Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Természettudomány és régészet - Füzesi András - A neolitikus településszerkezet mikroregionális vizsgálata a Tisza mentén Polgár és Tiszacsege között
Természettudomány és régészet egyikben csontárat, egy gyermeksírban pedig halcsontokat talált. 2 0 A két lelőhely azonossága vagy különbözősége kérdéses: az adattári koordináták a Pap-tanyától nyugatra lévő területet adnak meg, a helybéliek azonban az általunk felkeresett, részben erdővel borított magaslatot nevezték meg az egykori ásatás helyszínének. Itt figyeltük meg egy kerekded alakú, kissé méhkasosodó, 1,5-2 m átmérőjű, ívelt aljú gödör foltját. Az objektum alsó részében sávos, kagylókból álló rétegsor volt, melyen egy vélhetőleg zsugorított helyzetben eltemetett felnőtt férfi váza feküdt. Ezt már szinte teljes egészében kibányászták a szonda ásásával, így csak a töredékes csontokat tudtuk összeszedni a kihányt földből. A nem túl jellegzetes kerámiaanyag a kései vonaldíszes (AVK 3) időszakra keltezhető. 3. Folyás - Keresztfenék I. A nyugat felé kiszögellő magasparti részt észak és nyugat felől a Tiszakeszi-főcsatorna kanyarulata határolja, míg keletre a sekélyebb, belső területeket egy mélyedés választja el a háromszögletű, 300x350 m területű platótól. A lelőhelyen nagy mennyiségű neolit leletanyag került elő. Egy nagyobb méretű, egyenesen levágott, behúzott peremű, gömbös testű, sötétbarna-vörösesbarna színű edényen, a perem alatt U alakú, ujjbenyomkodással tagolt rátett bordadíszt helyeztek el. Egy világosbarna cserépen egymás alatt két sorba rendezett, függőleges helyzetű, beszurkált párhuzamos vonalakból alakítottak ki díszítést. Ez a Stichband-kultúra jellegzetes technikája alapján a kései vonaldíszes - szakáiháti időszakra keltezhető. 4. Folyás - Kígyós-tanya II. és III. A Kígyós-tanya környékén két korábban ismert lelőhely található: Folyás-Kígyós-tanya (KÖH 54368) és Basa-tanya (KÖH 35243). 2 1 Az Alsó-Selypes-csatorna és a Királyér összefolyásánál két magaslaton gyűjtöttünk nagyobb mennyiségű leletet (23-24. Ih.). A két területet egy szélesebb, a Kígyós-mederbe csatlakozó mélyedés határolja. Az északabbi, 130x250 m-es területen AVK 2-3 töredékek kerültek elő. A fényezett, slipszerű bevonattal ellátott cserepek mellett gyakoriak a bekarcolással díszítettek is: 1-2 párhuzamos egyenes, hullám- és zegzug-vonal. A délebbi, 200x400 m-es területen (24. Ih.), lucerna vetése előtti mélyebb szántás miatt, kedvezőbbek voltak a megfigyelési viszonyok. A gyűjtött anyag szebb darabjai: 1. gömbös testű, nagyobb méretű edény nyak- és vállrészét díszítették széles, közepesen mély bekarcolt vonalakkal - a nyakon két vízszintesen futó, egyenes, párhuzamos vonallal, alatta a vállon három vonalból álló hullámvonalköteggel. 2. Egyenesen levágott peremű, félgömbös testű tál pereméből indult ki a két párhuzamos, ívelt vonalból álló bekarcolt dísz. 3. Kívül világosbarna, belül fekete színű töredéken egymást részben keresztező, részben párhuzamos, különböző hosszúságú vonalak alkotnak kissé 20 B. KUTZIÁN Ida 1966. 260-261., Abb. 3. 21 BÁNFFY Eszter - BOGNÁR-KUTZIÁN Ida 2007. Fig. 1. szabálytalan motívumot. 4. Kívül-belül fekete aljtöredéken a Bükki-kultúra jellegzetes, bekarcolt vonalkötegekből kialakított díszítése. Ez esetben a hullámvonalkötegeket egy mély pontsor kíséri. 5. Szürkésbarna - fekete színű, jól iszapolt, vékony falú töredéken a vékonyan bekarcolt, egymásba kapcsolódó zegzug-vonalak térkitöltő funkciót töltenek be. Ezt a késő szakáiháti - tiszai meanderdísz előfutáraként értékelhetjük. A leletanyag az AVK 3-4. fázisát képviseli. 5. Folyás - Deli-ház-dűlő I-V. A Folyás-csatorna mentén húzódó meander délnyugati partján fekvő magasparti szakasz - melyet délről széles, félhold alakú, az ártérbe egykor bekapcsolódó, mára már leválasztódott mélyedés határol - több magaslatán találhatók lelőhelyek. Ezek elválasztása bizonytalan, pontosabb kormeghatározásra csak a nyugati részeken gyűjtött anyag alkalmas (1. ábra). 6. Újszentmargita - Homok-dúlő A Margita-meder belső kanyarulatában, a Fekete-lapos nevű mélyedés mellett elterülő, vízfolyásokkal többszörösen tagolt homokhát egész területén kerültek elő régészeti leletek. A neolit anyag a domborzatnak megfelelően - négy kisebb, fokozatosan ellaposodó magaslaton - sűrűsödött, így az egymástól 50-250 m-re fekvő (esetleg házcsoportokként értelmezhető) jelenségek egy 950 m hosszú települést rajzoltak ki. 2 2 A lelőhely középső részét egy mára felhagyott homokbánya pusztította el, melynek falában három helyen sekély objektum foltját figyelhettük meg. A területen nagy mennyiségben előkerült neolit leletanyag a nagyfokú aprózódás és erodáltság miatt a vonaldíszes kultúrán belüli besorolásra alkalmatlan. 7. Újszentmargita - Pántlika-földek Az Újszentmargitáról Tukára tartó műút mentén, a Margita-meder partján húzódik a lelőhely. A dél felé magasságát vesztő, kelet-nyugat irányú, kissé ívelten futó háton mintegy 1100 m hosszan szóródó cserepek sűrűsödése alapján három leletkoncentrációt lehetett meghatározni. Mindhárom helyen kissé kiszélesedik a magaslat. A 100-nál is több töredék az AVK 2. időszakára keltezi a lelőhelyet. A jelentős mennyiségű kőanyagban elsősorban a pattintott, obszidián leletek domináltak, de előfordult egy kaptafa- és egy trapéz alakú balta is. A területen több ponton sűrűsödő kerámia alapján több megtelepedési felszínnel számolhatunk, melyek vagy egyszerre, vagy rövid időn belül voltak lakottak. 8. Újszentmargita - Takács-tanya Az Inta-csatorna és a Petenye-ér által határolt, háromszög alakú kiszögellés középső részén elhelyezkedő, félhold alakú, 22 Hasonló, egymástól messzebb lévő házcsoportokból álló középső neolitikus lelőhelyeket tártak fel többek között Mezőkövesd-Mocsolyás (KALICZ Nándor - KOÓS Judit 1997.), Füzesabony-Gubakút (DOMBORÓCZKY László 1997/a, 1997/b) és Stúrovo/Párkány (PAVÚK, Jurai 1994.181-224.) területén. 379
