Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Régészettudomány - Tokai Zita Mária - A lengyeli kultúra újabb oltárkái Nagykanizsa-Palin - Anyagnyerőhelyről
Tisicum XIX. portból pedig Szombathely - Oladi plató lelőhelyről. 2 4 Nyugati szomszédunk, Ausztria területén is napvilágot láttak karcolt oltárkák, pl. Falkenstein-Schanzboden, 2 5 Poysbrunn, 26 Wetzleinsdorf 2 7 lelőhelyeken. Szlovákiában Bratislava-Dúbrovka 2 8 és Santovka 2 9 feltárásakor bukkantak karcolt oltárkára, Morvaországban pedig pl. Strelice-ről 3 0 publikáltak ilyen darabokat. A karcolt minták sehol sem egyformák, de nagyjából két nagy csoportra bonthatók: a meanderes és a sugaras-vonalas mintákra. Meanderesnek nevezhetjük az ausztriai lelőhelyeken - Falkenstein-Schanzboden, Poysbrunn, Wetzleinsdorf -, valamint a Szombathely - Oladi platón előkerült oltárokat. A másik csoportba, a sugaras-vonalas díszítésű példányok közé a Lengyelen napvilágot látott példányt tehetjük. A legkiemelkedőbben díszített nagykanizsai példány (2. kép 2, 3. kép 1) egész felületét - az alját kivéve - is karcolt mintákkal gazdagították, ám rajta nem csak egyféle díszítés van, hanem mindkét csoport elemeit alkalmazza. Két-két oldalt közel egyformán díszítettek, közülük kettőn menaderes, kettőn sugaras-vonalas minta van, de ezek nem egymással szemközt, hanem egymás mellett helyezkednek el. A díszített részeken - mind a tetején, mind az oldalain közös, hogy kettős keretbe foglalták bele a mintákat. Hasonlót, vagyis keret alkalmazását - bár itt csak egyszeres - az ausztriai Wetzleinsdorfban talált daraboknál látunk. Az egyik Strelice-i példány különlegessége abból adódik, hogy nem csak karcolással, hanem bütykökkel is díszítették. A kocka alakú oltárkák közös jellemzője a tetejükön kialakított hengeres mélyedés. Ha ezen bemélyedések mélységét vizsgáljuk, itt is azt tapasztaljuk, hogy nem egységes a kialakításuk. Az 1. és 2. példányban a lyuk szinte teljesen az oltárka aljáig ér. A 3. és az 5. darabon körülbelül a tárgy közepéig mélyed be az üreg, a 4. számúnál pedig a többihez képest sekélyebb a bemélyedés. Úgy tűnik tehát, hogy nem tudatosan, hanem véletlenszerűen alakíthatták ezeket ki az egykori készítők. Az öt nagykanizsai darabból négyen a legtöbbször tapasztalt egy bemélyedés van, egy példányon (2. kép 5, 3. kép 2) pedig kettő. Ez nem unikális jelenség, bár a kétlyukú oltárkák nagyon ritka leletnek számítanak a kultúra egész elterjedési területén. Mórágy-Tűzkődombról Zalai-Gaál István említ ilyen példányt, bár magát a tárgyat nem publikálja. Szintén nála olvasható, hogy a morva Horákovon is találtak ilyet. 31 Morvaországból további lelőhelyről, Tésetice-Kyjoviceből 3 2 is napvilágra került kétlyukú oltárka, csakúgy, mint az ausztriai Landhausenről. 3 3 Ezek funkciója is újabb kérdéshez vezet. A kétnyílású darabok esetében a világítóeszközként való használat elképzelése már háttérbe szorul, ám felvetik, hogy pl. két különböző festékanyagot tárolhattak benne. Christine Neugebauer-Maresch megállapítása közelít egy elfogadható megoldás felé Zalai-Gaál István véleménye szerint. 3 4 A nagykanizsai tapasztalatokat figyelembe véve teljességgel elvethetjük mindkét elképzelést, hiszen a mélyedésekből eltávolított föld után semmilyen festékanyagra vagy égésre utaló nyomot nem észleltünk. Összefoglalás Zala megye domborzatára az észak-dél irányú dombhátak és folyóvölgyek váltakozása jellemző. E folyók egyike az egykori Kanizsa-patak, ma a Principális-csatorna néven ismert folyam, melynek keleti oldalán húzódó egyik homokdombon 2006-2007 folyamán régészeti feltárást végeztünk. Nagykanizsa-Palin - Anyagnyerőhely lelőhelyen a lengyeli kultúra hármas körárkokkal körülvett kultikus helye került napvilágra. A leletek között több a szakrális, nem a hétköznapok során használt tárgy. Ilyenek a kocka alakú, sarkainál függőlegesen átfúrt, tetejükön hengeres mélyedéssel ellátott oltárkák, melyek itt öt példányban képviseltetik magukat. A lengyeli kultúra különleges jelentőségű kocka alakú agyagoltárkái leginkább a kultúra korai és klasszikus fázisára keltezhetők, de persze a késői szakaszból is ismertek ilyen tárgyak. Bár ez a tárgytípus a lengyeli kultúra egész elterjedési területéről napvilágra került, számuk még sem magas. Nagykanizsa-Palin - Anyagnyerőhely oltárkáinak egyike sem hasonlít a másikra, mind az öt más méretű és díszítésű. Közülük kettő érdemel külön figyelmet: az egyiket karcolással díszítették (2. kép 2, 3. kép 1), a másik tetején pedig egy helyett két lyuk van (2. kép 5, 3. kép 2). Ezek ugyan nem számítanak unikálisnak a lengyeli kultúra egész elterjedési területén, de számuk nagyon ritka. Az pedig, hogy két ilyen különleges oltárka egy lelőhelyről kerüljön elő, egyedülállónak számít. 24 ILON Gábor 2007. Kat. 43. 25 NEUGEBAUER-MARESCH, Christine 1983-1984. 202., Pl. 5/5.; 1999. Abb. 47.12. 26 BÁNFFY Eszter 1997. Fig. 2.4 27 JEDLICKA, Fridrich 1989.17! 28 FARKAS, Zdenek 1986. 65. Abb. 4.7. 29 PAVÚK, Juraj 1997. Obr. 2:4. 30 KAZDOVÁ, Eliska 1984. Obr. 54. 2a-c. 31 ZALAI-GAÁL István 1995. 3! 33 WALLNER, Elke 1989. Fig. 38. 32 BÁNFFY Eszter 1997. Fig. 4.5. 34 ZALAI-GAÁL István 1995. 31. | 84
