Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)

Néprajz - Örsi Julianna: Társadalomtudományi kutatások a Nagykunságban

velődési házhoz vagy iskolához tartozott. A rendszerváltás után a településeken ismét megindult a városi újságkiadás.12 Ezzel egy időben a kalendáriumkiadás is megkezdődött, amely ugyancsak sok helytörténeti vonatkozású cikket, fotót, adatot tartalmaz mind a múltra, mind a jelenre vonatkozólag. Különösen életképesnek bizonyult a kunhegyesi, a karcagi és a kisújszállási kalendárium.13 A rendszerváltás után a kisújszállásiak főleg helyi kutatók (önkéntes gyűjtők) munkáit ugyancsak sorozatba rendezve adják ki, de helyet kapnak benne a tudományos tanácskozások előadásai is.14 A karcagi önkormányzat is számos könyv kiadását támogatta. A kutatók maguk is adtak ki könyveket. Valóságos könyvkiadóvá alakult a Barbaricum Könyvműhely, bár inkább irodalmi profillal Körmendi Lajos író vezetésével.

Mindebből kiderül, hogy a Nagykunságon van szándék és érdeklődés a kutatások iránt, és van potenciális humán erőforrás is a kutatómunkára. Az 1970—1990-es évek alatt egyéni teljesítményként elkészültek a doktori és kandidátusi értekezések. A Jász-Nagykun-Szolnok megyében élő kutatók tehát minősítésben is előbbre léptek. Az értekezések többsége könyv alakban is megjelent.15

II. Monografikus kutatások

A monografikus kutatások Kunszentmárton székhellyel a Tiszazugban kezdődtek az 1970-es években Szabó László és Barna Gábor irányításával. A nyári témakutatások egy-egy őszi konferenciával zárultak. A publikálási lehetőséget általában a múzeumi szervezet biztositotta. A Múzeumi Levelek mellett egy-egy önálló teljesítmény a Múzeumi Adattár sorozatba is bekerült. Önálló kötetet Kunszentmárton és Csépa kapott.16 (Ez utóbbi nem tartozott a Nagykunsághoz, hiszen palóc kirajzás volt.) A kunszentmártoni közös kutatások az 1980-as évekig tartottak, de 2007-től ismét felújultak.

Egyéni kutatásokon alapuló, de monografikus feldolgozást célzó könyvkiadás Kisújszálláson kezdődött 1986- ban. Három kötet jelent meg a rendszerváltásig.17 Ezzel egy időben indította be a monografikus kutatásokat Túrke- vén Örsi Julianna. A közös gyűjtések eredményeit ugyancsak három kötetben Túrkeve népe és földje címmel adta ki a helyi önkormányzat a rendszerváltás után.18 Ebbe nagykunsági muzeológusokat, máshol élő, de Alföld-kutatással foglalkozó kutatókat és helyi önkéntes gyűjtőket egyaránt bevont a Finta Múzeum. Természetrajzi, régészeti, hely- történeti és néprajzi tanulmányok egyaránt bekerültek a kötetekbe. Az MTA Néprajzi Kutató Intézete Szilágyi Miklós irányításával ugyancsak végzett néprajzi kutatásokat Kisújszálláson, amelynek eredménye főleg Szilágyi Miklós munkáiban kulminálódott.'9

A Nagykunság kutatóit az 1970—1980-as években más megyében szerveződő kutatóközösségekbe is hívták közös munkára Alföld szerte. Ezen kutatások fő szervezői Szabó László, Bárth János, Sztrinkó István, Szakái Aurél, Ikvai Nándor, Örsi Julianna és mások voltak. Ezek a kutatások nemcsak a téma szélesebb területen való gyűjtését, de publikálási lehetőséget is jelentettek. A kutatóknak tehát nagyobb rálátásuk lett az általuk kiválasztott részterületre, és megszokták az együttműködést.

III. Kutatási projektek

Az évezredforduló újabb fordulatot hozott a kutatásokban. A helyi és intézményi források elapadóban lévén már- -már úgy tűnt, visszaszorul a terepmunka. Igaz, az 1990-es évek első felében Györffy István nyomdokain járhattak a Nagykunság kutatói. Andrásfalvy Bertalan kulturális miniszter ugyanis megállapodást kötött a romániai féllel a Fekete-Körös-völgy és a határmente román-magyar közös kutatására. 2001-ben pedig a nemzeti örökség kutatást beemelték az országos kutatásfejlesztési programba. A kiírt pályázatra Örsi Julianna létrehozott egy kutatóközösséget és kidolgozott egy projektet Lokális közösségek, vérségi csoportok és az egyén helye, szerepe a változó társadalomban címmel. Az elsősorban jelenkutatást felvállaló csapat tagjai voltak: Bartha Júlia, Bathó Edit, Bellon Tibor, Füvessy Anikó, Örsi Julianna, Porkoláb Péter, Szend- rei Eszter, Tóth Eszter Zsófia, hogy csak szakmánk ismert képviselőit említsem. A kijelölt terület a Nagykunság volt. Eredetileg egy kiskunsági projekt is tervben volt, de ebből csak Peterdi Vera cikke került be az első kötetbe összehasonlító anyagként. A kutatási program 3 évre szólt, és a kutatóközösség mögé az állami támogatások lehívására és ellenőrzésére konzorcium jött létre. A Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Múzeumok Igazgatósága vezetésével a projekthez csatlakozott a Mezőtúri Főiskola, Karcag Város Ónkormányzata és az Alföldkutatásért Alapítvány. 39,6 millió forint állt rendelkezésre a projekt megvalósítására. A kutatási program vezetője mindvégig Örsi Julianna volt. Minden évben prioritások mentén folyt a kutatás és a feldolgozás. Első évben az egyén, második évben a vérségi csoportok, harmadik évben a lokális közösségek vizsgálata került középpontba. Ennek megfelelően készültek el a tanulmányok, amelyek tanulmánykötetekké álltak össze.20 Az első kötet címe: Kulcsemberek, a másodiké: Családok — famíliák — nemzetségek, a harmadiké: Nagykunsági közösségek.2I

12 Helyi lapok a településeken a következők: Karcag — Nagykunsági Hírmondó, Karcagi Hírmondó, Kunhalom; Kisújszállás — Kisújszállás és Vidéke, Kisbíró; Túrkeve—Túrkeve, Kevi Kör stb.

13 Karcagi Kalendárium (1993-tól) Kisújszállási Nagykun Kalendárium (1994-től), Kunhegyesi Nagykun Kalendárium (1992-től).

14 Főleg az Alföldkutatásért Alapítvány és a kisújszállási Városvédő

és Szépítő Egyesület a kiadó.

15 ÖRSI Julianna 1992.; BELLON Tibor 1996.

16 BERECZKI Ibolya—SZABÓ László 1982.; BARNA Gábor 1982.

17 SZABÓ László 1986—1988. Tóth Albert, Pálóczi Horváth András, Szabó Lajos, Zsoldos István, Borók Imre és Kiss Kálmán tanulmányaival.

18 ÖRSI Julianna 1992., 1996., 2000.

19 SZILÁGYI Miklós 2006.

388