Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Muzeológia - Székely Zsolt - Határokon átívelő tudományosság. Régészeti levelezés Párducz Mihály és Székely Zoltán között

Tisicum XIX. kori emlékek végett Kisgyörgy Tamás elnökkel; a vármegyei levéltárat, feldúlt családi levéltárakat (pl. az árkosi Szentkereszty-családét) mentenek be a múzeumba (egészen a levéltár kiszakításáig nem tesznek le a Székely Nemzeti Levéltár Csutak—Herepei-féle tervéről); visszaszerzik Budapestről az Apor-kódexet és a szörcsei aranykincset; Szabédi Lászlóval, László Gyulával, Kós Károllyal, Máttis Teutsch Jánossal, Bányai Jánossal, a hétfalusi csángó együttessel előadó esteket tartanak Sepsiszentgyörgyön, Kovásznán, Kézdivásárhelyen, Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen, ezzel jövedelemforrást is próbálnak biztosítani a múzeumnak; harcolnak az Alapszabályok tiszteletben tartásáért. Segíti a székelykeresztúri, székelyudvarhelyi, csíkszeredai múzeumalakulást (kezdetben Székely Nemzeti Múzeum részlegeként próbálják intézményi létüket biztosítani), a kézdivásárhelyi múzeum maradványát bementik Sepsiszentgyörgyre. Újraindulnak a régészeti kutatások, Székely Mikókollégiumi, székelyudvarhelyi, székelykeresztúri tanulókkal, Horváth József székelyudvarhelyi tanárral és Molnár István székelykeresztúri múzeumalapítóval (Bibarcfalva, Vargyas, Nagyborosnyó, Zetelaka, Énlaka stb.); hazahozzák Borosjenőről a 18 évvel korábban a múzeumra hagyott Diószeghyféle lepkegyűjteményt. 1949—1990. közt az államosított intézmény múzeumigazgatója; a múzeum érdekében nem fogadja el meghívását sem a brassói múzeum élére, sem a Bolyai Egyetemre epigraphiát tanítani. Kiemelkedő politikai teljesítményként sikerül megőriznie az államosított múzeum magyar és szakmai jellegét (jellemző, hogy még 1958-ban, a koncepciós perek idején is ugyanazok a múzeum kutatási prioritásai, mint a rendszerváltás előtt). A régészeti kutatást 1951-ig a kolozsvári központnak rendelik alá, újra Komollón, Nagyborosnyón, Lécfalván, Csíkzsögödön, Bükszádon ás; László Ferenc sepsiszentgyörgyi kutatásait (Bedeháza, Gémvár) és az énlaki római tábor megásását folytatják, Kurt Horedttel Malomfalván pártfeladatra szláv jelenlétet kellene kimutatniuk. 1951-52-ben Moldvába rendelik, a bukaresti Ion Nestor mellé, aki legfőbb román támogatója lesz, ő védi meg a dákó-román kontinuitás elméletének kidolgozójától, a kolozsvári Constantin Daicoviciutól. 1952-53-ban Medgyes környékén kutat, átrendezi a brassói múzeum régészeti kiállítását; közli a csíkzsögödi dák kincset; 1953-54-ben a nagybányai múzeummal a szilágypéri bronzkori települést és temetőt tárja fel (Ottományi-kultúra); műemlékvédelmi tevékenységet folytatnak; tagja a Román Akadémia Tudományos Tanácsának; a romániai múzeumok átrendezését felügyelő bukaresti minisztériumi bizottság tagja. Gyárfás Jenőről emlékeznek meg kiállítással (1957); a levéltár teljes kiszakítását fél évtizedig (1961) hárítani tudják (a könyvtárat meg is védik a többszöri elszállítási kísérlet ellen Csíkiné Sára Piroska és mások segítségével). Molnár Istvánnal, Kurt Horedt, Ion Nestor, Eugenia Zaharia részvételével 1954-59-ben Kisgalambfalván, Molnár Istvánnal és Putnoki Emil erdőszentgyörgyi múzeumigazgatóval Erdőszentgyörgyön ás. 1958-ban csak a marosszentannai műveltségről felolvasandó szövegét engedik ki Hamburgba, az V. Nemzetközi Régészeti Kongreszszusra. 1960-68 között, a Brassó Tartományhoz csatolt Háromszéken Rétyen, Angyaloson, Csernátonban kutat, illetve a Maros-Magyar Autonóm Tartományban hagyott Székelykeresztúr vidékén (Bözöd, Fiátfalva, Székelyszenterzsébet, Székelyszállás, Siménfalva, Székelyszentmiklós). 1965-ben Rómában, a VI. Ősrégészeti Kongresszuson a délkelet-erdélyi neolitikumról értekezik, a prágai, VII. Ősrégészeti Kongresszuson a csernátoni kora vaskori telepet ismerteti. Feltárja a sóváradi és oltszemi római tábort. A megyésítéskor (1968) szerepet játszik abban, hogy Háromszék megyét Kovászna néven helyreállítják, rövid ideig a megye művelődési főnöke. Megyei múzeumként a Múzeum jubileumát ünneplik, számos kiadványt, rendszeres évkönyvet jelentetnek meg, Varga Nándor Lajossal ismerteti Sepsiszentgyörgy építészeti emlékeit. Újra gyarapítható a néprajzi, természetrajzi és képzőművészeti anyag, létrehozzák a kézdivásárhelyi és a csernátoni részleget, a kisbaconi Benedek Elek Emlékházat. Történelmi, néprajzi, családtörténeti kutatásokat is folytat, a székely rendi tagozódás, 1848-49 stb. témakörben, de mindenekelőtt DK-Erdély legjelentősebb régésze. Összegezve: kutat neolitikumot, rézkort, elkülöníti a zabolai és csomortáni bronzkori kultúrákat; kora vaskori és szkíta emlékekkel, a dákok késő vaskori műveltségével foglalkozik; nagyrészt ő tárja fel a székelyföldi római kori katonai táborokat. Távolabbi térségben ugyancsak alkot maradandót, így ő kutat meg először szakszerűen Erdélyben római villa rusticát (Kolozsvár-Csomafája). Tanulmányozza a népvándorlás korát, a szlávok anyagi műveltségét, régészetileg bizonyítja azt a nyelvészeti feltételezést, hogy a Háromszéki-medencében a szláv lakosság megérte a magyar betelepedést. Okosan él az alkalmakkal, egyetlen példaként: így ásatja meg Kakas Zoltánnal Szárazpatakon 1975-ben, a Vár-pataki dák vár kutatásának fedezetében a János-pataki középkori templomot. Szakmai munkásságának (magyar szempontból) betetőzéseként, politikai állásfoglalással felérően, feltárja a Zabolatatárdombi (1969-70) és a Petőfalva-alsóhatári (1978-80) késő Árpád-kori magyar temetőt (218, ill. 238 sírt). A Székely Nemzeti Múzeumnak 1990-es nyugdíjazása után is bedolgozó munkatársa, újraindított évkönyvének szerzője marad haláláig. - Régészeti szakfolyóiratokban, múzeum évkönyvekben (budapesti Archaeologiai Értesítő, kolozsvári Erdélyi Múzeum, bukaresti Dacia és SCIVA, belgrádi Slavia Antiqua, Piatra Neamti Memoria Antiquitatis, la§i-i Arheologia Moldovei, brassói Cumidava, sepsiszentgyörgyi Aluta stb.), kongresszusi kiadványokban stb. (kolozsvári Korunk, Korunk évkönyvek) közöl; a Székely Nemzeti Múzeum Kiadványait (1946-49), a múzeum 1954-es Évkönyvét, az Aluta múzeumi évkönyveket (1969-1988) szerkeszti. - 1957-ben a Munka Érdemrend III. fokozatával tüntetik ki; 1969-ben a Kulturális Érdemrend II. fokozatát kapja, 1970-ben a Román Társadalomtudományi és Politikai Akadémia levelező tagja; 1998ban Sepsiszentgyörgy város díszpolgárává avatják, 2000ben a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja lesz. | 592