Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Természettudomány és régészet - Külleiné Mustos Szilvia - A mezolit közösségek életkörülményei a Kárpát-medencében

Természettudomány és régészet | 2. kép. A Jászság mozaikos öskörnyezeti viszonyai a mezolitikumban. (forrás: KERTÉSZ Róbert 2002.) Jelölések: 1. zárt erdő 120 méteres szintmagasság fölött, 2. hegylábi nyitottabb erdőzóna, 3. ligeterdő 100 méter alatt, 4. sztyepp-erdős sztyepp, 5. kovaféleségek és kőzetek feltételezett beszerzési útvonala 6. a vadásztáborok Ökológiai értelemben a hegyvidéki lomboserdő-övezet csatornaszerűen a Nagyalföldre nyúló zónái, ahol a folyóvíz energiáját és a speciális környezeti feltételeket kihasználva az egyes fauna- és flóraelemek áradások alkalmával döntően passzívan terjednek. Az Alföldön a folyóvölgyek több helyen szétágaznak a tektonikus eredetű, lokális süllyedékekkel kialakult részmedencék miatt. A speciális geológiai-geomorfológiai helyzet következtében több km

2, helyenként több száz km

2 kiterjedésű ártéri síkra jellemző élőhely jött létre. Ennek eredményei az erdei, mocsári, lápi életközösségek, valamint a természetes ártéri nyitott területek is kiterjedtek, követve a geomorfológiai adottságokat.

9 Ez a vízben gazdag miliő kedvező feltételeket biztosított és idevonzotta a zsákmányoló életmódot folytató népcsoportokat. A táborhelyválasztást az Ős-Zagyva medréből előkerült virágpor elemzése is igazolja. A pollenanalízis eredményeiből és a vadásztáborokban feltárt konyhahulladékokból rekonstruálni tudják az egykori növényzetet és állatvilágot. így állapították meg, hogy a környékbeli vadásztáborokat nagy kiterjedésű, folyómedreket kísérő ligeterdők vették körül. Az erdőket tölgy, szil, fűz és hárs alkotta, a cserjeszintben pedig a mogyoró dominált. (2. kép) 9 SÜMEGI Pál-KERTESZ Róbert 1998. - f. 3. kép. A mezolit vadászkunyhó (Forrás: KERTÉSZ Róbert 2002.) A vadászcsoportok évszakonként változtatták megtelepedési helyüket, s így alakultak ki téli és nyári táboraik. Ezek az úgynevezett vadásztanyák kerültek feltárásra Jászberény l-ll, Jásztelek I lelőhelyeken. Jásztelek I telepen végzett ásatásokon került elő olyan objektum, mely funkcióját tekintve egyértelműen lakóépületként határozható meg és szerkezeti elemei alapján teljesen rekonstruálható (3. kép). A feltáráson a közvetlenül a jelenkori humusz (A réteg) alatt húzódó szubfosszilis talajszintbe (B réteg) és az azt követő erősen karbonátos agyagrétegbe (C réteg) mélyített sötétebb színű betöltődés egyértelműen jelezte a lakóépítmény alapjának kiterjedését. A lakóépítmény alapja megközelítőleg kör alakú. Az alapból kitermelt földet a lakógödör külső széle mentén halmozták fel. A bejárat a délnyugati oldalon volt. Az építmény közepén tűz égett, ugyanis a régészek ezen a helyen vastagon átégett tűzhely nyomát, a tűz magja körül pedig hamus foltot dokumentáltak. A bejárattal szembeni fal tövében nagyobb testű növényevők csontjait sejtő élelemtároló gödröt találtak. A járószinten több helyen kisebb átmérőjű, alig lemélyített karólyukakat, valamint a középen lévő tűzhely közelében egy csaknem függőleges, nagyobb átmérőjű, mélyebbre ásott oszlop nyomára bukkantak. A cölöplyukak elhelyezkedése, dőlési szöge és mérete alapján teljesen rekonstruálható az egykori tetőszerkezet. A tetőszerkezet vázát a fal melletti lyukakba állított, 6-17 cm vastag és mintegy 600 cm hoszszú, kúp alakban a tűzhely melletti ágasfához támasztott oszlopok alkothatták. így nézett ki a közel 550 cm magas 443 I