Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Régészettudomány - Szathmári Ildikó - Megjegyzések a bronzkori háztartások edénykészletéről

Tisicum XIX. Az Alföld északi peremén fekvő füzesabonyi teli Tompa Ferenc 1931-1937-es ásatásai révén vált ismertté, aki az akkor körülbelül 4000 m 2-re becsült halomnak majdnem a felét, 1900 m 2-t tárt fel. Újabb leletmentő-hitelesítő ásatásra 1976-ban került sor Stanczik Ilona vezetésével. Ennek ered­ményeként tisztázódott, hogy az öt települési szintet magába foglaló teli nem az erődített telepek sorába tartozik, egyetlen központi telepből áll. Az első és egyetlen falut a füzesabo­nyi népesség létesítette, akiknek hosszú, zavartalan életét a telep szerkezetének állandósága és a csaknem egységes kerámiaanyag bizonyítja. A Kárpát-medencei középső bronz­kor második felére, még inkább utolsó harmadára keltezett füzesabonyi teilen lassú, de mégis érzékelhető változás csak a kerámiaművességben mutatható ki. Az alsóbb rétegekből ismert továbbélő alapformák mellett a felsőbb rétegekben (II. I. réteg) olyan újabb edénytípusok, illetve díszítőmotívumok jelennek meg, melyek már a település megszűnésének idő­szakát körvonalazzák. 5 Tompa Ferenc füzesabonyi ásatásán a legfelső rétegből előkerült két díszített, belül üreges fejű bronztű jól keltezhető. 6 A koszideri időszakra datált bronztűk megadják a teli záródásának időpontját is, melyet a korszak legelejére helyezünk. A koszideri korszakba való átmenet nem okozott törést a telep életében, feltehetően továbbra is zavartalanul folyt az élet, a füzesabonyi népesség anyagi és szellemi kultúráját szinte változtatás nélkül őrizte meg. A füzesabonyi Öregdomb két és fél méter vastagságú bronzkori rétegeiből a telleknél megszokott bőséges lelet­anyag került elő, melynek döntő többségét a kerámia adta. Mivel ép, illetve kiegészíthető edény az 1976-os leletmen­tésből alig ismert, ugyanakkor Tompa F. nagyfelületű feltárá­saiból jelentős számban fordult elő, vizsgálatom alapjául ez utóbbi, régi leletanyag szolgált. 7 Az őskorkutatásban a különböző típusú kézzel formált edényeknek nincs egységes, általánosan elfogadott neve­zéktana. A bronzkori kerámiák vizsgálatánál ezért fordulhat elő, hogy a többnyire szubjektív alapon felállított tipológiai rendszerekben az azonos típusú edényeket a kutatók olykor más-más edénycsoportok alatt elemzik. A széles szájú, ala­csonyabb „tálfazekakat" egyesek tálként, mások fazékként tárgyalják. A tárolóedények kategóriájába a hombárokat, a 5 STANCZIK Ilona 1978; SZATHMÁRI Ildikó 1990; SZATHMÁRI Ildikó 1992. 6 MNM Adattár 106. F. II; KOVÁCS Tibor 1977.58-60. Abb. 7; SZATHMÁ­RI Ildikó 2010. 7 A leletek a MNM Őskori gyűjteményében találhatók, e tsz: 83.951.1-, 15.1956.1-. A füzesabonyi telep leletanyagából 165 db ép illetve ki­egészített edényt vizsgáltam funkcionális szempontból. A méreteik mellett megmértem mindegyik űrtartalmát is. Kézi mikroszkóppal és szabad szemmel tanulmányoztam az edények külső-belső használati kopásnyomait. Ebben segítségemre volt DÚZS Krisztina restaurátor, akinek ezúton fejezem ki köszönetemet. A füzesabonyi edénykészlet típustáblájának összeállításánál (1-3 képek) igyekeztem az edények közötti méretbeli arányokat figyelembe venni. A rajzokért NAGY Kata­linnak tartozom köszönettel. nagyobb amforákat, az urna alakú edényeket, de sokan a fa­zekakat is besorolják. Ez utóbbi megállapítás csak részben igaz, ugyanis a bronzkori telepekről származó fazekak jelen­tős része - amit a füzesabonyi leletek is bizonyítanak - főző­fazekak voltak. Nem dönthető el egyértelműen az sem, hol húzódik a méretbeli határ a fazék-kisméretű fazék-csupor kategóriák között. A korsó megnevezés egy nyúlánkabb, a bögréknél magasabb formai jellemzőt sugall. Vajon a forma, az edény magassága vagy egyszerre mindkettő határozza meg e típus kritériumait? A felsorolt problémák erősen be­folyásolják a bronzkori edények mindennapi háztartásokban betöltött szerepének utólagos meghatározását is. 8 Míg a tárgyi néprajzban a későbbi paraszti háztartások edénykészleteinek megnevezései sokszor utalnak magá­ra a funkcióra (vizeskorsó, pálinkás fazék, kacsasütő tál, stb.), 9 addig az őskorkutatásban a formai jegyek alapján ál­talános típusokba sorolt kerámiáknál - egy-két nyilvánvaló kivételtől eltekintve, pl. szűrőedény - ez teljesen elmarad. A kutató számára kizárólag közvetett bizonyítékok - a for­mai jelleg, petrográfiai vizsgálatok eredményei, használati kopásnyomok, koromnyomok, esetleges ételmaradványok az edények belsejében, előkerülési környezet, funkcionális gyakorlati kísérletek - állnak rendelkezésre. Figyelembe véve azt az egyszerű gyakorlati tényt, hogy a későbbi paraszti háztartásokban az azonos típusú edényeket olykor többféle konyhai munkára is felhasználták (pl. fülestál: konyhai előké­szítő edény, gyúrótál, mosogató; csupor: ivóedény, merítő, ételmaradék tárolására szolgáló edény), 1 0 nagymértékben valószínűsíthető, hogy ez egyszerű, praktikus okokból a bronzkorban sem lehetett másként. A füzesabonyi telep kerámiaanyagára általánosan jellem­ző, hogy mind az edények készítésmódját, típusát, mind for­máját, díszítését tekintve nagyon változatos. Ez nemcsak a füzesabonyi fazekasság magas színvonalát jelzi, hanem azt is, hogy „háztartási-konyhai kultúrájuk" is gazdag lehetett. A megvizsgált kerámiák (töredékek) alapján jól érzékelhető, hogy a mindennapi élethez elengedhetetlenül szükséges alapkészletek mellett - tárolás, főzés, melegítés, tálalás, ét­kezés, stb. - olyan különlegesebb edényekkel is rendelkeztek, melyeket a külső-belső kopásnyomokból ítélve csak kivéte­les alkalmakkor vagy kizárólag díszedényként használtak. A konkrétan a főzéshez, étkezéshez köthető háztartási eszkö­zökön kívül a telepen több olyan edénytöredék is előkerült, melyekből az étkezési kultúrával összefüggő hosszabb távú tervezésre következtethetünk. Ilyenek a feltehetően tartósí­táshoz, erjesztéshez, esetleg savanyításhoz készült edények. 8 CSÁNYI Marietta 1996. 45. 30. jegyzet; KREITER Attila 2006-2007. 146.2. jegyzet. 9 CSUPOR István - CSUPORNÉ ANGYAL Zsuzsanna 1998. 58. a belső borító kerámia táblázata. 10 CSUPOR István 1998. 58-59.63. | 296

Next

/
Thumbnails
Contents