Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Cseh Géza: A Rajk-ügy lipcsei szálai. Ibolya Steinberger rehabilitációs iratai a budapesti levéltárakban
asszony csak négy évvel később (!) értesült. Ekkor, 1960- ban behívták Magyarország kelet-berlini nagykövetségére, és kezébe nyomták a bírósági iratot.20 Ám a rendkívül hosszas késlekedés korántsem az 1956-os év magyar- országi eseményeivel, hanem Steinbergerék kálváriájának németországi folytatódásával magyarázható. 1950-ben a már másfél éve Berlinben raboskodó Bernhardt Steinbergert a szovjet katonai bíróság Moszkvában (!) mindenféle bizonyítási eljárás, tanúk és védelem nélkül 15 év kényszermunkára ítélte. A „távítélet” kihirdetése után a tanársegédet az MGB Berlin-karlshorsti központjából Vorkutára szállították, és egy bányában felszíni munkálatokon dolgoztatták.21 A nyelvtudás hiánya és orosz rabtársainak gyakori antiszemita megnyilvánulása kezdetben különösen megnehezitette sorsát. 1955 októberében a Hruscsov és Adenauer által megkötött egyezmény keretében a Szovjetunióban elítélt német hadifoglyokkal, jórészt volt SS-ekkel együtt, mint szabadon bocsátott háborús bűnös (!) tért haza a zsidó származású és antifasiszta múltú Steinberger. 1956. április 1-ei kinevezéssel a Német Tudományos Akadémia berlini közgazdasági intézetében aspiránsi állást kapott, és párttagságát, fele- ségéével, Ibolyáéval együtt helyreállították. Ám az alighogy kiszabadult Bernhardt Steinberger rövidesen a XX. szovjet pártkongresszus hatására kialakult „Tauwetter” (olvadás) időszakának egyik jelentős személyiségévé vált. 1956 őszén részt vett Wolfgang Harich egyetemi docens által vezetett reformkommunista, értelmiségi szervezkedésben. Elvállalta a csoport közgazdasági programjának kidolgozását, ezért 1957-ben az NDK Legfelsőbb Bírósága négy év szabadságvesztést szabott ki rá.22 A Gulág- rabság utáni másodszori pokoljárása alatt, a kelet-német börtönben együttműködést vállalt a Stasival a megtört és minden illúzióját vesztett ember. Cserébe később főiskolán taníthatott, és kiterjedt tudományos munkásságot folytathatott. Ibolya Steinberger ezért vehette kézbe csupán 1960-ban a magyar bíróság négy évvel korábban hozott felmentő ítéletét. Férje ugyanis ekkor, két nappal (!) teljes büntetésének letöltése előtt szabadult kegyelemmel újabb fogságából.23 Most azonban térjünk vissza Steinbergemé 1956-ban benyújtott rehabilitációs kérelmére, amelyben az asszony részletesen leírja hatéves szenvedésének történetét, egyidejűleg bemutatja az ÁVH és a bíróság törvénytelen, a jogeljárás szinte valamennyi szabályával ellentétes gyakorlatát. Hosszas hányattatásainak hátterét azonban 1956- ban még nem ismerhette, s ezt igazán, mélyebb összefüggéseiben vallatói és bírái, sőt rehabilitációs ügyének kivizsgálói sem láthatták át. Hiszen egy legfelsőbb szintről, Moszkvából vezérelt és a vazallus államok pártvezetői által „finomított” ördögi játszma részesei voltak a kín- vallatók és vallatottak egyaránt. Olykor csupán a véletlenen és az egyéni szerencsén múlt, hogy ki melyik oldalra került a párton belüli megfélemlítést szolgáló koncepciós perekben. Steinberger Ibolya bármennyire jelentéktelennek is számított az áldozatok között, személyének az eredeti koncepció szerint bizonyára nagyobb fontosságot tulajdonítottak. Csupán relatív szerencséjén, a koncepció megváltoztatásán múlt, hogy férjével együtt élve került ki a magyar, illetve a szovjet állambiztonsági szervek őrizetéből. Mint kérelmében írta, az MGB tisztek már 1949 júniusában kihallgatták, ám ezután, mintha elfelejtkeztek volna róla, jó ideig nem foglalkoztak vele. Steinbergemé nem tudhatta, hogy a nyár folyamán a Rajk-ügy átalakult, nemzetközi cionista összeesküvés helyett a jugoszláv kapcsolat vádja került előtérbe. Októberben Szőnyi Tibor kivégzéséről értesítették, novemberben férje és gyermeke életével zsarolva, Vági Ferenc és társai ellen felvett hamis jegyzőkönyv aláírására kényszerítették, majd 1950 áprilisában Kistarcsára internálták. A Vági-perben vádlottként, vagy előállított tanúként nem akarták közvetlenül felhasználni. Lehet, hogy személyét nem tartották eléggé fontosnak, ám ennél sokkal valószínűbb és a rövid időre ígért internálás is arra utal, a készülő németországi perben a letartóztatott magyar és német funkcionáriusok kapcsolatának bizonyítására tartalékoltak számára szerepet. Noha időközben a kelet-német kommunisták egész sorát vették őrizetbe — közülük többen öngyilkosok lettek, de akadt, aki uránbányában kényszermunkán vagy a kihallgatások közben vesztette életét — a nagy per váratott magára. Egy erősen antiszemita jellegű per megrendezése Németországban, alig néhány évvel a holocaust után meglehetősen abszurd lett volna, ám ezzel Sztálin a legkevésbé sem törődött. Az Ulbricht-féle pártvezetést azonban nyugtalanította a várható világméretű felháborodás, és lehetőségeik szerint inkább fékezni, mint elősegíteni kívánták az erre irányuló szovjet törekvéseket.24 A nyitott nyugat-berlini határ sem kedvezett a „cionista ügynökök” elleni leszámolásnak. 1952 tavaszán azonban, amikor a nyugati hatalmak a szovjet kormány utolsó kezdeményezését is elutasították az egységes és pacifíkált Németország létrehozására, a helyzet alapvetően megváltozott. November végén Csehszlovákiában a Rajk-pemél is sokkal véresebb, nyíltan antiszemita Slánsky-perben tucatnyi kommunista vezetőt ítéltek halálra. Ezzel egy időben az NDK-ban letartóztatták Paul Merkert,25 a háború alatti mexikói német emigránsok vezetőjét, és afféle zsidó királynak nevezve, egy nagy kirakatper fővádlottjának szemelték ki.26 A holocaust túlélőinek, a Nácizmus Áldozatainak Szövetsége vezetőinek nagy része azonnal Nyu- gat-Berlinbe szökött, amikor az NDK-ban az antiszemita hullám kezdetét vette. Sztálin 1953 márciusában bekövet20 JAHN Jürgen,. rosalux.de/cms/filead...5. 21 Steinbergerrel együtt a kelet-német „Field-csoport” két másik tagja is a Gulagra került. Továbbá erre a sorsra jutott Erica Wallach, Field fogadott lánya, akinek kezdetben a női csábítás eszközeit felhasználó, afféle „szuper Mata Hari” kémnő szerepet szánt a szovjet titkosszolgálat. 22 A Harich-csoportról bővebben: CSEH Géza 2005. 74—114. 23 JAHN, J.,. rosalux.de/cms/filcad...5—11. 24 Az NDK pártvezetés szerepe az antiszemita és cionista ügyekben megosztja a történészeket. Hódos György szerint Ulbricht inkább mérsékelni próbálta a szovjetek németországi zsidóellenes kampányát, míg a német kutatók többsége szerint minden erkölcsi gátlás nélkül teljesítette a szovjet követeléseket, noha ő maga nem volt antiszemita. 25 Paul Merker a mexikói német emigráns csoport vezetője volt a II. világháború éveiben. 376
