Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Régészettudomány - Dani János - P. Fischl Klára - A Berettyó-vidék középső bronzkori telijei (Topográfiai megközelítés)
Régészettudomány merünk még az Ottomány-kultúrába sorolható leleteket, melyek település meglétét bizonyítják ott. BerekböszörményNagy Sanyi tagja lelőhelyen Mesterházy Károly gyűjtött leletanyagot. A késő bronzkorinak (Hajdúbagos) meghatározott lelőhelyről ottományi cserepeket is közöl, 2 7 melyek a területen a középső bronzkor idején történő megtelepedésre utalnak. Ismert tény, hogy az ottományi kultúra temetkezéseiről, főleg a klasszikus időszakból keveset tudunk. A kutatott területen 2 helyen kerültek elő sírok. Egyrészt Berettyóújfalu—Szilhalom legalsó bronzkori települési rétege alatt egy urnás és két szórthamvas temetkezés került elő. 2 8 Az ásató a sírokat az Ottomány A és B közötti átmeneti időszakra keltezi, 2 9 de a korsó Szaniszló sajátosságai (párhuzam: KántorjánosiNagyrétdűlő 3 0) inkább a korai Ottomány (Ottomány I.) datálást valószínűsítik. A sűrű településszerkezethez kapcsolódó népesség temetkezéseiről tehát ebben a régióban sincs sok információnk, noha a temetőkkel a többi középső bronzkori kultúrához hasonlóan a települések 250-500 méteres környezetében lehet számolni. Földrajzilag azonos régió a Berettyó utolsó szakasza, mely már Békés megyébe esik. Az MRT 6. kötetében található adatok alapján a Berettyó jobb partján Füzesgyarmat-Varga zug (5/69), Füzesgyarmat-Szőke tanya (5/77) és Szeghalom-Cigány-éri-dűlő (11/219) teli-települései ismertek. Ezektől nyugatra Kertész sziget-Ösvényhalom (6/6) és Dévaványa-Tókert (3/66) majd az ismereteink szerinti legnyugatibb ottományi-gyulavarsándi lelőhely Túrkeve-Terehalom 3 1 következik. A Berettyó-Sebes Körös összefolyástól délre 3 teli-település ismert: Szeghalom-Sárga Mágor (11/85), Vésztő-Mágor (15/12) és Körösladány-Kengyelköz (7/40) (16. kép). A Füzesgyarmat Varga zugi és Szőke tanyai tellek mellett megfigyeltek külső településre utaló nyomot. A ma már több csatornára eső egykori ér partján áll a Kertész-sziget, Örvényhalmi teli is, az adatok alapján szintén külső településsel együtt. A Dévaványa tókerti teli eredeti állapota már nem rekonstruálható a többszöri földmunkák miatt. Az MRT térképmelléklete a földvár mellett gyulavarsándi települést is jelöl a helyre. Mivel a telep jele nem minden esetben fordul elő a földvár/teli jele mellett így ez az adat egy egykori külső település meglétére utalhat. Az ezen a területen kb. 10 km-es távolságra egymástól elhelyezkedő tellek láncolatába jól illik a Szeghalom-Cigányéri-dűlő. A magas növényzet miatt a topográfiai terepbejárások alkalmával itt nem sok megfigyelést sikerült tenni. Gyulavarsándi települési helyként tünteti fel továbbá a kataszter a tellek melletti egykori ér folytatásának partján a Füzesgyarmat-Nagyhagymás (5/10) lelőhelyet. Csak kis számú gyulavarsándi cserép került elő Kertész-sziget-Homoki tanya lelőhelyről (6/7) és kérdéses a közeli Bucsa-Kis kecskés (2/12) egy középső bronzkori kerámiát szolgáltató lelőhelyének a besorolása. Szintén egy girland díszes cserepet soroltak a középső bronzkorba Szeghalom-Varjas-dűlő lelőhelyről (11/58) a Várhelyet pedig a topográfiai munka is csak kérdőjelesen sorolja a bronzkori települések közé. A Köröstől délre levő területek elemzése nem feladata a jelen dolgozatnak. Az MRT 6. kötetének Berettyó menti lelőhelyei azonban a bihari Berettyó szakasz mentén megfigyelt jelenségeket erősítik meg. Alig akad teli-településtől független egyértelműen önálló, falusias jellegű településként értékelhető lelőhely. A tellek szinte mindegyike mellett külső települések találhatók, melyeket árok választ el a központi településrésztől. A tellek egykori vízfolyások partját követve a környezeti viszonyokat figyelembe véve szabályos távolságokban találhatók egymástól. Ez a távolság nagyobb mint a Zsáka és Gáborján közötti települések esetében, de a használható terület szabályos felosztása mindenképp megfigyelhető A legújabb elméleti régészeti irodalomban általánosan elterjedt vélemény szerint az európai és a hazai középső bronzkor időszakában az alföldi teli-kultúráknál egy hierarchikus alapon szerveződött főnökségi társadalommal számolhatunk. 32 E modell értelmében a teli és lakói a társadalom vezető rétegét alkotják és a köréjük területi alapon szerveződött szatelit települési struktúra szolgáltatta volna az élelemtermelés alapjait egy redisztributív rendszer keretében. E modell alátámasztására elsősorban a Vatya-kultúra területén tett településszerkezeti megfigyeléseket és a Füzesabonyi-kultúra Hernád menti településein történt kutatásokat citálták. 33 E modellt látszik alátámasztani továbbá az érmelléki és a nagykárolyi síkság ottományi településhálózatát elemző munkák is. A vizsgált területen levő 6 teli-települést a használt számítógépes szimulációs programok segítségével 3 „politikai régióba", dominanciaövezetbe osztották. Ezek egyik érdekessége, hogy egy teli-település tartozhat egy másik teli hatáskörzetébe, vagyis nem minden teli egyértelműen hatalmi központ. 3 4 A három nagyobb régiót azonban egyértelműen egy-egy teli köré szerveződő hatalmi és gazdasági központként értékelik, melyek redisztributív központokat is jelentenek. A társadalmi szerveződés alapját a szerzők szerint a földműves-közösségek alkották, a település-megoszlást a művelhető föld kihasználása határozta 27 MESTERHÁZY Károly 1966. 20,1. kép. 28 SZ. MÁTHE Márta 1988. 33, 35-36, 42, Pl. 27.5-6. 29 SZ. MÁTHÉ Márta 1988. 42, Fig. 21. 30 ISTVÁNOVITS Eszter- KURUCZ Katalin 1992. 29, 38, no. 7/6, Vl.t.:1. 31 CSÁNYI Marietta - TÁRNOKI Judit 1992. 32 SHERATT, Andrew 1993; 1997; SHENNAN, Stephen 1993; EARLE, Timothy 1991; 1997; KRISTIANSEN, Kristian 1987; 1991, REMÉNYI László 2003; 2005. 33 KOVÁCS Tibor 1982; REMÉNYI László 2003; 2005; P. FISCHL Klára REMÉNYI László in press; SAX 1; SAX 2. 34 MOLNÁR Zsolt-IMECS Zoltán 2006. 109 |
