcsolatot tartott fenn a város országgyűlési képviselőjével, gróf Ráday Gedeonnal. Bethlen István miniszterelnök politikáját tekintette irányadónak a maga számára. Mérsékelt kormánypárti politikusként tartották számon, ellenezte a szélsőséges politikai pártokat és megnyilvánulásokat. A 40-es években, amikor az országos politika jobbra tolódott, Dezső Kázmér ezzel egyet nem értve elszigetelődött a vármegyén belül. A német megszállás idején előbb beteg- szabadságra ment, majd nyugdíjazását kérte. Az 1944. július 17-i közgyűlésen búcsúzott el Nagykőrös város közönségétől. Áttekintve hosszú szolgálati idejét, számba véve az elért eredményeket, így folytatta: „Hivatali munkásságomra és szülővárosom szolgálatában többféle állásban, de különösen polgármesteri állásomban a város közönségének bizalmából eltöltött hosszú időre nagy szeretettel és hálával gondolok vissza... Ha azt a nagy programot, amelyet 20 évvel ezelőtt a Tekintetes Képviselőtestület elé terjesztettem, minden vonatkozásában nem tudtam is megvalósítani, az bizonyára nem az én törekvéseim hiányán múlott, hanem ezen két évtized alatt a város fölé tornyosult és rajtunk kívül fekvő különböző nehézségek és akadályokból előállott gátlásokon, melyeknek egyik legnagyobbika az az állandóan nehéz gazdasági helyzet, amely ennek a két évtizednek csaknem kétharmadát betöltötte... Most pedig, mikor hivatali működésemet befejezve megválók szeretett városom szolgálatából, mint hívő ember, hálát adok a Mindenható Istennek, hogy erőt, kitartást adott, hogy városomat lelkem egész szeretetével szolgálhattam. Köszönetét mondok a város közönségének ezen a három és fél évtizeden át felém nyújtott bizalmáért.fejezte be felszólalását Dezső Kázmér.24 22 Lokálpatrióta érzelmeit így fejezte ki: „A város múltjának az ismerete mindenkiben kifejleszt egy bizonyos érzést, a jogos büszkeségnek azt a legjogosabb fajtáját, melyet lokálpatriotizmusnak nevezünk. Nagykőrösi polgár vagyok, mondja bennünk valami belső hang és ugyanekkor úgy érezzük, hogy nagykőrösi polgárnak lenni nem utolsó dolog. Ez az érzés...azt diktálja nekünk, hogy a nagykőrösi jelzőnek mindig és mindenütt különös jelentőséget tulajdonítsunk.” DEZSŐ Kázmér 1927. 23 Nagykőrös, Kocsér, Kécske Híradója; Nagykőrösi Híradó, Duna-Tiszaközi Nagykőrösi Hírlap, Nagykőrösi Kalendárium, Pesti Napló, Közgazdasági Értesítő, Nemzeti Újság stb. 24 Pest Megyei Levéltár Nagykőrösi Osztálya V.276-C. 1.1279/944. 194
