Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Régészettudomány - Tokai Zita Mária - A lengyeli kultúra újabb oltárkái Nagykanizsa-Palin - Anyagnyerőhelyről
Régészettudomány oltárkák vagy a kultusz más szerepét töltötték be. 1 7 Véleményünk szerint a kis kocka alakú tárgyak nem funkcionálhattak mécsesként, sem a méretük, sem a kapacitásuk, sem pedig a szerves anyagú felfüggesztésre szolgáló „zsinórok" miatt. A lábon/lábakon álló „agyagkockák" és az állat alakú hátukon mélyedéssel kialakított tárgyak inkább képzelhetők el mécsesként, bár ezeknél is a kiemeltebb, szakrális jelleg a valószínűbb. Ha egyszerű, hétköznapi funkciót társítanánk ezekhez a tárgytípusokhoz, akkor feltehetnénk azt a kérdést, hogy számuk miért ilyen alacsony. Hiszen ha minden házban és épületben világító funkciót láttak volna el, akkor a mindennapos kellékek között szerepelnének, vagyis általános és az ásatásokon gyakran feltárt leletek egyikének kellene lenniük. Bár ez a tárgytípus a lengyeli kultúra egész elterjedési területéről ismert, számuk még sem magas. Ez is alátámasztja véleményünket, mely szerint a kocka alakú tárgyakat nem a mindennapi élet során használták, hanem a kultikus-szakrális szférába sorolhatók. Zalai-Gaál István, majd Bánffy Eszter kimutatása szerint eddig a legtöbb példány Magyarországról került elő. 1 8 A hazai leletek zöme Délkelet-Dunántúl területén látott napvilágot, vagyis a kultúra keleti csoportjának emlékanyaga között, 19 de kis számban minden csoportban ismert. A lengyeli kultúra elterjedési területén többféle módon alakították ki és díszítették az oltárkákat az egykori mesterek. Zalai-Gaál István a dél-dunántúli leletek kapcsán - melyek a kultúra keleti csoportjának emlékanyagát jelentik - készített egy rendezési elvet a szerkezeti és formai jegyeket figyelembe véve a mécsesekre és oltárokra, 2 0 és a „C" típusba ill. ezen belül további altípusokba sorolta a tömör, szögletes vagy kerek formájúakat. Az általunk most tárgyalt Nagykanizsa-Palin Anyagnyerőhelyről származó mind az öt lelet a „C1", vagyis a négyszögletes testűek közé tartozik, azon belül is a „C1a" „kocka alakú" változat. Az ilyen oltárkák felfüggesztésére utal a négy saroknál látható apró átmérőjű átfúrás. Ezek leggyakrabban függőleges irányúak, ám találunk közöttük vízszintesen és ferdén átfúrt példányokat is. A Győrén napvilágra került darab is némi eltérést mutat a többséggel szemben, hiszen ennek az aszimmetrikus, felfelé kissé szélesedő négyszög alakú tárgynak a felső sarkait fúrták át vízszintesen. 2 1 A ferde átfúrásra a MórágyTűzkődombon szórványként előkerült példányt említhetjük meg, amelynek a felső sarkait lefele ferdén és röviden fúrták át. 2 2 Ez a díszítése alapján se mondható átlagosnak. Az oltárkák közül többet is dísztettek rátett plasztikus bütyökkel, az oldalak közepén és/vagy élein, melyek zömében tömörek, 17 KALICZ Nándor 2003,10. 18 ZALAI-GAÁL István 1995. 25. 3. táblázat, BÁNFFY Eszter 1997. 34. 19 ZALAI-GAÁL István 1995. 24. 20 ZALAI-GAÁL István 1995.18-19. 21 ZALAI-GAÁL István 1995.15., 19. kép. 22 ZALAI-GAÁL István 1995.12., 20. kép. esetleg vízszintesen vagy függőlegesen, vagy mindkét irányban átfúrtak. A fent említett mórágyi darab az utóbbiak közé tartozik, vagyis oldalainak közepén a bütykök vízszintesen és függőlegesen is át vannak fúrva. Ha ennél az összes átfúrást, vagyis a bütykökön a vízszintest és függőlegest, valamint a tárgy felső sarkainál levő ferde irányút is mind a felfüggesztés részeként képzelnénk el, akkor egy bonyolultabb megoldással találnánk magunk szemben. Ám erre itt nem kell gondolnunk, valószínűleg ennél a darabnál a bütykök bármely irányú átfúrását díszítőelemként értelmezhetjük. A nagykanizsai példányok mindegyikét a négy saroknál függőlegesen fúrták át. Ezzel az átlyukasztással kapcsolatban a karcolt oltárka alsó részén érdekes megfigyelést tehetünk. Itt jól látszik, hogy két egymás melletti fúrást is megismételtek, de a tárgy felső részén nincs két, hanem csak egy végződés, vagyis nem fut végig mindkét lyuk. Tehát úgy tűnik, hogy elsőre nem sikerült az átfúrás és meg kellett ismételni, de a felesleges lyuk betömését, vagyis a hiba eltüntetését már nem tartotta fontosnak a készítő, talán mert a tárgy alsó részén van és a zsinór végére kötött csomó úgy is eltakarta. Az átfúrás után egyébként valószínűleg a felszínt lesimították. A most bemutatott nagykanizsai oltárkák mind formában, mind méretben, mind pedig díszítésben különbözőek, nincs közöttük két egyforma. Ami közös bennük, hogy mind az öt árokból került elő. A hármas körárok-rendszer külső, legnagyobb árkából csak egy darab való (2. kép 3,4. kép 2). A középső körárok ugyanazon, az ÉK-i bejárathoz aránylag közel eső szakaszából származik a legkisebb (2. kép 1, 4. kép 1) és a legnagyobb (2. kép 5, 3. kép 2) példány. A belső, legkisebb körárokból is két oltárka ismert, de ezek két különböző részéből került elő: az egyik közvetlen a D-i bejárat mellől (2. kép 4, 4. kép 3), a másik, melyet karcolással díszítettek, a K-i és az ÉK-i bejárat közötti árokszakasz középső részén látta meg a napvilágot (2. kép 2,3. kép 1). A lelőhelyen belüli előkerülési helyek alapján tehát nem lehet semmilyen konklúziót levonni. A kocka alakú oltárkák többsége díszítetlen. Ezek közé tartozik a Nagykanizsa-Palin - Anyagnyerőhelyen előkerült legkisebb (2. kép 1, 4. kép 1) és a legnagyobb darab is (2. kép 5, 3. kép 2). Díszítőelemként elsősorban plasztikusan rátett bütykökkel találkozunk, melyek az oldalakon, az éleken, vagy mindkettőn fordulnak elő. Bütykös díszítés látható két nagykanizsai darabon (2. kép 3, 4, 4. kép 2, 3), de míg az egyiknél az élek közepére, addig a másiknál az oldalak közepére rakták fel a plasztikus bütyköket. Kis számban karcolt díszítésű geometrikus oltárkák is napvilágra kerülnek, melyek elterjedési területe széles. A magyarországi leletek közül a keleti csoportból a névadó Lengyel lelőhelyről ismerünk karcolt darabot, 2 3 a nyugati cso23 ZALAI-GAÁL István 1995.13-14,17. kép 83