Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Muzeológia - Tárnoki Judit - Tücsök és bogár a bronzkori régészetben - Kutatástörténeti érdekességek

Muzeológia TÁRNOKI Jud

it Tücsök és bogár a bronzkori régészetben Kutatástörténeti érdekességek Ezt az áttekintést Csányi Marietta tiszteletére készítettem, akivel épp egy emberöltő óta ismerjük egymást és 24 év óta jóban-rosszban együtt vagyunk. Nemcsak egyszerűen barátom, hanem a jobbik felem. Ilyen barátság csak egyszer adatik meg az ember életében, és boldog lehet, aki megtapasztalja. Köszönöm Marcsinak. Idősebb és nem túl idősebb kollégák még jól emlékezhetnek a múlt század emblematikus hetilapjára, a Ludas Matyira. (Milyen szörnyű fiatalságunkat múlt századnak nevezni, de még mindig jobb, mint múlt évezrednek - pedig ez is igaz lenne.) E vicclap főszerkesztője volt a kitűnő publicista, Tabi László, az ő esszékötete a Tücsök és bogár, melyben a szerző az emberi szellem bakugrásainak állít emléket. Elnézést kérve tőle, kölcsön vettük a címet, mivel menthetetlenül ez jutott eszünkbe tücsköt-bogarat összehordó jelen cikkünk kapcsán. A 90-es évek végén az ELTE Régészettudományi Intézete nagyívű program megvalósítására szánta el magát: gyűjtsük össze, katalogizáljuk az országunk területén fellelhető öszszes őskori teli-települést. E munka végcélja, hogy a puszta katalogizáláson és irodalmi gyűjtésen túl a réteges telepekre vonatkozó összes adat, felmérés, ásatási eredmény, természettudományos vizsgálat összeálljon egy kataszterré. A feldolgozás még nagyon az elején tart, és a pénzigényes része lassan halad. Óriási költség ugyanis a tellek geomorfológiai felmérése, légi fotózása és természettudományos vizsgálata, melybe a talajfúrások, az archaeomágneses térképezés, az anyagvizsgálatok, környezeti rekonstrukciók tartoznak - pedig enélkül ma már nem készülhet igényes kataszter. Az irodalmi adatgyűjtés során a bronzkori kultúrákból 224 többrétegű települést és/vagy földvárat regisztráltunk. Ásatás, szondázás a települések közel felén (összesen 98 telepen) zajlott, a többi lelőhely helyszíni szemle, terepbejárás, valamiféle bolygatás, esetleg geomorfológiai felmérés során került a kutatás látóterébe. Még olyan is szép számmal akad, melyről csupán azt lehet tudni, hogy onnan nagyobb mennyiségű telep-lelet található a különféle múzeumokban. Az ásatási megfigyelések is nagyon egyenetlenek, többségük 19. századi vagy 20. század eleji kutatások, nehezen értelmezhető, bizonytalan leírásokkal. Az irodalomban fellelhető, meggyőző leírások és a jól dokumentált feltárások eredményeit összesítve-összevetve szerintünk 116 darab teli-település bizonyosan van a kora és középső bronzkorból. E szám bármikor növekedhet, ha sikerülne a bizonytalan adatokat azonosítani, pontosítani. Sőt, eddig ismeretlen teli-település felbukkanása sem lehetetlen! A Tiszazugban, melyet Kalicz Nándor 1957-ben alaposan bejárt,

1 az MRT 1990-es évekbeli munkálatai során felismertünk egy olyan telit, melyet Kalicz nem talált meg.

2 Jómagam 1998-ban értesültem egy addig sehol sem jegyzett vagy ismertetett telitelepről Jászárokszállás határában (Vermek-halom), pedig meg voltunk győződve arról, hogy megyénk minden telijéről tudomásunk van. Véleményem szerint a 224 darab, irodalomból feltalált telepnek kb. a 2/3-a lehet valóban teli, vagyis mintegy 150-160 darab. Ehhez még hozzászámítanék 30-40 olyan lelőhelyet, mely eddig ismeretlen volt, senki sehol nem közölt, azaz közel 200 darab kora és középső bronzkori teli-telep megléte valószínűsíthető Magyarországon. A bronzkori teli-telepeket létrehozó kultúrák jól körvonalazhatók: a korai bronzkor végétől a középső bronzkor végéig tartó időszakban a Nagyrév-, Ottomány-, Hatvan-, Vatya-, Füzesabony,- Gyulavarsánd- és Szőreg-Perjámos-kultúrákhoz köthető létrejöttük. (Most nem merülnénk bele abba a terminológiai zűrzavarba, hogy mit tekintünk Ottomány- vagy Gyulavarsánd-kultúrának, vagy épp Szőreg-Perjámosnak - e kultúrák alatt pontosan azt értjük, amit Bóna István 1992ben megfogalmazott.

3) így az elterjedési területek, a tellek előkerülésének várható helyszíne adott. Annak eldöntése azonban, hogy mit is talált, mit ásott meg a kutató, már fogas kérdés. A 19. század régészei, akik többségében kevéssé képzett, de igen lelkes amatőrök voltak, maguk alakították ennek a fiatal tudománynak a szaknyelvét, megszenvedve a német, angol vagy épp olasz terminus technicus-ok lefordításával, magyarításával. Néha a tájnyelv szavait vették elő, néha újakat találtak ki, és olyan kifejezéseket alkottak, melyek ma bizony megizzasztják az olvasót. 1899-ben pl. Bartalos Gyula így ír a NovajFöldváron végzett ásatásáról: „egymásra következő korszakoknak fekveteit harmadfél méternyi földhányásban" találta.

4 Vagyis: legalább 2 és fél méter mélyre leásott és a mesterséges kialakítású dombban rétegeket-fekvetegeket-figyelt 1 KALICZ Nándor 1957. 58-59, 70-71. 2 Csépa-Compó, MRT Csépa 14. lelőhely, KÖH azonosító: 30.331, közöletlen. 3 BÓNA István 1992.18-38. 4 BARTALOS Gyula 1899. 359. 601 |