Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Régészettudomány - T. Dobosi Viola — A hazai felső paleolitikum vázlata
Tisicum XIX. Összefoglalva: Korszak Előzmények Kultúrák (Korai Szeleta?) 2 2 Fejlett Szeleta (?) (?) Aurignaci (két kronológiai szintben) Middle Upper Pal. (?) Gravetti entitás Pavlovi (idősebb pengés filum, két kronológiai szintben) Late Upper Pal. Pavlovien epigravetti (fiatalabb pengés filum, két kronológiai szintben) (kavicsmegmunkáló iparok) ? Topográfia A barlangi megtelepedés akár tartós, akár alkalmi, nem választás, hanem adottság kérdése. Van barlang/lelőhely magasan a völgytalp felett, a tető/csúcs közelében (Szeleta), s van pedig alig valamivel a patak fölött (Puskaporos). Kulturálisan pedig a felsőpaleolitikum minden szakasza képviselve van. A nyíltszíni telephelyek kiválasztásánál feltétlenül nagy szerepet játszott a jelenleg még pontosan nem értelmezhető, ám érzékelhető földrajzi-ökológiai potenciál. Az a bizonyos helyeken koncentrálódó helyzeti előny, ami a lelőhelyek koncentrálódását vagy a többrétegű telepek létrejöttének oka. A korai felsőpaleolitikum időszakából még nem ismerünk elég lelőhelyet. A fejlett Szeleta szintbe tartozó, értékelhető mennyiségű leletanyagot csak bükki barlangok régi ásatásaiból ismerünk. A kultúra települési stratégiájának megismeréséhez az ismert nyíltszíni lelőhelyek közül Hont-Csitár szolgáltathatja az első adatokat. 2 3 A két klasszikus aurignaci lelőhely, Istállóskő és Peskő a Bükk legmagasabban nyíló barlangjai közé tartoznak. A lelőhelyek hosszabb-rövidebb ideig átmeneti vadásztanyaként illetve prémraktárként funkcionáltak. A három, eddig publikált nyíltszíni aurignaci lelőhely topográfiája egyező. A felszíni gyűjtések adataival együtt, az Északi Középhegység déli peremén végig kijelölik az aurignaci népesség feltételezhető útvonalát. A mozgás irányát azonban már nem. A Bükk déli peremén Andornaktálya 2 4, a Mátra déli peremén Nagyréde, 2 5 a Cserhát déli peremén, a gödöllői dombságot átszelő széles Galga-völgy fölött Acsa. 26 A települési sávtól északra, a Mátra és a Cserhát „barlangtalan"; vadállománya azonban nyilván változatos és gazdag volt nyersanyag-forrásokban. Az eddigi gyér adat alapján a Sajó az elterjedési terület keleti határa. A Dél-szlovákiai és 22 Ha elfogadjuk, hogy egyes típuscsoportok jelenléte vagy aránya kultúraspecifikus, akkor figyelemre méltó: „.. .The proportions of the main tool groups represented are much the same in both the lower and upper assemblages at Szeleta." ALLSWORTH-JONES, Philip 1986. 89. 23 A GÁBORI Miklós és GÁBORINÉ CSÁNK Vera által kutatott lelőhely eddigi irodalma: DOBOSI, Viola-SIMÁN Katalin, 2000. 24 Minden további Andornaktályára vonatkozó adat: KOZtOWSKI Janusz - MESTER, Zsolt 2003-2004. 25 Minden további Nagyrédére vonatkozó adat: LENGYEL György - BÉRES Sándor - FODOR László 2007. 79-85. 26 Minden további Ácsára vonatkozó adat: DOBOSI, T. Viola 2008. Ságvári (kavics-gravetti) két kronológiai szintben Kárpát-aljai aurignaci telepek lakói vagy nem nyugatról érték el a végállomást, a magas hegyvonulatok lábát, vagy tovább kell keresnünk az oda vezető út hazai állomásait. A három nyíltszíni telep azonos orográfiai pozícióban, 170190 méter tengerszint feletti magasságú dombtetőn van. Ez a térszín a közbülső lépcső a hegyvidék és az alluviális síkság között. A középső feisőpaleolitikumban a pavlovi kultúra települési stratégiája egységesnek mondható, a települési formák, telepjelenségek valamennyi jelentős hazai lelőhelyünkön (Bodrogkeresztúr, Hont, Megyaszó, Püspökhatvan, Sajószentpéter) hasonlóak. 230-240 méter magas, a környező domboktól többé kevésbé meredek lejtőkkel elszigetelt dombtető. Nem is a legmagasabb és nem is a legszélső, tehát bizonyos védettséget élvező dombtetőt választják ki. Élővíz (esetenként több is: Bodrogkeresztúron a Takta, a Bodrog, a Tisza, Megyaszón a Gilip patak kissé távolabb a Hernád, Honton az Ipoly) könnyen elérhető, fontos nyersanyagforrások belátható távolságban (Megyaszó esetében pl. a hidrotermális nyersanyagok, Bodrogkeresztúr az obszidián-vidék szívében van) és többféle élőhely könnyű elérhetősége a változatos élelemforrások miatt. Mindhárom nagy lelőhelyünkön azt tapasztaltuk, hogy az ideális táborhely előnyeit nem használták ki. Bár horizontálisan nagy kiterjedésűek a telepek (akár több száz négyzetméteren vannak szórványos jelei), a kultúrréteg maga elég sporadikus, a település „intenzitása" a fiatalabb telepeken a megszokott alatt marad. Az állatcsontok fosszilizációja esetleges, a bezáró üledék jellegétől függ, hamufoltok, okker- és faszénszemcsék, szilánkok, eszközök igen laza szövevénye a települési felszín. Tartós anyagból készült, földbe mélyített vagy föld felszínére emelkedő építmény nyomait ebből a korszakból még nem ismerjük. Két központi terület bontakozik ki az ország északi sávjában. Egyrészt a Tokaj-Eperjesi hegység déli vége és a Hernád-völgy, másrészt az Ipoly könyök. Tapasztalatunk szerint a korszak települési stratégiájának egyik lényeges összetevője: különböző ökológiai fülkék (niche) találkozása. Erre kiemelkedő hazai példa Bodrogkeresztúr, ahol a Zemplén hegyvidéki, a csatlakozó alföld síksági, a Takta-BodrogTisza vizes élőhelyet képvisel változatos élővilágával, hozzá még a könnyen hozzáférhető, gazdag nyersanyagforrások. I 16
