Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Cseh Géza: A Rajk-ügy lipcsei szálai. Ibolya Steinberger rehabilitációs iratai a budapesti levéltárakban
Bajor Kommunista Párt megbízásából a helyi Gazdasági Hivatalt vezette. 1947 tavaszán Steinbergert a párt a lipcsei egyetem társadalomtudományi szakára küldte, hogy tanulmányait közgazdász szakon fejezze be. A rendkívül tehetséges és ambiciózus Steinbergert már a diploma megszerzése előtt tanársegédi állásban alkalmazták. A felesége, férjezett nevén Ibolya Steinberger, ugyancsak beiratkozott a lipcsei egyetem közgazdasági képzésére.5 Ám a házaspár váratlanul hosszú évekre a szovjet, illetve a magyar állambiztonsági szervek őrizetébe került. Steinbergemé szabadulása után, 1956-ban benyújtott rehabilitációs kérelmében, amely a Legfelsőbb Ügyészség iratanyagában a Magyar Országos Levéltárban található meg, részletesen ismerteti személyes kálváriáját.6 Steinberger Bernátné Sz. Molnár Ibolya Maximilianstr. 21. Berlin, 1956. szeptember 22. Berlin-Pankow DDR Molnár Erik Igazságügy-miniszter elvtársnak, Budapest Tárgy: mindmáig be nem következett erkölcsi és anyagi rehabilitálásom ügye. Magyarországon 1949-től 1955-ig, tehát 6 évig hamis vád és a szociális törvénykezés többszörös megsértése következtében börtönben voltam. Letartóztatásom közvetlen oka a Rajk-ügy volt. 1956. március 3-án nagyon rossz fizikai és lelkiállapotban tértem vissza férjemhez Németországba, anélkül, hogy rehabilitáltak volna. Minden jogos várakozás ellenére még ma is — 7 hónappal Németországba való visszatérésem után — ugyanabban a jogi és erkölcsi helyzetben vagyok, ugyanakkor, amikor a Magyarországon élő elvtársak, akik a Rajk-per során börtönt és kárt szenvedtek — amennyire én megítélni tudom — a megérdemelt jóvátételt megkapták. Semmi esetre sem vagyok hajlandó ezzel a botrányos kivételes helyzettel megalkudni. A magyar bíróság szervei részéről legalább 1954 nyara óta ismert, hogy ártatlanul fosztottak meg becsületemtől és szabadságomtól. A legszükségesebbek megszerzése újraalapított háztartásunk számára, kezdetben nehezen leküzdött gátlások és rossz egészségi állapotom hozták magukkal, hogy a várakozásból a kezdeményezés terére csak most lépek. Ebben az írásban sorsomat 1949-ben történt letartóztatásomtól 1956-ban történt Németországba való visszatérésemig nagy vonalakban vázolom. Remélem, hogy az illetékes magyar államszervek nem halasztják tovább ügyem elintézését, hanem a teljes erkölcsi és anyagi jóvátétellel elháríthatatlan kötelességüket teljesíteni fogják. 1949. február 25-én az akkor 2 'A éves kisfiámmal egy három hónapos rokoni látogatásra Berlinből rokonaimhoz Felsőnánára (Tolna m.) utaztam. Férjem, aki a lipcsei egyetem társadalomtudomány szakán, mint tanársegéd működött és akivel állandó levelezésben voltam, táviratilag egy cikket kért tőlem az államosított ipar hatásáról a hároméves tervben,7 Dr. Kálmán András közvetítésével — akinél többször megszálltam, ha Felsőnánáról Budapestre utaztam és a régi barátokat és elvtársakat a svájci emigrációból meglátogattam — ezt a cikket röviddel Németországba tervezett visszatérésem előtt kaptam meg. A cikket Vági Ferenc szerezte meg Markos Györgytől. Mivel már nem volt érdemes postára adni, a személyi igazolványomban őriztem, hogy majd személyesen hozom haza. 1949. május 28-án, tervezett hazautazásom napján letartóztattak. Igazoltatásomkor személyi igazolványommal — mely akkor útlevélként is szolgált — együtt a benne levő cikket is átnyújtottam és a kérdésre megmondtam, hogy a lipcsei egyetem számára szóló cikkről van szó. Június 3-án, miután az elszenvedett kínzatásokkal nem beszámítható állapotba hoztak, rávettek, hogy egy jegyzőkönyvet írjak alá, melyben hamisan futárszolgálatokat vállalok magamra egy trockista magyar csoport keretében az amerikaiak javára. Ilyen vagy más, a Párt vasv a Szocializmus ellen irányuló ténykedésben soha nem vettem részt és ilyenről tudomásom sem volt. Ezt a hazug jegyzőkönyvet egy magyar alezredes szerkesztette nyakas ellenkezésem ellenére párthűségem, tapasztalatlanságom, a vizsgálóhatóságok által módszeresen megrendített fizikai- és lelkiállapotom kihasználásával. Időközben sajnos gyakran volt módom megállapítani, hogy a tőlem kizsarolt jegyzőkönyv és az alkalmazott módszerek bűnös és súlyosan káros gyakorlat volt, melynek az összes letartóztatott elvtárs áldozatul esett. Alig tértem magamhoz, — nem hagyott nyugton a hazug jegyzőkönyv — és két héttel később, 1949 június közepe táján a szovjet hatóságok előtt feltártam a valóságos helyzetet. Az MGB8 ezután az igazságnak megfelelő jegyzőkönyvet vett fel, ugyanakkor lehetőségem nyílt férjem leveleinek magyar fordítását hamisítványokként leleplezni az eredetiek alapján. A magyar AVO vétkes ténykedésének kettős leleplezése ellenére az MGB nem lépett közbe, ellenkezőleg kijelentették, hogy nem érdeklik őket az A VO módszerei. Pár nappal később, miután heves ellenkezésem ellenére visszavittek az A VO-ra, ugyanaz az alezredes, aki a hamis jegyzőkönyvet szerkesztette velem, kijelentette, hogy én meg akartam téveszteni a hatóságot a hamis jegyzőkönyvvel és a következményeket majd viselnem kell. így akart magának „minden eshetőségre” alibit szerezni. A hamis jegyzőkönyv visszavonása után már csak az igazságnak megfelelő jegyzőkönyveket írtam alá. A kihallgatásokat MGB tisztek végezték. Július elején, anélkül, hogy a magyar hatóságok részéről újra kihallgattak volna, átszállítottak a Markó utcai fogházba, ahol egy nehéz ideg összeroppanásban mutatkoztak meg a kiállott lelki és testi izgalmak. Október vége 5 ÁBTL V-142749/2. — Magyar Országos Levéltár (továbbiakban MÓL) XX-10-k. Legfőbb Ügyészség Politikai Osztálya 004655/1956. 6 MOL XX-10-k. 004655/1956. 7 Bernhardt Steinbergert egyik munkatársa kérte meg a magyar- országi adatok beszerzésére, aki a lipcsei egyetemen kívánt az anyagból tudományos jellegű tanulmányt összeállítani. 8 A Szovjetunió állambiztonsági szerve, a KGB elődje. 373
