Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Néprajz - Örsi Julianna: Társadalomtudományi kutatások a Nagykunságban
ORSI JULIANNA TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KUTATÁSOK A NAGYKUNSÁGBAN Elöljáróban leszögezhetjük, hogy a Nagykunság jól feltárt néprajzi csoport területe.1 A XX. században a néprajzos Györffy István személyesen, majd munkássága mindig is inspriálta a tájon élő értelmiséget a néprajzi kutatásra és gyűjtésre.2 Györffy István biztatására kezdett a helytörténet iránt érdeklődni a karcagi Szentesi Tóth Kálmán és a túrkevei Györffy Lajos.3 Györffy Lajos hamarosan áttért a néprajzi és nyelvészeti kutatásokra.4 Ugyancsak a Nagykunságról indult Gaál László, Németh Gyula, Szathmári István, Rázsó László, akik az ókortudományban, a nyelvészetben lettek ismert kutatók.5 A Nagykunságon élők — legyenek azok hivatásos kutatók vagy önkéntes gyűjtők — példát merítettek a nagy elődök munkásságából. Mindehhez hozzájárult, hogy a Nagykunságon a XIX. század utolsó negyedétől jelentős lap- és könyvkiadás folyt, amely egyrészt ismereteket közvetített, másrészt lehetőséget adott a kutatással foglalkozóknak a publikálásra.6 I. Egyéni kutatások Az egyéni kutatások három vonalon futottak. Az egyik az intézményekben, főleg a múzeumban dolgozók (Dankó Imre, Szűcs Sándor, Györffy Lajos, Bellon Tibor, Szabó László, Örsi Julianna stb.). Később a levéltárban dolgozók kutatómunkája is beindult (Botka János igazgatósága alatt). Átmenetileg a könyvtárhoz is kapcsolódtak kutatók. Publikálásra az 1954-től megjelenő Jászkunság folyóirat adott lehetőséget. Emellett országos folyóiratok (Eth- nographia, Népünk és Nyelvünk stb.) is közöltek nagykunsági írásokat. Az előbb említetteknek önálló kötetei is megjelentek.7 Ugyancsak egyéni kutatások folytak OTKA támogatással.8 Bellon Tibor, illetve a karcagi múzeum a helyi önkormányzat támogatásával konferenciákat szervezett, és kiadványokat jelentetett meg. 1974-ben beindította a Nagykunsági Füzetek sorozatot, amely a rendszerváltásig helyben élő és elszármazott kutatóknak egyaránt publikálási lehetőséget adott. A kutatások gyakran tágabb keretbe, így a Jászkunság-kutatásba és az Alföld-kutatásba is beleilleszkedtek. A Jászkunság-konferenciákon és más tanácskozásokon is rendszeresen előadtak a Nagykunság kutatói. A másik vonulat a nagykunsági származású kutatók nyelvészeti kutatásai. Itt főleg Mándoki-Kongur István kun nyelvemlékek és rokon népek kutatásait kell kiemelnünk.9 A fiatalon elhunyt nyelvész után Bartha Júlia folytatta a keletkutatást immár néprajzi műveltséggel.10 Irányítása alatt a Barbaricum Könyvműhely is több figyelemre méltó anyagot közölt a kunokkal rokon népek kultúrájából. A harmadik vonulat az önkéntes gyűjtők munkái, akik zömmel pedagógusok voltak (Kovács Imre, Zsoldos István, Demjén Lajosné, Turcsányi István, Józsa László, Kiss Kálmán stb.), de volt közöttük egyéb foglalkozású is (pl. Hagymásy Sándor). Ok az önkéntes néprajzi és nyelvjárási pályázatokra küldték be az írásaikat, ahol szép eredményeket értek el. Többen közülük a hivatásos kutatók színvonalán végezték a munkájukat (Szabó Lajos, Ka- kuk Mátyás) és írásaikat a múzeum és a levéltár kiadványaiban közölte. (Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv, Zounuk — Levéltári Évkönyv, Múzeumi Levelek stb.)11 Több esetben ők honismereti szakkörbe tömörültek vagy azt vezettek (Túrkeve, Kisújszállás, Karcag), amely a mű1 A történelmi Nagykunság 5 kun eredetű, református (Karcag, Kisújszállás, Kunhegyes, Kunmadaras és Túrkeve) és egy jász eredetű, római katolikus (Kunszentmárton) település közigazgatási egysége. 2 Különösen hatékony volt Györffy István Nagykunsági krónikája, amely több kiadást is megért 1922-től 1974-ig. 3 SZENTESI TÓTH Kálmán 1940.; GYÖRFFY Lajos 1932. 4 GYÖRFFY Lajos 1956. 5 Gaál László a Debreceni Egyetem Ókortudományi tanszékén dolgozott, Németh Gyula, Rázsó László az ELTE Belső-Ázsia Tanszékének, Szathmári István az ELTE Magyar Nyelvészeti Tanszékének professzorai voltak. 6 Az újságok közül csak néhányat említünk meg, melyeket Karcagon adtak ki, de ezeken kívül minden településnek volt a XX. században sokszor nemcsak egy, hanem több lapja is. (Nagykunság, Karcagi Napló, Nagykun Újság stb.) 7 Pl. DANKÓ Imre-VERES Éva 1956.; SZŰCS Sándor 1954.; GYÖRFFY Lajos 1956.; BELLON Tibor 1973. és 1979. 8 Bellon Tibor, Örsi Julianna kutatásai. 9 MÁNDOKY-KONGUR István 1993. 10 BARTHA Júlia 2002. 11 A Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve (később Tisicum néven) 1973-tól, a levéltár évkönyve Zounuk címen 1986-tól, a Múzeumi Levelek 1958-tól jelenik meg Szolnokon. 387
