Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Régészettudomány - T. Dobosi Viola — A hazai felső paleolitikum vázlata
Régészettudomány Hasonlóan kiemelt topográfiai jelentőségű helyszín a Pavlov-Dolní Véstonice lelőhelykomplexum. 2 7 Ezek a helyszínek lehettek állandó állatvonulási útvonalak, s a csordaállatokat követő vadászati módszerek következtében a nagyvadászatok észszerű stációi. Ugyanakkor lehettek más szükségletek által meghatározott, rendszeresen járt útvonalak (nyersanyagbeszerzés) megállói is. Megfigyelhető, hogy ha speciális ok nincs rá, akkor általában nem közvetlenül a nagy folyókra néző teraszperemeket, hanem a nagy folyókba ömlő mellékpatakok mentét kedvelik. 2 8 Speciális ok pl. a nyersanyag-kibúvás (Püspökhatvan, Arka, bár ez utóbbi esetben itt is a Hernádba ömlő Arka patak az aktuális vízfolyás). Ahol van rá lehetőség, ott a hegyvidék és alföld közötti átmeneti zóna, dombvidék belső, magasabb domboktól védettebb, többnyire déli kitettségű 29 tetőit választják (Megyaszó, Hont, részben Acsa). A késői felsőpaleolitikum két kulturális filuma (fiatalabb pengés epigravetti illetve ságvári) népességének települési stratégiája némileg eltér a korábbi időszakokétól. Az epigravettiek a hagyományosnak mondható teraszok (Dunakanyar), löszdombok után megszállják az alföld állandóan vízjárta területeiből kiemelkedő szárazulatait. A leletek garmada-buckákon, jégkori maradványfelszíneken földfelszín közeli helyzetben vannak (Jászság, Dunaföldvár?), a bácskai löszvidék északi peremén több méter mély lösz alatt, bányagödrökben kerülnek elő ( Szeged). A ságvári kultúra lelőhelyeinek topográfiai elhelyezkedésében törvényszerűség nem fedhető fel. Kevés a lelőhely: a Dél-Alföldön több méter mélyen (Madaras) aktív, mély patakvölgyek peremén (feltételezett) állatvonulás útvonalában (Madaras). A Balatontól délre, a jelentéktelen Jaba patak egyike annak a nagyon kevés vízfolyásnak, amely a döntően a délészaki irányú völgyekre csaknem merőleges. Mellette Ságvár. Közvetlenül az alluviális síkság peremén emelkedő löszdombon 3,5 méter mélyen (Szob). Madaras lelőhely a Telecskai dombok északi, ellaposodó végében, a szabályozott medrű, mára már jelentéktelen vízhozamú Kígyós patak partján nyitott bányában került elő, a jelenlegi felszín alatt 7 méterre. 108-110 méter tszf. magasságú, erősen vízjárta alluviumból 10-20 méterre kiemelkedő löszfennsík itt adja át a helyet az lllancs homokvidékének. A jelenlegi orográfiai viszonyok alapján nem valószínűsíthető, hogy ezek a vízfolyások a jégkorszakban - ha voltak egyáltalán - valaha is jelentősebbek lettek volna. A lelőhely topográfiája sokkal inkább az epigravetti Szeged-Öthalomra emlékeztet, mint a nagyobb ökológiai potenciállal rendelkező többi ságvári telep helykiválasztására. 27 SVOBODA, Jirí 1994. 207. 28 DOBOSI,! Viola 1994. 29 GÁBORINÉ CSÁNK Vera sokat idézett mondása: paleolit lelőhelyre ott számíthatunk, ahol a júliusi ásatást csak fürdőruhában lehet végigcsinálni.Azaz: déli kitettségű lejtőkön, tetőkön. Ugyanez az oka, hogy oly sok fontos lelőhelyünkön van ma szőlő. Mogyorósbánya és Szob a Duna völgyéhez kapcsolható. A jobb parton a dorogi öblözet után nyugat felé a Tatai árokig a Gerecse hegylábi lejtőitől az alluviális síkságig folytatódnak a löszdombok. A lelőhely a bajóti Öregkőtől a Dunáig levezető patak völgye fölött, a löszdomb soroztát belső tagjának peremén 200 méter körüli tengerszint feletti magasságban található. Az epigravetti kultúra telepei az egész ország területén megtalálhatók Az epigravetti kultúra mindkét kronológiai szintjének (18-16 illetve a jégkor legvége) telepei intenzitásban, kiterjedésben, lelet-mennyiségben elmaradnak minden addigi felsőpaleolit kultúrától, A megőrzött gravetti életvitel és eszközmegmunkálás/tipológia sokkal inkább az optimális alkalmazkodás, mintsem a hagyományokhoz való ragaszkodás eredménye. Ezek a kis, alkalmi megtelepedések is csoportosíthatók. — Egy-egy kis térségben sűrűsödő lelőhely-bokrok A Duna-könyök mindkét partján, az Ipoly mentén. Ezek a körzetek nagy folyók lösszel borított, száraz vagy aktív patakvölgyekkel szabdalt terasz-lépcsői. A völgyek jelentik az összeköttetést az erdős hegyvidék (esetenként a barlangok!) és a gázlók, alluviális síkság között embernek-állatnak egyaránt. Az obszidián-vidék az epigravetti időszakban éppoly kiemelt jelentőségű terület volt, mint korábban: pl. Tarcal-Citrombánya lelőhelyet a Kopasz egyik kis nyugati „mellékhegyén", a Fekete-hegyen hitelesítettük. Az eredeti magasság tszf. 215-220 m körüli, alig magasabban, mint a Henye. A hasonló korú és hasonló magasságban található Arka-Herzsarét lakói a nyersanyag-forrásokra telepedtek. — Az Alföldön eddig egymástól elszigetelve és nagy távolságra kétféle módon kerültek elő a lelőhelyek. A Jászságban a Zagyva 100 méter tszf. magasságú alluviumából 8-10 méterre kiemelkedő, homokos lösszel fedett, vízjárta süllyedőket övező hátakon vannak a lelőhelyek. Másik előkerülési lehetőség a megbontott lösz- és homokdombok (téglavető fejtőgödre, árvízvédelem) feltáruló rétegeiben, többnyire interstadiális körülményekre utaló embrionális talajokban, több méterrel a jelenlegi felszín a alatt. Pl. Szeged-Öthalom: a Tisza alluviumából mintegy 90 méter tszf. magasságával kiemelkedő „halom"-ban a felszín alatt 4,5 méter mélyen két, egymástól jól elkülöníthető szintben kis felsőpaleolit vadásztanya maradványa került elő. 3 0 Települési jelenségek A hazai felsőpaleolit lelőhelyekről egyelőre hiányoznak a korszakra és az egyes kultúrák központi területeire jellemző, állandó téli táborhelyek. Korai felsőpaleolitikum A telepek belső szerkezetére vonatkozó, az ott folytatott tevékenységekkel kapcsolatos régészeti jelenségek doku30 BANNER János 1935. 17
