Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Régészettudomány - P. Barna Judit - Antropomorf edények töredékei Sormás-Török-földekről, a korai lengyeli kultúrából
Régészettudomány példány és több, különböző edényekből származó töredék követte 4 0, így a mai napig erről a lelőhelyről ismert a legtöbb, ún. Svodín-i típusú anthropomorf edény. J. Pavúk megállapította, hogy noha Aszód és Svodín leletanyagában sok a közös vonás és a tiszai kultúra hatása is mindkét lelőhelyen erősen érződik, a két település plasztikus ábrázolásai lényegesen különbözőek. A Svodín-i típusú anthropomorf edények képezik az egyetlen kivételt, melynek töredékei Aszódon is a kanonizált formát mutatják, csakúgy, mint az egész elterjedési területükön. Semmiféle regionális változatuk nem mutatható ki 4 1. J. PAVÚK a lengyeli kultúra kultikus gyakorlatáról felállított hipotézisét a Svodín-i típusú anthropomorf edények elemzésére alapozta 4 2 (lásd később). Svodín-ban az anthropomorf edényeknek egy további (III.) típusa is képviselve van, mely egyedi példány, ugyanis térdben behajlított lábai révén ülő testtartású 4 3. A térd feletti felületek üreges kiképzésűek; az üregeknek ugyanolyan funkciója lehetett, mint az edényszerűen megformált kezeknek 4 4. Az összes Svodín-i példány közös jellemzője viszont, hogy mind sírmelléklet volt 4 5. Az ülő és álló edények ötvözése révén egy negyedik, „kevert" típus is létezik, melybe Polgár-Csőszhalom, Bustëhrad, Tësetice-Kyjovice, 494B objektum leletei tartoznak (lásd alább). V. Podborsky az MBK figurális plasztikáját tárgyaló monográfiájában tekintette át a leletkört; melyben az anthropomorf edény meghatározást még szélesebb értelemben használta: minden nőinek tartott anthropomorf edényre és hozzá tartozó kartöredékre érvényesnek tartotta 4 6. Zalai-Gaál István egy újabb példány, a györei edény és néhány további töredékes szórványlelet közlése kapcsán elvégezte az akkor ismert példányok összehasonlító elemzését. Györe-Bocok lelőhelyről a kiegészíthető edényen kívül további 5 db töredéket, továbbá Mucsfáról 3 db, Szálka-Pincehegyről 2 db és Lengyel-Tók lelőhelyről egy példányt közöl. Az edénytípust a korai lengyeli kultúra jellemzőinek tartja 4 7. Ruttkay E. a lengyeli kultúra női ember alakú edényeinek elemzésekor Podborsky megfogalmazásához képest pontosította az edénytípus meghatározását, s a „Svodín-i típus" elnevezés is tőle származik 4 8. A Svodín-ból ismert hat példányon kívül további hét leletet sorol 40 LICHARDUS, Jan - SISKA, Stanislav1970. Abb. 1, Abb. 3-4, S. 328329.; NÉMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ, Viera 1986.146; PAVÚK, Jura] 1981. 38-39, 23.-24. kép. 41 PAVÚK, Juraj 2003. 313. 42 PAVÚK, Juraj 2005. 43 NÉMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ, Viera 1986. Abb. 8.; PAVÚK, Juraj 1981. 38, Abb. 23. 44 ZALAI-GAÁL István 2000.11. 45 NÉMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ, Viera 1986. 146.; RUTTKAY, Elisabeth 2002. 259. 46 PODBORSKY, Vladimír 1985.118, 212; 1989, Abb. 4, d, g-i. 47 ZALAI-GAÁL István 2000. 48 RUTTKAY Elisabeth 2002. fel 4 9, melyek hat településről származnak: Aszód (2 db) 5 0, Winden bei Melk Kronbichl 5 1, Eggendorf am Walde 5 2, Unterpullendorf (Ausztria) 5 3, Pristice (Morvaország) 5 4, Bustëhrad (Csehország) 5 5. A szakirodalomból a fentieken kívül még néhány további példány ismert: Pozsony (Bratislava-Mlynská dolina) 5 6. Egyéb példákat is említhetünk Bratislava-Dúbravka és Devínska Kobyla, 1/80. obj. lelőhelyekről, de ezek besorolása kérdéses 5 7. AIV. típusba tartozó Polgár-csőszhalmi anthropomorf edény egyesíti magában az álló és az ülő anthropomorf edények jellegzetességeit. A lelőhelyen a lengyeli, a tiszai és a kökénydombi típusú anthropomorf edények együttes jelenléte a lengyeli és a tiszai-herpályi anyagi kultúra szimbiózisát meghaladó szintre utal, mely az ideológiai tartalom összefonódását, az említett kultúrák szellemi életének keveredését jelzi. Legjobb párhuzama a csehországi Bustéhradból ismert 5 8, de a zengővárkonyi edény is 5 9 leginkább erre a darabra hasonlít. A „zsámolyon ülő emberi figura" belül üreges kiképzésű, ezért valószínűleg eredetileg ez is edény lehetett. A III. típust képviselő Svodín-i űlő edénnyel egyetlen közös vonása a testtartása, több részlete azonban lényegesen eltér: a testet formázó edény, ill. a lábak formája, továbbá a zsámoly. Az edény töredékesen megőrződött pereme mutatja, hogy nem volt felsőteste. A Tësetice-Kyjovice, 494B objektumából származó, egyedi megjelenésű, nagyméretű Svodín-i típusú edény szintén a IV. típusba tartozik. Az edényt E. Kazdová ismertette részletesen. E különleges edény nem csak kis csészékben végződő, felemelt kezekkel, hanem üreges lábakkal is rendelkezik, gomba alakú edényen ül, ráadásul méretét tekintve is rendkívüli. Az arc részletei is eltérnek a szlovákiai példányokétól 6 0. A Svodín-i típusú anthropomorf edényekre vonatkozó legfontosabb adatokat az 1, sz. táblázatban foglaltuk össze. Az anthropomorf edények a korai neolitikumtól kezdve részét képezik a hitvilághoz kapcsolódó tárgyi leletanyagnak; s a felemelt karú agyag figurák és edények sem csupán a Közép-Duna-vidék neolit- és rézkorában fordulnak elő 6 1. 49 Ruttkay E. kéziratának lezárásakor még nem jelent meg ZALAI-GAÁL István tanulmánya, ezért nem említi az általa közölt példányokat. 50 KALICZ Nándor 1985. 74. kép 1-2; 1998.105, Abb. 58, 2, 4. 51 RUTTKAY, Elisabeth 2002. Abb. 3, 21-22. 52 REINDL, Rudolf 1937.; RUTTKAY, Elisabeth 2002. Abb. 5. Az arcábrázolás sajátossága, hogy egy ívelt karcolással a szájat is jelezték. 53 0HRENBERGER, Alois J. 1969. Abb. 5, 9. 54 PODBORSKY, Vladimír 1985. Taf. 118/7. 55 LICKA, M. - BARES, M. 1979, 137; Obr. 22.1. 56 FARKAS, Zdenëk 1986. Abb. 3, 7. 57 FARKAS, Zdenék 1986. Abb.4, 3, 5. 58 RACZKY Pál 2002. 81. 59 D0MBAY János 1960. Taf. LXXXVIII, 1a-b; 217. 60 KAZDOVÁ, Eliska 2002.; PODBORSKY, Vladimír - CIZMAR, ZdenËk 2008. 178-179. 61 RUTTKAY, Elisabeth 2002. 255. 43
