Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Régészettudomány - Kelemen Angéla - Egy Árpád-kori településrészlet ismertetése Szolnok-Alcsi-sziget lelőhelyről

Tisicum XIX. helyezkedtek el.

7 Az eddigi feltárások alapján mindkét megoldás feltételezhető, valószínűleg párhuzamosan léteztek.

8 Ugyanakkor a veremháznak lehetett kisebb felmenő fala is, amelynek felső szélére támaszkodtak a tetőszerkezetet alkotó szarufák. Bár közvetlen bizonyítékát az ásató nem találta sem a sárral rakott falnak, sem a boronafalnak, ez még nem kizáró tényező, mivel ezek az anyagok a több évszázad alatt elenyészhettek. Az alacsonyabb falak építésének feltételezését ebben a korban több dolog is indokolja. Mindenekelőtt az, hogy az ún. veremházak gödre több esetben meglepően sekély, a 2. számú háznál 35-52 cm között mozog. Ezzel a problémával Bóna István is foglalkozott 1973-as dolgozatában, ezért ír félig földbe mélyesztett házakról az avar-kori és Árpád-kori házakkal kapcsolatban, bár falakat ő sem észlelt. Igaz, hogy az egykori felszínt, s ennek következtében az eredeti mélységet nem lehetett pontosan megállapítani, ami sok bizonytalanság forrása. De felmerül a kérdés, hogy miért ástak ilyen sekély gödröket, hiszen ezekben fal nélkül csupán a tetőgerinc vonalában lehetett kiegyenesedni. Az ásás nehézségein túl legfeljebb arra lehet gondolni, hogy a vájt kemence készítése így vált lehetségessé, bár ennek ellent mondanak az avar-kori félig földbe süllyesztett épületek, amelyekben nem volt kemence. Másik lehetőség az, hogy ezeknek a sekély gödrű házának mégiscsak volt valami alacsony felmenő fala.

9 A veremházak egy másik típusát, a cölöplyuk nélküli, tüzelőberendezéssel ellátott, földbemélyített házak képviselik, konkrétan a 4, 6. és 13. számú objektumok.

1

0 Cölöpszerkezet nélküli házak kerültek elő többek között a Tiszalök-rázompusztai

1

1, Tatabánya-dózsakerti

1

2, Ménfőcsanak-Szelesdűlői

1

3, Rákospalota-újmajori

1

4, Hajdúdorog-temetőhegyi

1

5, Zalavár-kövecsesi

1

6, Kengyel-halastói

1

7 feltárásokon. 7 SABJÁN Tibor 1999.131-176. 8 Itt kell megjegyezni, hogy az utóbbi elképzelésre régészeti bizonyítékot csak közvetve tudunk szolgáltatni, mivel az Árpád-kori felszín a legtöbb esetben a talaj felső, humuszos vagy mezőgazdaságilag művelt rétegébe esik, és így régészetileg nem kutatható. A gyors leletmentések ásatási módszerei az ilyen házak feltárására nem alkalmasak, mert a nyesési szint, amelyben a verem foltja mutatkozik már alatta van az egykori felszínnek. Szerencsés adottságú lelőhelyen az egykori felszínre bontással lehetne tisztázni a veremház és környezetének viszonyát. SABJÁN Tibor 1999.146. 9 BÓNA István 1973.66-71. 10 A cölöplyuk nélküli épületek szerkezetének megállapítása már nehezebb feladat volt. Többféle lehetőség felmerült, de egyik sem lehet kizárólagos. Fontos megjegyeznem, hogy csak is feltételezésekbe bocsátkozhatunk, amikor ezeknek az objektumoknak a szerepéről és szerkezétől alkotunk véleményt. Alább több lehetőséget vizsgáltam meg. 11 MÉRI István 1952. 58., 12 VÉKONY Gábor 1989. 289. 13 TAKÁCS Miklós 1996. 200. 14 BENCZE Zoltán 1999. 20. 15 FODOR István 1989. 26. 16 CS. SÓS Ágnes 1984. 72-73. 17 LASZLOVSZKY József 1986. 233. Korábban a szakirodalom Méri István nyomán

1

8 az ilyen típusú objektumokat istállónak, vagy földólnak azonosította. Abból kiindulva, hogy mindegyik objektumban volt valamilyen tüzelésre szolgáló berendezés, véleményem szerint ezek az objektumok lakásként szolgáltak. Sabján Tibor a Rákospalota-újmajori ásatáson feltárt Árpád-kori veremház rekonstrukciójával kapcsolatos dolgozatában egy igen érdekes felvetést tesz, miszerint az ágasnyom nélküli veremházak egy részénél azért nem talált a régész ágaslyukakat, mert annak idején a lakógödröt egészen az ágasok aljáig ásták ki, tehát ezért nem találjuk nyomát a gödör aljában. A fenti állítást a ház építésének technológiájával magyarázza. Elgondolása szerint a sekélygödrű veremházak esetében először az ágasokat ásták le, majd ráhelyezték a szelement és a szarufákat, és csak a tető elkészülte után ásták alá a gödröt. Az ágasfák lyukmélységében látta az erre vonatkozó egyik bizonyítékot. A tapasztalatok alapján azt láthatjuk, hogy legtöbbször az ágasokat csak 10-15 cm mélyen ásták a ház gödrébe. Ez a mélység arra sem elegendő, hogy a 2-3 m magas ágas önsúlyát megtartsa, nemhogy a szelement. A megoldás Sabján szerint, hogy az ágasok gödrét eredetileg a felszínről ásták le kb. 70 cm-re, majd az ágasok beállítása után a földet visszadöngölve rögzítették, majd megépítették a tetőt. Ezután ásták ki a munkagödröt kb. 60 cm mélységben és így maradt az ágas vége csak 10 centinyit a földben, vagy egyáltalán nem mélyedt a földbe. Ekkor ugyanis a tető már a szarufák által rögzített volt, tehát nem mozdulhatott el. Valószínűleg a kiásott gödör földjét is egyből a tetőre dobták, így mire az ágast kiásták az egész szerkezet leterhelt volt és mozdíthatatlan. Ezért elképzelhető a cölöplyuk nélküli házaknál ez a technológia, mivel a statikailag megterhelt szerkezet így is olyan állékony, mintha 10 centimétert a földben lenne az ágasa.

1

9 Egy másik elképzelés Cs. Sós Ágnes közleményében szerepel. A Zalavár-kövecsesi ásatáson előkerült cölöplyuk nélküli M/3-as házat rajzi rekonstrukciójában egy földön ülő nyeregtetős épületként ábrázolta, melynek teteje nem ágasfákra nehezedik, hanem a gödör szélére. A másik rekonstrukciós rajzon földbeásott padlójú boronaházként szerepel ugyanez az objektum.

2

0 Ha a Szolnok-Alcsi-szigeti cölöphely nélküli veremházak boronatechnikával épültek, akkor a ház építői csak is a lakógödrön kívül a felszínre emelhették a falakat. A lakógödrön belül épített boronafalnak vagy más technikával emelt felmenő falnak az ásatáson mindenképp kellett volna nyomát észlelni. Egyes típusoknál a borona fal alsó koszorújának árka

2

1, más formáknál a lakógödör oldalai mentén sűrűn elhelyezkedő cölöphelyek utalnak valamilyen faszerkezetű épületre.

2

2 18 MÉRI István 1952. 58., MÉRI István 1964/a. 28-36. 19 SABJÁN Tibor 1999.139-140. 20 CS. SÓS Ágnes 1984. 241-242., TAKÁCS Miklós 1999.100. 21 FODOR István 1994. 424. 22 KOVALOVSZKY Júlia 1986. 61-63., LÁZÁR Sarolta 1998. 15., VÉKONY Gábor 1989. 293., BÁLINT Marianna 2003. 335. | 344