Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Cseh Géza: A Rajk-ügy lipcsei szálai. Ibolya Steinberger rehabilitációs iratai a budapesti levéltárakban
kezett halála szerencsére véget vetett a különösen szégyenteljes és várhatóan rendkívül tragikus akciónak.26 27 Steinberger Ibolya rehabilitációs kérelmében megemlítette, hogy 1952 nyarán három ízben is kihallgatták. Az asszony ezt az internálások általános felülvizsgálásának vélte, jóllehet inkább ügyének németországi összefüggéseiről lehetett szó. Egyúttal arról is írt, hogy ismét trockista csoportot és hasonló fogalmakat emlegettek kihallgatói. Továbbá jegyzőkönyvben rögzítették, hogy NDK állampolgár és „ez a következőkben, mint hátrány jelentkezett.” 1953 augusztusában Magyarországon megkezdődött az amnesztia, és őt mégis éppen ekkor ítélték el kémkedésért nyolc év börtönre. Ám az igazság malmai lassan őröltek, mondhatnánk, amennyiben csak a legkevésbé is annak lehetne nevezni a Rákosi-rendszer igazságszolgáltatását. Sztálin rég meghalt ugyan, Paul Merkert 1955-ben mégis nyolc év börtönbüntetésre ítélték, hogy bűnössége kimondásával Walter Ulbricht ténykedését igazolják. Magyar- országon a Rajk-per felülvizsgálata 1954 nyarán kezdődött el. Steinbergemé ügyét is 1954. július 30-án vették elő újra. Szabadlábra helyezéséig azonban közel egy év telt el. Részben ugyanazok hallgatták ki, akik 1949-50-ben hamis vallomások aláírására kényszerítették. Érthető, hogy nem állt érdekükben a beteg és meggyötört asszony ártatlanságának mielőbbi igazolása. A rehabilitáció iránti kérelem további részében szó esett Markos Györgynek, a Tervhivatal osztályvezetőjének 1954-ben jegyzőkönyvbe vett tanúvallomásáról. Ez az irat az 1950 májusában kivégzett Vági Ferenc ügyének felülvizsgálata során keletkezett, és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában található. A közgazdász professzor egyértelműen Vági Ferenc és Steinbergemé ártatlanságát erősítette meg. Markos a Steinberger- nének átadott „Az államosított iparvállalatok feladatai és eredményei a 3 éves tervben” című, hétoldalas jelentését kifejezetten külföldi terjesztés céljából írta. A közölt adatok teljesen nyilvánosnak számítottak, mivel a magyarországi sajtóban is megjelentek. Markos György Vágit kommunista meggyőződésű embernek tartotta, és igencsak meglepődött, amikor öt évvel később arról is értesült, hogy Steinbergemét az általa összeállított propagandaanyag miatt ítélték el. Markost 1949. május 25-én tanúként kihallgatta ugyan az ÁVH, de Vági Ferencről nem esett szó, csupán Rajk Lászlóról kérdezték. Később, Vági és Steinbergemé ügyében már be sem idézték, noha a lefoglalt jelentésre alapozták ellenük a vádakat.28 A neves közgazdász valószínűleg csak gyengíthette, sőt meg is cáfolhatta volna vallomásával a kémkedési koncepciót, ami a Szőnyi—Vági kapcsolat révén áttételesen a már lezárt Rajk-ügyre visszahatott volna. Markos személye semmiképpen nem illett bele az előre, minden részletükben kidolgozott perekbe. Már azért sem, mivel a II. világháború alatt Magyarországon tartózkodott, és a svájci emigránsokkal később sem tartott szorosabb kapcsolatot. Ezzel szemben Steinbergemét, aki a férje kérésére megszerzett anyag háttéradatait igazán nem ismerte, Vági Ferenc és Kálmán András29 ellen irányuló, hamis jegyzőkönyv aláírására kényszerítették. így Markos, nagy szerencséjére, szabadlábon maradhatott, és szakmai-tudományos karrierjében sem gátolták, miközben ugyancsak ártatlan ismerőseit az ő munkájára hivatkozva, akasztófára vagy börtönbe juttatták. A Steinberger házaspár meghurcolása és elítélése az 1950-es évek elején, csakúgy mint a többi koncepciós per a szovjet blokk országaiban, hazugságokon alapult. A hatalmi pozícióba került moszkovita csoportok és a nyugati emigrációból hazatért intellektuelek között gondolkodásban és stílusban mégis kimutatható a különbség. Bár az emigránsok kommunista meggyőződéséhez nem fért kétség, a háború éveiben sokan, Szőnyi Tibor, Vági Ferenc, Kálmán András és valószínűleg Bernhardt Steinberger is, elfogadták Earl Browder, az USA kommunista pártja vezetőjének elméletét, aki a kommunizmus győzelméért folytatott harc helyett az antifasiszta összefogást helyezte előtérbe. Browder valójában a „békés egymás mellett élés” eszméjének korai előfütárja volt, ám a fasizmus feletti győzelem után kiátkozták a kommunista mozgalomban. Mivel Browder könyvét 1943-ban Svájcban Noel H. Field, a Rajk-per későbbi titokzatos háttérfigurája is elolvasta és eszméinek terjesztőjévé vált, 1949-ben a Szőnyi-csoport letartóztatott tagjait a cionizmus mellett browderizmussal is megvádolták.30 Az egykori emigránsok nyugatias műveltségűkkel és nagyobb kompromisszumkészségükkel jelentősen elütöttek a sztálinista pártvezetők többségétől. Magyarországon a kádári konszolidáció véres időszaka után a koncepciós perek túlélői és azon kevesek, akik a forradalom leverése után itthon maradtak, a szakmai és a tudományos életben lehetőséget kaptak a boldogulásra. Ám az NDK-ban egészen máshogyan alakult helyzetük és velük együtt az egész kelet-német értelmiség sorsa. Walter Ulbricht az 1953-as munkásfelkelés leverését, a leváltását szorgalmazó Berija bukását, de leginkább a magyarországi 1956-os forradalom eltiprását mesterien kihasználta, és saját javára fordította. Az 1957—59 között a reformkommunisták ellen lefolytatott kirakatperekkel, az egyetemi oktatók és tudományos szakemberek tömeges elbocsájtásával az egész kelet-német értelmiséget megfegyelmezték, és hűségnyilatkozatok tételére kötelezték. A volt emigráns intellektuelek legkiemelkedőbb személyiségei, Anna Se- ghers és a költő, Johannes R. Becher31 is hallgatásra vagy feltétlen együttműködésre kényszerült, és aki erre nem 26 Paul Merker, csakúgy, mint Rajk László nem volt zsidó származású, a mexikói, dél-franciaországi és svájci német emigránsok többsége azonban igen. Ezért az őket segítő és szervezetüket irányító Merkert, továbbá a Mauthausenből szabadult Fritz Dahlemet tartották a legalkalmasabbaknak a fővádlónak szerepére. 27 A kelet-német kirakatperek előkészületeiről bővebben: HÓDOS György 2005. 247—284. 28 ÁBTL V-142689/1. 29 Kálmán Andrást, aki Szőnyi Tiborhoz hasonlóan orvosi diplomával rendelkezett, kémkedésért 15 éves szabadságvesztésre ítélték. 1952-ben a váci fegyházban öngyilkosságot követett el. 30 SCHMIDT Mária 2006. 178-180. — Itt jegyezzük meg, hogy a browderizmust még az 1951-ben letartóztatott Kádár Jánossal is beismertették kihallgatásakor, jóllehet az ideológiailag képzetlen és a kommunista intellektuelektől igencsak távol álló Kádárnak Browder tanairól valójában fogalma sem volt, és 1943-ban a kommunista pártot sem ezért oszlatta fel. 31 Anna Seghers előbb Dél-Franciaországban, majd Mexikóban, 377
