Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Régészettudomány - Kelemen Angéla - Egy Árpád-kori településrészlet ismertetése Szolnok-Alcsi-sziget lelőhelyről

Régészettudomány M 1:20 SZOLNOK-ALCSI-SZIGET 13. OBJ. 9. kép: 13. objektum. Abb. 9.: Befund Nr. 13. redéke. Oldalán sekély árokkal képzett, besimított csigavonal fut körbe. A csigavonal felett, az edény vállán jellegzetes, két vonallal képzett hullámvonal díszítés található. Oldaltöredék: (12.98.) Érdes tapintású, durva kaviccsal soványított, oxidált égetésű, külső felületén másodlagosan feketére égett, belső oldalán világosbarna, törésfelületén háromszínű, díszítetlen oldaltöredék. Kisebb darabok: Klasszikus Árpád-kori kerámia. Lassú kézi korongon formált, jól kiégetett, oxidált égetésű, némelyik darab külső felületén másodlagosan kormozódott, külső oldalán lágy, belső felületén érdes tapintású, őrölt kerámiával és kaviccsal soványított, törésfelületén három, külsején és belsején rozsdabarna színű kerámia töredékek. Egyes darabok sekély árokkal képzett, besimított, tág közű csigavonallal díszítettek. (12.94., 12.93., 12.92., 12.95., 12.97.) Két darabon (12.91., 12.96.) hullámvonal díszítés látható. Egyéb leletanyag: Vörösesbarna színű, jó minőségű agyagból gyúrt paticsdarabok. Bekerült a ház feltöltődésébe egy minden bizonnyal szarmata orsókarika. 3. Összefoglalás 11. objektum A leírása sajnos elveszett. A leletanyag alapján biztosan Árpád-kori objektum. Leletanyag: Oldaltöredékek (12.60-65.) és aljtöredék (12.59.): Lassú kézi korongon készült, durva szemcséjű kaviccsal soványított, érdes tapintású, vörösesbarna színű, oxidált égetésű, jól kiégetet oldaltöredékek, illetve egy aljtöredék. Három darab oldalán csigavonal fut körbe, a többi díszítetlen. Oldaltöredék: (12.66.) Lassú kézi korongon készült, lágy („zsíros") tapintású, csillámos homokkal soványított, vörösesbarna színű, oxidált égetésű, törésfelületén háromszínű, díszítetlen oldaltöredék. 13. objektum (9. kép) Lekerekített sarkú, szabálytalan négyzetes alaprajzú, kissé földbemélyített ház, északkeleti sarkában kemencével. Lakógödrének oldalai 290 X 160-230 cm hosszúak. A ház mélysége a nyesett felszíntől mérve 50-55 cm. A kemence erősen átégett, 60 cm átmérőjű, kör alakú sútőfelúletét találták meg. A kemence mélysége a nyesett felszíntől mérve 50 cm. Az ásató cölöplyukak nyomát nem találta, és a bejáratra utaló nyomot sem észlelt. Leletanyag: Fazék aljtöredéke: (12.90. (10. kép 5/a., 5/b. rajz)) Csillámos homokkal és őrölt kerámiával soványított, lassú kézi korongon, jól iszapolt agyagból készített, lágy tapintású, jól átégetett, oxidált égetésű, törésfelületén háromszínű, külső felületén másodlagosan kormozódott, eredetileg szürkés-barna színű, kb. 8 cm fenékátmérőjű edény aljtöredéke. Az edény alján fenékbélyeg található, ami az edény aljának teljes átmérőjén húzódott. Az edény oldalán, néhány helyen látható az edényt készítő mester újlenyomata, a simítás nyomai. Fazék alj és oldaltöredéke: (12.87.) Csillámos homokkal, kaviccsal és őrölt kerámiával soványított, lágy tapintású, jól iszapolt agyagból készített, jól átégetett, oxidált égetésű, világosbarna fazék oldal és aljtöObjektumok: Házak: A házak mindegyike lekerekített négyzetes alaprajzú, kisméretű, nagyságuk 6-10 m

2 között változik. Mélységi adatok nem szolgálhatnak megfelelő bizonyítékkal, mivel a leletmentés csak a teljes humuszolás után történt meg. Szerkezetüket vizsgálva két típust különíthetünk el.

5 Az egyik típus az Árpád-kori település-feltárások egyik általános formája, a földbe mélyített, ágasfás-szelemenes, a föld felszínére támaszkodó tetőszerkezetű, vagy kisebb felmenő fallal rendelkező veremház. Ezt a formát a 2. objektum képviselte ezen a lelőhelyen. A 2. számú objektum a két ágasfával ellátott veremház típusába tartozik. Ennél a vitathatatlan formánál a tetőelhelyezés több megoldásával kell számolni. Az egyik megoldás szerint a tető közvetlenül a földre támaszkodik. A tető alsó vége csatlakozhatott közvetlenül a gödör széléhez

6, de egy-másfél méterrel kijjebbre is nyúlhatott. Ez utóbbi esetben a tető lejtése feltehetően enyhébb, viszont a hasznosíthatóbb fedett tér legalább felével nagyobb, mint az előző esetben. E szerint az elképzelés alapján a vermet csak a ház központi, süllyesztett közlekedő-, és munkatereként értelmezhetjük, a háló-, és tároló helyek a vermet körbevevő padkákon 5 Takács Miklós dolgozataiban az Árpád-kori telep-feltárások, valamint a feltárási eredmények nyomán megalkotott rekonstrukciók alapján a veremházak egyfajta tipológiáját igyekezett felállítan. Ezt a rendszerezést vettem én is alapul, amikor a feltárt épületek szerkezeti típusát próbáltam meghatározni. TAKÁCS Miklós 2001. 7-54., TAKÁCS Miklós 1999. 93-129. 6 MÉRI István 1952. 58., MÉRI István 1964/a„ KOVALOVSZKY Júlia 1960. 32-40., KOVALOVSZKY Júlia 1964. 125-141., KOVALOVSZKY Júlia 1980. Ezt az elképzelést cáfolja meg Sabján Tibor 1999-es munkájában. Szerinte a ház tetőszerkezetének a gödör széléhez való támasztása komoly statikai problémákat vet fel. A földdel borított tető súlya alatt a gödör széle könnyen beomolhatott. Ugyanakkor a gödör falába vájt kemence boltozta sem bírta volna el ezt a súlyos terhet. SABJÁN Tibor 1999. 132. 343