Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Történelem - Havassy Péter: Várurak és várúrnők a középkori Gyulán
Tisicum XVIII. nagyanyja, Szilágyi Erzsébet nevelte. János életének nyilvánvaló fordulópontja az, amikor Mátyás háromévi házasság után rádöbben, hogy Aragóniái Beatrixtól nem remélhet utódot. (A dinasztiát alapítani kívánó Mátyás nem volt szerencsés, mert első, gyermekkorában megkötött jegyessége Ciliéi Erzsébettel a kis mennyasszony korai halála miatt nem valósult meg, s hasonlóan csak terv maradt a Garai Annával való egybekelése is. Immáron törvényes felesége, a cseh király leánya, Podjebrád Katalin pedig belehalt a szülésbe a csecsemővel együtt.) Egyre inkább egyetlen fia felé fordul, s nevelőjéül könyvtára tudós őrét, a parmai Taddeo Ugolettit választotta ki, utasítva, hogy ugyanazt a tanulmányi rendet kövesse, melyet annak idején Vitéz János az ő számára állított össze. János azonban súlyos balesetet szenvedett, bal combtőjének kificamodása miatt lába gyakorlatilag megbénult. Nyilván a szerencsétlenség is közrejátszott abban, hogy 1480-ban, Csupor Demeter halálával a győri püspöki szék megüresedett, s Mátyás 1481-ben a pápa jóváhagyásával helynöknek tette Jánost. (Egyébként a királyi udvarokban megszokott dolog volt a bastardokat, vagyis a törvénytelen fejedelmi gyermekeket egyházi pályán elhelyezni, lásd pl. Károly Róbert fiát, Kálmán győri püspököt.) Azonban Mátyás hamarosan fontos döntést hozott, vagyis gondolataiban egyre inkább előtérbe került János herceg trónörökösként való elismertetése, mely példátlan elhatározás volt, hiszen a Magyar Királyság addigi négy és félévszázados története során nem ült törvénytelen gyermek a trónon. (Itt jegyezzük meg, hogy a Német-római Császárság előkelői már 1481 nyarán foglalkoznak a lehetőséggel, hogy János örökli apja trónját.) Mindenesetre 1482 áprilisában, két egymást követő napon, a mindössze kilencéves fiának adományozza a hunyadi (öt város, 155 falu), majd 9-én a liptói, a trencséni, az árvái, a maróti és a gyulai uradalmat, mely a mezővárosokat tekintve (Gyula, Békés, Simánd) nem változott, viszont a falvak száma (83) közel duplájára nőtt. Az oklevél új vonása, hogy Mátyás immáron fontosnak tartja Beatrix királyné jóváhagyását is. Ezenkívül Békés megye területén 1484-től még megörökölte nagyanyja szentandrási uradalmát is. János részt vett az ausztriai hadjáraton, s 1485 nyarán, amikor Mátyás bevonult a meghódolt Bécsbe, a város polgáraival fia kezébe is letétette a hűségesküt, azaz a nagy nyilvánosság előtt először szerepelt úgy, mint apja leendő örököse. A nemzetközi elismertség további lépéseként Mátyás szerette volna fia jövendőbelijének megszerezni a korabeli Európa egyik leggazdagabb örökösnőjét, a milánói hercegkisasszonyt, Bianca Maria Sforzát (1472-1510), aki ellensúlyozhatta volna János herceg törvénytelen származásának hátrányait. 1487-ben Filipec János váradi püspök, titkos kancellár Milánóban János herceg nevében megköti a házasságot Biancával, de - nem csekély mértékben Beatrix királyné ármánykodásának köszönhetően - a tényleges esküvőt évről évre halogatták. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy János herceg nem lesz király, VI. Sándor pápa 1493-ban a per procura, vagyis meghatalmazás alapján kötött házasságot érvénytelenítette. A rákövetkező évben Bianca hozzáment I. Miksához, azaz Corvin jegyese a későbbi német-római császár felesége lett. Ambrogio de Predis: Bianca Maria Sforza milánói hercegnő Beatrix álnoksága közrejátszott abban is, hogy Jánost apja életében nem választották meg magyar, sőt 1490 elején cseh királlyá sem. „Egyedül Isten tudja, hogy mit rejtenek az emberek a szívükben. Mi magunk, halandók lévén, csak a beszédekből és tettekből ítélhetünk, nem tudhatjuk, mi történik majd utánunk...” - elmélkedik a király 1489-ben. Mátyás talán megérezte fia jövőjét, de ugyanakkor bizakodott, mert ez év tavaszán a bárók, főpapok, a megyék és a szabad királyi városok többsége megesküdött, hogy Jánost ismerik el uralkodójuknak. Ugyanakkor királyi várak várnagyai megfogadták, hogy az őrzésükre bízott erősségeket Mátyás halála után neki adják át. 1490. április 6-án azonban a 17 éves herceg árván maradt, s a későbbiek során az sem segített rajta, hogy apja halálakor nagyobb vagyona volt (30 vár, 17 várkastély, 47 mezőváros, 1000 falu), mint az ország két leggazdagabb zászlósurának: Szapolyai Istvánnak és Újlaki Lőrinc hercegnek együttvéve. A négy trónkövetelő (Ulászló, a testvére: János Albert, I. Miksa és Corvin) közötti harc taglalása nem feladatunk, 104
