Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Régészettudomány - Szathmári Ildikó - Megjegyzések a bronzkori háztartások edénykészletéről

Régészettudomány SZATHMARI I

ldikó Megjegyzések a bronzkori háztartások edénykészletéről Az őskorkutatás, így a bronzkorkutatás talán legnehezebb, olykor megoldhatatlan feladatai közé tartozik, hogy az ásatásokon előkerült, egy statikus állapotot megőrző régészeti forrásanyagból kiindulva következtessen egy-egy adott közösség gazdasági-társadalmi hátterére, életmódjára, hitvilágára. A települési jelenségek, temetkezések, valamint a tárgyi emlékanyag az egykori valóság igen kis hányadát tükrözi, és sok esetben közvetett bizonyítékul szolgál a mindennapi élet rekonstruálásához, értelmezéséhez. Nem véletlen, hogy a bronzkorral foglalkozó publikációk többsége kerüli, vagy nagyon óvatosan bánik a bronzkori emberek rendszeres, hétköznapi cselekedeteihez köthető, illetve a kognitív szférát érintő témákkal. A hiteles régészeti forrásokon alapuló interdiszciplináris kutatások eredményeinek együttes felhasználásával is a „mit, miért?" kérdésekre a legtöbbször csak valószínűsíthető a válasz. A Kárpát-medence keleti, alföldi területeiről jól ismert kora és középső bronzkori teli telepek hatalmas mennyiségű leletanyagának döntő többségét a kerámialeletek adják. Mivel ezek a hagyományokat őrző, ugyanakkor a külső hatásokra, az ízlés változásaira gyorsan reagáló fazekastermékek a legalkalmasabbak a nagyobb korszakokon belüli részletesebb kronológia kidolgozására, a kutatók elsősorban az agyagedények formai-tipológiai elemzése, a díszítőmotívumok azonossága avagy eltérései alapján vonják le következtetéseiket. A telepeken, gyakran a házakból előkerülő edényeknek a bronzkori háztartásokban betöltött tényleges funkcionális szerepével nem foglalkoznak. Pedig egy-egy kisebb háztartás (ház) vagy nagyobb közösség (telep) edénykészletének több szempontból történő tanulmányozása újabb információkkal szolgálhat a hétköznapi élet értelmezésében. A különböző típusú háztartási edények (fazék, tál, bögre, stb.) külső-belső felületeinek kopásnyomai utalhatnak a rendszeres vagy kivételes használatra. Az egyes kerámiákon található koromnyomok vagy azok teljes hiánya a tűzzel való érintkezés (sütés-főzés, melegítés), illetve a tárolás, tálalás kizárólagos bizonyítékai. Olykor az ép (kiegészített) edények külső jegyeinek (forma, díszítés) jellemzői kérdőjelezik meg - a gyakorlati kísérlettel is megerősített - egykori tényleges használhatóságukat. A néprajzi kutatások mintájára vizsgált

1 egy kisebb bronzkori háztartás (ház) edénykészletének mennyisége, az edénytípusok megoszlása,

2 aránya, méretük, űrtartalmuk 1 CSUPOR István 1997. 79-88; FÉL Edit - HOFER Tamás 1997. 2 Edénytípuson elsősorban a funkcionális szempontból eltérő alap edénytípusokat értem: tárolóedény, fazék, csupor, tál, stb. Az edényutalhatnak az ott élők számára. Már egy felületesebb áttekintés során is jól érzékelhető, hogy a Kárpát-medencei kora és középső bronzkori kultúrák háztartási készletei, azok öszszetétele nem teljesen azonos. Az, hogy az eltérések hátterében milyen mértékben játszott szerepet a közösségek földrajzi környezete, gazdasági berendezkedése, eltérő kapcsolatrendszere vagy a fazekastermékekben megnyilvánuló hagyományok őrzése, csak az edénykészletek komplex, öszszehasonlító—funkcionális vizsgálatával körvonalazható. A jelenleg rendelkezésre álló, elsősorban a bronzkori feliekről származó nagyobb mennyiségű kerámiaanyag ilyen célú elemzésénél - már egyetlen telep esetében is - több nehéz-séggel és néhány százalék hibalehetőséggel kell számolni. Az előkerült leletek nagyobb hányada töredék, a cserepekből nem minden esetben lehet meghatározni, milyen jellegű edényhez tartoztak. A meghatározható, ugyanakkor nem kiegészíthető edénytöredékeknek a hozzávetőleges méreteire lehet, az űrtartalmára nem lehet következtetni. A telepásatásokon csak a legutóbbi időkben - korábban kivételes esetekben - rögzítették a házakon kívüli, illetve a házakból származó összes kerámia pontos helyét, pedig az edények előkerülési környezete közvetve utalhat az ott élők hétköznapi tevékenységeire is. Ugyancsak az utóbbi években kerülhetett sor az interdiszciplináris kutatásokkal bővült feltárásokon a bronzkori edények, edénytöredékek belsejének mosás előtti tüzetes tanulmányozására, a házak járószintjeinek iszapolására. Ennek eredményeként néhány bronzkori telepről (Százhalombatta-Földvár, Túrkeve-Terehalom, Balatonmagyaród-Hídvégpuszta) ételmaradványok kerültek elő,

3 ami az egykori kultúrák életmódjára, táplálkozási szokásaira fontos információkkal szolgál. Az említett mintavételekre, vizsgálatokra a korábbi nagy telepásatásoknál még nem volt lehetőség, így az esetlegesen fennmaradt élelmiszermaradványok, a még kimutatható szervesanyagok mára elvesztek.

4 A továbbiakban a füzesabonyi kultúra háztartási edénykészletének elsősorban használati-funkcionális szempontból történő elemzésével kívánok foglalkozni, a névadó teli település, Füzesabony-Öregdomb (Nagyhalom) leletanyagán keresztül. formákra, díszítésekre csak abban az esetben utalok, ha valamilyen szerepük van a használat során. 3 Összefoglalóan lásd: GYULAI Ferenc 1993. 20-40; GYULAI Ferenc 1998. 237. 4 Ez alól kivétel az Alsóvadász-Várdombon 1979-ben feltárt aszkosz. A hatvani kultúra emlékanyagába tartozó aszkosz belsejéből több mint 20 évvel később vett minta alapján az edényben valószínű valamilyen állati eredetű vért is tartalmazó folyadékot tároltak. SZATHMÁRI Ildikó 2003. 295 |