Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Történelem - Havassy Péter: Várurak és várúrnők a középkori Gyulán
Történelem Újlaki Miklóssal együtt, hanem 1441—1444-ben Arad, Zaránd és Békés vármegye ispánja is. 1441-ben kérte I. Ulászlótól a zarándi ispáni címmel összekapcsolt Világosvárat, amit adományul meg is szerzett, de a király még ebben az évben visszaadta azt régi tulajdonosának, Brankovics György despotának, aki tőle közben kegyelemet kapott. A Maróti László által alapított kápolnát a gyulai várban 1445-ben szentelték föl, s ettől az időponttól kezdve gyakran itt élt feleségével, Borbálával, anyjával (?), Orsolyával, valamint fiaival, Lajossal és Mátyussal. Itt azonban egy olyan tévedést kell eloszlatnunk, melyet Karácsonyi Jánostól kezdve Scherer Ferencen át a mostanság legnagyobb terjedelemmel a várral foglalkozó Csorba Csabáig mindenki elkövetett. Borbálát egyértelműen Újlaki Miklós leányaként írják le, holott kutatásaink alapján ebben a nemzedékben az Újlaki családban nincsen Borbála nevű leány, továbbá a vele kapcsolatos két, 1443. és 1453. évi oklevél nem említi családnevét. Azonban a Maróti családba mégis bekerült egy Újlaki leány, Katalin, de ő Lászlónak a menye, mivel fiának, Lajosnak a felesége volt. Maróti László nagyon korán, 35 éves korában elhunyt, 1447. október 17-én már néhaiként említik. Mivel 1437-ben László jegyese még Schauenberg Erzsébet, akkor Borbálától első fia, Lajos 1439 körül születhetett, mert öccsével, Mátyussal együtt 1459-ben, mikor hűséget esküsznek Mátyás királynak, már nagykorúnak kellett lenniük. Mindenesetre 1448-ban, amikor Újlaki Miklós bán János és László bánok özvegyeivel megköti Újlaki Katalin és Maróti Lajos házassági szerződését, még mindketten kiskorúak. 1461-ben részt vesznek az Újlaki-féle összeesküvésben - Podjebrád György cseh király fiának, Viktorin hercegnek ajánlották fel a magyar koronát -, de bántódásuk nem esik, sőt Lajos 1464-ben, az előkelők egyikeként aláírásával megerősíti a Mátyás király és Frigyes német-római császár közötti 1463. évi bécsújhelyi békeszerződést. 1466. március 12-én említik utoljára. Feleségétől, a már említett Újlaki Miklós későbbi bosnyák király leányától, Katalintól egy gyermeke született: Magdolna, aki a Gútkeled nemzetségből származó Guti Ország Mihály nádor fiához, Lászlóhoz, a későbbi királyi lovászmesterhez ment feleségül. Házasságukból tíz gyermek született, köztük Zsigmond, Mihály és Ferenc zászlósurak, János váci püspök, Imre kamarásmester. Testvére halála után kapja első országos tisztségét Mátyus, aki 1467—1468-ban lovászmester, ebben a minőségében kezességet vállal az országgyűlés végzéseinek megtartásáért. Azt követően 1469-1476 között eléri nagyapja és apja rangját, azaz macsói bán, sőt 1472-ben szlavón bán is. Felesége, horogszegi Szilágyi Margit apja, Osvát bátyja volt Szilágyi Mihály kormányzónak és Szilágyi Erzsébetnek, Mátyás király anyjának. Tehát a két utolsó Maróti fiú felesége közül az egyik a bosnyák király leánya, a másik a magyar király unokatestvére volt. Forrásaink szerint Mátyus is vezet udvartartást a gyulai várban. 1476. szeptember 10-én azonban már néhaiként említik. Hasonlóan apjához és bátyjához, nagyon fiatalon hunyt el, talán ez is közrejátszott abban, hogy örököse nem született. így kihalt az országos tisztségeket viselő Maróti család, s az előbb már említett óriási javaik a koronára szálltak, Mátyás király kezére kerültek. Hunyadi család A király a Maróti birtokok egy részét eladományozta a Drágfi, Egervári, Báthory családok tagjainak, de a két legnagyobb uradalmat, a gyulait és a marótit egyelőre megtartotta magának. Mátyás gyulai földesúri ténykedésével kapcsolatosan mindössze három oklevelet ismerünk, de az első, mely 1476-ban kelt, mindjárt nagyon fontos, mert ebben a város polgárait, az ország egész területén örök időkre fölmenti mindenfajta vám fizetése alól. A másik irat tanúsága szerint a Losonci család emberei ellen való hatalmaskodás miatt maga elé rendeli az általa kinevezett Petri Dersi Lőrinc gyulai várnagyot. A harmadik oklevélben, vizsgált témánk kapcsán az egyik legfontosabbikban, természetes fiának, Corvin Jánosnak adományozza a gyulai uradalmat. János 1473. április 2-án született, különösebb ünneplés nélkül, a budai várban, az ekkor Morvaországban hadakozó király házasságon kívüli kapcsolatából. Anyja a Stein an der Donau osztrák településről származó Edelpeck Borbála bécsi polgárleány volt. A gyermeket kezdetben elsősorban Corvin János gyermekkori arcképe 103
