Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Muzeológia - Székely Zsolt - Határokon átívelő tudományosság. Régészeti levelezés Párducz Mihály és Székely Zoltán között

Muzeológia Az általunk közölt levelek olyan kordokumentumok, amelyek bizonyítják, hogy e két tudós, dacolva a társadalmi rendszerek, határok változásaival, a legnehezebb körülmények közt is hűek maradtak elveikhez, a tudományhoz, és tették dolgukat. Székely Zoltán ötven év alatt volt a Székely Nemzeti Múzeum társ múzeum őre, majd a Magyar Autonóm Tartomány múzeumának igazgatója, a Brassó Tartományi Múzeum vezetője, később a Kovászna Megyei Múzeum igazgatója és végül, úgy ment nyugdíjba, 1990-ben, mint a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója, és tette ezt mindvégig, ugyanabban az intézményben. A levelek tanúsága szerint Párducz Mihály, aki Szegedről indult, 1951-ben már Budapesten, az Országos Magyar Történeti Múzeum régésze, 1959-ben a Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Múzeum régészeti osztályának vezetője, 1960-tól haláláig, 1974-ig a Magyar Tudományos Akadémia régészeti kutatócsoportja népvándorlás kori részlegének vezetője. Kutatási területe széles skálán mozgott, érdeklődése nemcsak a népvándorlás korára, hanem a Körös kultúrára, a La Téne kelta műveltségre, valamint a római korra is kiterjedt. Az általa írt levelekből kitűnik, hogy jó 30 éven keresztül, miután a határok bezárultak, mindvégig szakmai tanácsokkal, szakirodalommal, meleg, baráti szavakkal támogatta Székely Zoltánt. Az első levél 1943-ban íródott. Székely Zoltán 1937-38ban, mint a két világháború közti Nagyrománia ösztöndíjasa, tanulmányait Budapesten folytatta. Ekkor ismerkedett meg és kötött barátságot a kor neves magyar régészeivel, többek közt Párducz Mihályal. A levél keletkezésekor a II. Bécsi Döntés után vagyunk, amikor Észak-Erdély, mint Magyarország szerves része, élénken bekapcsolódott az akkori tudományos kutató munkába. Nagy tervek születtek ekkor, Székely Zoltán Szilágyi Jánossal dolgozik, részt vett Radnóti Aladár Porolissum-Moigrád-i ásatásain és együtt dolgozott Párducz Mihállyal és Méri Istvánnal a Kolozsvár melletti Csomafáján. A levél hangulatából kitűnik, hogy a két barát közös kutatóműhelyben és tervekben gondolkodik, problémáik szakmai részletkérdések tisztázásában merül ki. A háború okozta nehézségek és az azt követő események és változások szele még nem éreztette hatását ekkor a tudományos kutatók köreiben. A M. KIR. HORTHY MIKLÓS TUDOMÁNYEGYETEM RÉGISÉGTUDOMÁNYI INTÉZETE INSTITUTUM ARCHAEOLOGICUM UNIVERSITIS REGIAE HUNGARICAE DE NICOLAO HORTHY NOMINATAE Szeged, Baross Gábor-u. 2. III. 44-51 179 1943/44 Kedves Zoltán! Igen kíváncsi vagyok, hogy mire mégy a problémával? Dolgozatom kérdéses helyén nem a díszítésmóddal, hanem kizárólag az agyagvedrekkel foglalkoztam, s ma is azt hiszem, hogy ezek nem dák eredetűek, mert nálunk a késő La Téne kelta anyagból ismerősök már. Dunántúlon a tabáni anyagon kívül is több helyről előkerültek. Az anyaguk nem pontosan azonos az un. dák példányokéval, kissé szemcsésebbek, Azon dől el a kérdés, hogy korai dák anyagban fordulnak-e elő? Pl. Nestor lzbi$te

]-ről közöl egy szép példányt /Bericht 1932. T. 29. 1. ábra

2./Ez bánáti, tehát lehet dák, de semmi közelebbit nem tudni róla. A hullámvonalas díszt tehát a formától el kell választani. Ha a korai dák anyagban nem találod/pl. Crasaniban

3/, akkor feltehető a kelta eredet, egyelőre magam is ezen az állásponton vagyok, vagy talán inkább azon, hogy ez az internacionálisnak tekinthető, könnyen alkalmazható motívum mind a két kultúrában egymástól függetlenül is felléphet. Pontosan megfigyelt és jól datálható anyag adhat felvilágosítást erre a kérdésre. Mindenesetre érdemes a vele való foglalkozás. Egyebekben jól vagyok. Januárban meg kezdem a nyári anyag feldolgozását. Kissé ziláltan érkezett meg Borsáról, az egyik láda teljesen szétesett, úgy drótozták össze a vasúton, persze a benne lévő anyag is összekeveredett. Kíváncsi vagyok mit tudok belőle kihozni. A különlenyomatot köszönettel nyugtázom, s alkalomadtán további példányokkal jelentkezem. További hasznos munkát és szép eredményeket kíván meleg barátsággal őszinte híved Miska 1 Izbiçte, helység a mai Moldáviai Köztársaságban 2 NESTOR, Ion: Der Stand der Vorgeschichtsforschung in Rumänien, BRGK22,

1932 (1933) 3 Géta-dák erődítmény, (lalomita megye, Románia), ahol neolit (Boian műveltség), kora- és késő vaskori leletek kerültek elő. Vasile PARVAN szerint, már Kr. e. a IV. sz. lakták, Burebista idejében jelentő politikaigazdasági központ volt. (V. Parvan, Getica) 593 |