Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Természettudomány és régészet - Sümegi Pál - Ember és környezet kapcsolata a középső-bronzkorban: az őskori gazdasági tér fejlődése egy bronzkori teli geoarcheológiai és környezettörténeti feldolgozása nyomán
Természettudomány és régészet | színű, égett paticsdarabokkal kevert, humuszos, kőzetlisztes, agyagból áll. Ennek az antropogén rétegnek a feküszintjében kb. 10-30 cm vastag, mintegy 4-6 m hosszú, sárgásbarna színű, jelentős mennyiségű kőzetlisztet tartalmazó homokos horizontokat lehetett kimutatni. Ez az üledékréteg a - sűrített, nem a teljes teli réteget, hanem csak ezt a horizontot feltáró - fúrások alapján nem alkot zárt réteget, hanem mintegy 1-1,5 méteres hézagokkal jelentkezik. Az ásatásvezető Dr. Sz. Máthé Márta szóbeli közlése (2000. július) alapján ezeket a sávokban megjelenő vékony rétegeket házak alapozásánál hozták létre, és a házak járószintjét jelzik. A fúrások során 6 ilyen homokos sávot sikerült kimutatnunk ugyanabban a mélységben, a felszíntől 2 méterre, egymás mellett és ettől a horizonttól elkülönülve két kisebb, mintegy 2-3 méter kiterjedésű homokos sávot mintegy 1,5 méteres mélységben. A második antropogén (urbanit) réteg a felszíntől számítva mintegy 2 métertől - 4 méter, helyenként 4,5 méter mélységig húzódik. Ennek az enyhén vörösesbarna, nedvesen szinte rózsaszín szintnek a legjellemzőbb üledékföldtani vonása, hogy teljes mértékben hiányoznak az égett paticsok az üledékből. Igen jelentős mennyiségű, de nem égett, hanem korhadt, könnyen morzsolódó, feketésbarna színű faszén darabokat, Unió kagylóhéjakat tartalmaz ez a szint. Ugyanakkor az edénydarabok mennyisége jóval kisebb, mint a fedő urbanit rétegben. Az strukturális jegyek alapján a telinek ez a fekü rétege nem égett le. A Polgár Kenderföld bronzkori teli antropogén hatásra kialakult, szerves anyagban dús rétegeinek feküjének jelentős részét sárgásbarna színű, kőzetlisztes agyag, infúziós lösz alkotja, de a teli központi részén igen jelentős mértékben elvékonyodik ez a szint. így helyenként az infúziós lösz alatti geológiai rétegre, a folyóvízi eredetű apróhomokos középhomokra települt a teli települést megalapító bronzkori közösség, illetve a teilen belül eddig a homokos szintig értek le az anyagnyerő gödrök, vagy kutak. A teli központi részét körülvevő árkon túl is folytatódik a bronzkori megtelepedést bizonyító antropogén réteg, de kifejlődése sehol nem éri el a 2 métert, és mindenütt az égett paticsos horizont fejlődött ki az árkon túl. A faszenek mennyisége a teli központi részéhez képest minimális volt az árkon kívül eső területeken, de igen jelentős mennyiségű paticsot, csontot és edénytörmeléket lehetett kimutatni a rétegekből. A fúrások és üledékes adatok alapján a kenderföldi bronzkori teli központi része körül kialakított árkok végpontján, a Hódos - ér medrén túl található, fokká alakult morotvató két szára közötti, talajvíz szintje fölé mintegy méterrel emelkedő terület is szorosan kapcsolódott a telihez. Valószínűleg innen vezetett a teli felé az egyik bejárat. Ugyanakkor a Puszta Sándor által elvégzett és méretarány nélkül átadott mágneses mérések alapján a Kenderföldtől délkeletre, Csőszhalom felé húzódó, Hódos-érés Kender-ér partján kialakult, infúziós lösszel borított természetes parti gátak egy része is a teli területéhez kapcsolódott. A teli központi részét elkerítő, helyenként 6 méter mély árok mellett a mágneses mérések kimutattak egy másik árkot is, amely a teli központi részétől mintegy 200-250 méterre félkör alakban vette körül a belső, elkerített településrészt. A fúrások alapján sikerült visszakeresni ezt az árokrendszert, de ez az árok rendkívül sekély volt, mélysége nem érte el a 2 métert, és a fúrásokkal felszínre hozott edénytörmelékek - bár őskoriak voltak - a pontosabb korbesorolást nem tették lehetővé. Tehát ennek a külső ároknak és a középső bronzkori teli összekapcsolásának a lehetősége továbbra is bizonytalan, csak az árok átmetszése és régészeti feltárása alapján dönthető el. Pollenanalitikai vizsgálat eredményei A Polgár-Kenderföldi bronzkori teli kialakulása előtti időszakok, a pleisztocén végi és holocén kezdeti, 25 ezer BP évtől mintegy 5 ezer BP évig tartó időintervallum flórafejlődését a kengyel-éri pollenfúrás alapján rekonstruáltuk, és azt itt elvégzett radiokarbon, szedimentológiai elemzések és pollenanalitikai munkák 2 3 nyomán rajzoltuk meg a terület földtani fejlődését, a neolit és rézkori közösségek környezeti viszonyait. Viszont a bronzkori közösségek korára vonatkozóan nem sikerült adatokat nyernünk ebből a mederből. Ezért egy másik medret is bevontunk kutatásainkba. A Polgár-Kenderföld bronzkori telitől mindössze 300 méterre északra, a Tisza árokban, alluviális síkon helyezkedik el a főfolyót kísérő Selypes-ér, amely egy feltöltődött folyót kísérő patakmeder fattyúág (2. ábra). Ebben a folyómederben a folyóvízi homok feletti szakaszon egészen a talajvíz mozgás szintjéig (140 cm) sikerült pollenanyagot az üledékből feltárni. A szelvény alapján 9500 BP évtől tudjuk nyomon követni a vegetáció változásait a bronzkori telihez közel eső tiszai allúviumon. A holocén kezdetén a globális felmelegedést követően a tiszai allúvium területén a természetes vegetáció rendkívül sokszínű, zárt lombos erdő, ligeterdő volt. A jó vízellátású, nedves aljzatú tölgy (Quercus) - szil (Ulmus) - kőris (Fraxinus) - hárs (Tilia) dominanciával jellemezhető lombos erdőnek kiterjedt cserjeszintje volt, amelyben a legfontosabb növény a mogyoró (Corylus) volt. Ugyanakkor a jelentős mennyiségű nyír (Betula), éger (Alnus), fűz (Salix), nyár (Populus) pollen alapján feltételezzük, hogy a folyóparton, a mindig magas talajvíz szinttel jellemezhető tiszai allúviumban mind a puhafás, mind a keményfás ligeterdő típus kialakult. Az első erőteljes és egyértelműen termelő gazdálkodáshoz köthető hatást a fúrásban 250-280 cm között kimutatott termesztett gabona ún. kultur „Gramineae" (búza, árpa) pollenek jelzik vissza. A termesztett növények arányának növekedése úgy történt meg, hogy a fa pollen százalék nem esett vissza. Ezek a paleovegetációs adatok azt bizonyítják, 23 SÜMEGI Pál - MAGYARI Enikő - SZÁNTÓ Zsuzsa - GULYÁS Sándor -DOBÓ Krisztina 2002. 838-840. 467 I
