Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Történelem - Barta János Ifj.: A parasztgazdaságok jószágai Zemplén megyében a XVIII. század utolsó harmadában
Tisicum XVIII. 5. táblázat: A jószágok réttel való ellátottsága a megye kerületeiben Kerületek Számosállat Rét/ kaszás egy kaszásra egy jószágra 1 Szerencsi 5882,1 4660 1/4 1,26 0,79 2 Tokaji 1155,4 908 1/2 1,27 0,79 3 Pataki 1525,8 1468 1,04 0,96 4 Királyhelmeci 1710,4 1981 1/2 0,86 1,16 5 Zétényi 2198,2 3637 7/8 0,60 1,65 6 Újhelyi 2211 2610 0,85 1,18 7 Gálszécsi 1711,3 1852 1/4 0,92 1,08 8 Terebesi 2150,8 4169 1/4 0,52 1,94 9 Sókúti 2173,3 2327 0,93 1,07 10 Homonnai 3027,5 3017 5/8 1,00 1,00 11 Varanói 2627,9 2124 5/8 1,24 0,81 12 Sztropkói 2312,5 2252 3/4 1,03 0,97 13 Göröginyei 2808,4 3650 1/2 0,77 1,30 14 Papini 3804,3 5844 3/4 0,65 1,54 15 Szinnai 3582,3 5369 1/2 0,67 1,50 Megyei összesen 38881,2 45874 3/8 0,85 1,18 Mivel az egyes kerületek adatai alaposan eltérhetnek a megyei átlagtól, a jószágok és a rétek (kaszálók) arányára nem tudunk olyan egyértelmű szabályszerűséget megállapítani, mint a parasztok jószággal való ellátottságáról. A legrosz- szabb arányt (ahol egy számosállatra egy kaszásnál kisebb rét jutott) a legdélebbi három és két északi kerületben találhatjuk, míg a réttel legjobban ellátott kerületek között találunk több középső és három északi kerületet. Közösségüket nem indokolja valamiféle földrajzi hasonlatosság. A táblázat adatai azt igazolhatják, hogy az északi kerületekben - ahol a jobbágyok kevesebb jószágot tartottak - az állatoknak átlagosan nem jutott kevesebb rét, mint a déli és a középső kerületekben. A puszta számok azonban ebben az esetben félrevezetőek lehetnek. Modern számítások egy számosállatra évi 50-60 mázsa takarmány-szárazanyagot számítanak, aminek egyharmada lenne a széna. Ennyi széna termeléséhez- a rét minőségétől függően -1-3 kát. hold (1 1A-4 magyar hold = ugyanennyi kaszás) rétre van szükség.17 Ennyit vagy ehhez közelítőt pedig az összeírások legfeljebb a kaszálókkal legjobban ellátott kerületekben tudtak kimutatni. A dicalis összeírások ugyanakkor a réteket minőségileg is osztályozták. A déli kerületek településeinek kaszálóit általában az első és a második, az északi kerületek hegyi rétjeit - ahol meny- nyiségileg az első osztályú rétből sem lett volna elegendő- viszont leginkább csak a harmadik osztályba sorolták. így ott a jószágoknak is több rétre lett volna szükségük, aminek 17 MILLE Géza é. n. II. 1078. - HAJAS József- RÁZSÓ Imre 1969.920. meglétét a számok nem igazolják. Ezért is tulajdonítottak a paraszti vallomástevők olyan nagy jelentőséget a kaszálóikat fenyegető veszedelmeknek, áradásnak, aszálynak. A rétek fogyatékosságait pedig jószáguknak az év minél hosszabb szakaszában történő legeltetésével próbálták ellensúlyozni. Az egyes települések dicalis táblázatai egyébként az úrbérrendezés tabelláival való összehasonlítást is lehetővé tesznek. Rövid úton kideríthetjük például, hogy a szerencsi kerületben a rendezést megelőzően hangoztatott elv, amely a négymarhás gazdákat tekintette egésztelkesnek, a rendezés után érvényét veszítette. Az érintett jobbágyok szántóföld- és rétáilománya ugyanis nem tette lehetővé, hogy egésztelkesnek nyilvánítsák őket. Alsódobszán 1776-ban négy fő négyökrös gazdát írtak össze, az úrbérrendezéskor közülük egyet - név szerint Hertzeg Istvánt - 5/8 telkesként, másik hármukat féltelkesként Írtak össze. (Pedig a nevezett gazdáknak még tehenük is volt, Hertzeg Istvánnak kettő is, így - ha a marhák összes számát vesszük -, akár másfél telkes is lehetett volna.) Féltelkesként kerültek a tabellák kimutatásaiba Gesztely, Girincs, Szerencs stb. négyökrös gazdái. De akad példánk a fordított esetre is, amikor két ökörrel (vagy annyival sem) rendelkező gazdákat minősítettek egésztelkesnek. Hernádnémetiben mindössze három gazdának volt négy ökre, ezzel szemben a tabellákban 44-et minősítettek egésztelkesnek, köztük több olyant, akinek nem is volt ökre, csak lova és tehene. Monokon 16 gazdának volt négy ökre. Az úrbérrendezést megelőző felmérés szerint ezek közül kilenc művelt 48-50 pozsonyi mérő (24-25 magyar hold) szántót, a többieknek 12 holdjuk volt. A faluban az előzetes összeírás 18 jobbágynál talált 24-25 hold szántót (egy részüknek csak két ökre volt), akiket így egésztelkesnek lehetett volna minősíteni, a tabellákba mégis 25 egésztelkes gazda került 20-20 hold szántófölddel. Különösen groteszk helyzetet tükröz a golopi Varga Mihály, akinek négy ökre, két tehene és négy disznója volt, az úrbéri tabellába mégis szántóföld nélküli zsellérként került bele. Úrbéri kötelezettsége mindössze 18 nap gyalogrobot lett, s nemcsak az igásrobot alól mentesült, hanem a vaj, a baromfi stb. szolgáltatása alól is.18 - A szarvasmarha-állománynál is kevésbé számított a jobbágyok besorolásában lovaik száma. A dicalis összeírások alapján vetették ki a parasztságra a hadiadót (contributiót) és a megyének fizetendő háziadót. A megyei kimutatásokban pontosan meghatározták, hogy miből mennyi tesz ki egy dicát. A parasztság jövedelmeit öt fő csoportra osztották: a személyes, az állat-, a telekhez kapcsolódó, az ún. szerkívüli (extra seriales) vagyont19 és a 18 Mivel nem hasonlítottam össze a háromféle táblázatban (dicalis, úrbéri előzetes, úrbéri tabellák) feltüntetett több mint 16 ezer gazda állapotát, nem állíthatom, hogy Varga Mihály esete egyedüli lett volna. 19 A kifejezést a dicalis táblázatok későbbi magyar nyelvű változatában használták. Magam nem próbálkoztam az eredeti latin kifejezés (extra seriales) lefordításával. 154
