Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Történelem - Mészáros László: Dezső Kázmér, a múzeumalapító polgármester (1883–1959)
Tisicum XVIII. ütközetben. A háború végén hazatérve átvette a nagykőrösi rendőrség vezetését az elhunyt rendőrkapitány utódaként. A tanácsköztársaság alatt politikai megbízottat akartak mellé állítani, ő azonban elmenekült a kommün elől Pozsonyba. Ott a megszálló csehszlovák hatóságok üldözték, There- sienstadtban fogságba vetették. Kiszabadulva családjával Bécsbe menekült, ahol kilenc hónapot töltött. Elveszítette minden vagyonát, Bécsben kereskedéssel tartotta el családját. Felesége Mentovich Klára (1890-1937) - akivel 1912- ben kötött házasságot - Mentovich Ferencnek, Arany János tanártársának volt az unokája. Öt gyermekük született: Lóránt, György, Pál, Ginda és Szilveszter. A család 1922-ben tért haza Nagykőrösre, ahol Dezső Káz- mért megbízták a helyettes főjegyzői teendőkkel, a következő évben pedig a város főjegyzőjévé választották. Nagykőrös akkoriban, akárcsak az egész ország, a világháborús vereséget és következményeit, a trianoni országcsonkítást és a gazdasági összeomlást szenvedte. A termelés visszaesése, az értékesítés nehézségei mellett a munkanélküliség aggasztó méreteket öltött. A háborúban elesett 1011 hősi halott, és több száz volt a rokkantak száma. Ebben a súlyos helyzetben került a város élére Dezső Kázmér, akit 1924. május 3-án polgármesterré választottak. Akkor már hosszú közigazgatási gyakorlat állt mögötte. Világlátott emberként beutazta Európa nagy részét, járt többek között Németországban, Olaszországban, a Benelux államokban, Franciaországban, Svájcban és a skandináv államokban is. így sok tapasztalattal felvértezve vette át a város vezetését. Megválasztásakor az alispán így mutatta be őt: „Dezső Kázmér személyében olyan embert ültetett Nagykőrös a polgármesteri székbe, aki a haladás, az alkotás embere.’’5 Az új polgármester pedig, miután megköszönte a bizalmat, ígéretet tett, hogy „minden erkölcsi és szellemi erőmet ennek a városnak a fejlődése és jövő boldogulása érdekébe fogom állítani.”5 A városi képviselőtestület 1924. május 23-i ülésén felvázolta polgármesteri programját, főbb célkitűzéseit. Legfőbb célnak a városi költségvetés egyensúlyának megteremtését jelölte meg. E téren plusz jövedelemforrásokat kell teremteni. Fontos a közutak karbantartása, a középítkezések megindítása. Tervbe vette Nagykőrös régi, hosszú idő óta húzódó célját, a kécskei vasút megvalósítását is. Már ekkor felvetette egy nagykőrösi irodalmi társaság és a Városszépítő Egyesület megalakításának gondolatát. A város legnagyobb birtokát, Pótharaszt pusztát és a városi vállalatokat oly módon kívánta fejleszteni, hogy azok hasznot hajtó jövedelemforrásai legyenek Nagykőrösnek. Kiemelt fontosságúnak tartotta a hagyományos nagykőrösi kertkultúra, a zöldség- és gyümölcstermesztés és -értékesítés újbóli fellendítését. E célból 1925. április 17-ére összehívta Nagykőrösre az első Magyar 5 Nagykőrös, Kőcser, Kecske Híradója 1924. május 11. 6 Uo. Dezső Kázmér polgármester Gyümölcsértékesítési Kongresszust, amelyen a termelők és a kereskedők mellett a hatóságok is képviseltették magukat. Dezső Kázmér a földművelésügyi miniszter felkérésére tervezetet készített az ágazat fejlesztésére. A városi képviselő- testület pedig az 1929. február 19-i ülésén a polgármester javaslatára szabályrendeletet alkotott a „gyümölcs, zöldség- és főzelékfélék piaci forgalmának emeléséről és azok kivitelének fokozásáról", amit elsőrendű városi érdeknek nyilvánítottak. A rendelet jutalmat tűzött ki azok számára, akik a nagykőrösi gyümölcs propagálása terén a legjelentősebb tevékenységet fejtik ki. A város is élénk propagandát folytatott ez ügyben, számos kiadványt jelentettek meg.7 Dezső Kázmér is írt reklámkiadványt a városról, és a Magyar Rádióban Nagykőrösről 1930. szeptember 8-án tartott előadása is megjelent nyomtatásban.8 Az egyik propaganda-tanulmány előszavában pedig így fogalmazott: „Nagykőrös kerti kultúrája Magyarország egyik legértékesebb természeti kincse. Nemzeti érdek, hogy ezt mindenki tudja. Nem csak itthon, de a külföldön is. Éppen ezért igyekeztünk évek óta mindenkinek a figyelmét felhívni a körösi salátára, uborkára, para7 Néhány korabeli reklámkiadvány: HAVASY Mihály 1939.; NAGY Lajos 1930.; VÁRADI Géza 1936/b. 8 DEZSŐ Kázmér 1930. 190
