Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Történelem - Mészáros László: Dezső Kázmér, a múzeumalapító polgármester (1883–1959)
Történelem dicsomra, almára, szilvára, hogy mindezek a cikkek annyira ismertek legyenek, mint a minden propaganda nélkül már a béke években világhíressé lett körösi meggy.”* Dezső Kázmér 1929 februárjában újabb törvénytervezetet terjesztett a földművelésügyi miniszter elé a magyar kerti termények védelme tárgyában. Ebben így fogalmaz: „A magyar állam kerti terményeit nyilvánítsa nemzeti kincsnek, és annak védelmét büntetőjogilag biztosítsa.”'9 10 11 Javaslata szerint öt évig terjedhető fogházbüntetéssel sújtandó az a személy, aki a magyar kerti termények hírnevét csorbítja. A Dezső Kázmér erőfeszítései nyomán fellendült nagykőrösi kertkultúra alapozta meg a helyi konzervgyártást is. A Gschwindt-cég, amelynek már 1896 óta működött itt szeszgyára, 1922-ben létrehozta Nagykőrösön konzervgyárát, amely országos, sőt európai hírű üzem lett.11 A Benedek-, Neu- és Rosenfeld-cégek tömegesen vásárolták fel a termelőktől a gyümölcsöt és a zöldségféléket és értékesítették azokat. Az uborka ekkor vált Nagykőrös szimbólumává, ahogy azt egy korabeli képeslap is bizonyítja. Az 1928-as statisztikai adatok a Nagykőrösről exportált termények magas százalékát mutatják: a salátaexport 90,3%-át, a szilva 49,5%-át, az uborka 22%-át, a meggy 12,3%-át Nagykőrös adta.12 Sajnos az 1920-as évekbeli prosperitást a gazdasági világválság megakasztotta egy időre. Dezső Kázmér első teendői közé tartozott a közigazgatás rendbetétele, korszerűsítése, a tisztviselői kar helyzetének rendezése. A város nagyobb önállósága érdekében Nagykőrös nevében kérelemmel fordult a belügyminiszterhez 1925 decemberében. Ebben Nagykőrös törvényhatósági jogú városi rangra emelését kérvényezte, hogy a város a vármegyétől függetlenül, önállóan, nagyobb hatáskörben intézhesse ügyeit. Beadványában hivatkozott a város patinás múltjára, törökkori jogállására, a nagy kulturális hagyományokra és a városnak a jelenben betöltött gazdasági szerepére. Ugyan a kívánt jogállást nem kapta meg a város, de Nagykőrös akkori jelentőségét bizonyítja ez a kérvény. A város gazdaságának alappillérei voltak a kötelezően fenntartott városi közüzemek. Közülük kiemelkedett a városi villanytelep, amely biztosította a környékbeli települések (Lajosmizse, Örkény-tábor) villamosenergia-ellátását is. Uj közvágóhíd épült, a vásártéren kezelőhivatal létesült, a tűzoltóságot korszerű tűzoltószerekkel látták el. Átszervezték a városi Mintakertet és a cifrakerti Virág- és Díszkertészetet. A városi szeszfőzde jól működött, a Községi Takarékpénztárt pedig megfelelő alaptőkével látta el a város. A '30-as években sorra rendezték Nagykőrösön a gazdasági kiállításokat, amelyek fő célja az idegenforgalom fellendítése volt. A Városi Idegenforgalmi Bizottság - élén Dezső Kázmér elnökkel - rendezte az Arany-napokat, melyeken belül kulturális programok is zajlottak. Ezek nagy propagandát kaptak, és országos érdeklődés mellett zajlottak. Nagykőrös vezetése az idegenforgalom fellendítését elsőrendű városi érdeknek nyilvánította, ezért intézményes módon gondoskodott erről: Idegenforgalmi Irodát állított fel a turizmus elősegítésére. A város a Duna-Tisza köze legolcsóbb üdülőhelyeként hirdette magát. A legfőbb vonzerőt a modern strandfürdő jelentette, de a Cifrakert is kiépült nyári vendéglővel, teniszpályákkal és a közeli csónakázótóval. A Pálfája és a Nagyerdő mint kirándulóhelyek mellett Nagykőrös ősi birtoka, Pótharaszt puszta bírt jelentőséggel. Ezt a csaknem tízezer holdas pusztát pihenőparkká, vadászterületté tervezte átalakítani Dezső Kázmér. Mivel Budapesttől csak 30 kilométerre van, úgy tervezték, hogy a fővárosnak is pihenőparkja lesz. Nagyarányú erdősítésbe kezdtek, vadász- kastély is épült. A városvezetés egyik fő törekvése volt, hogy Pótharaszt jövedelmezőségének emelésével plusz bevételi forrásokat teremtsen a városnak. A terület gazdaságosabb hasznosítása érdekében hasznosítási terv készült. Eszerint az ottani talaj- és éghajlati viszonyok kedveznek a diótermesztésnek. A létesítendő dióerdő 15 év múlva a puszta legjövedelmezőbb része lesz. Tervbe vették még egy 200 kát. hold területű gyümölcsös létesítését is. A nagyarányú erdősítés pedig a város és az ország tüzelőanyag szükségletének hazai forrásból történő beszerzését biztosítaná. Sajnos e tervek közül kevés valósult meg, a pótharaszti vasút is csak terv maradt. A város természetvédelmi értékeinek megőrzése vezette Dezső Kázmért akkor is, amikor emlékfákat állítottak a Nagyerdőben. 1933-34-ben helyszíni bejáráson jelölték ki és látták el névvel azokat a több száz éves fákat, amelyek várostörténeti szempontból védettséget élveztek. Ilyen volt például a legendás Basa fája. A polgármester tervei között szerepelt Nagykőrös városiasabb képének kialakítása, elsősorban a városközpont rendezése, korszerűsítése. A 20-as években látványos eredményei lettek ennek a törekvésnek. A városháza mögül eltűnt a sokat kritizált ún. városmajor, a tanács gazdasági udvara. Helyén nagy park létesült, melynek közepén helyezték el a város első világháborús hősi emlékművét, Zala György car- rarai márványból készült monumentális alkotását. Az 1927. június 12-i szoboravató ünnepség országos visszhangot 9 VÁRADI Géza 1936/a. Előszó 10 Nagykőrösi Híradó 1929. február 24. 11 A gyümölcs feldolgozása, konzerválása mint háziipari tevékenység is elterjedt volt a nagykőrösi háziasszonyok körében. Nagykőrös az országban elsőként gyümölcsfeldolgozási versenyt hirdetett és rendezett meg 1938-ban, melyet háziipari kiállítás zárt le. - Dezső kázmér polgármester felhívása a nagykőrösi háziasszonyokhoz. Nagykőrösi Híradó 1938. június 5. 12 NOVÁK László 2000.115. 191
