Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)

Történelem - Cseh Géza: A Rajk-ügy lipcsei szálai. Ibolya Steinberger rehabilitációs iratai a budapesti levéltárakban

felé visszaszállítottak a ÁVO-ra. Egy százados közölte velem Szönyi kivégeztetését és átadta vallomását, hogy olvassam el. Rosszul lettem és lemondtam az olvasmányról. November végén, miután egy főhadnagy szavamat vette, bármi történik is, hallgatok, három hamis tanút vonultatott fel: Ács Tamást, Stolte Istvánt és Vági Ferencet.9 Vági azt állította, hogy az említett cikk, melyet ő szerzett nekem, az amerikaiak számára rendeltetett.

A „tanúk” egyenként jöttek be és miután pár szóval terhelő vallomásukat megtették, azonnal elvezették őket. Ezután a főhadnagy jegyzőkönyvet íratott és miután egyedül maradtunk, felszólított, hogy írjam alá. Tiltakoztam, hogy hiszen nem igaz, ők maguk is tudják ezt. Végül is, mikor azt mondta, „ha még az életben a gyerekét és a férjét látni akarja, írja alá "10 * — aláírtam. Abban a tudatban írtam alá, hogy rajtam kívül mást ártatlanul nem terhelek, kivéve természetesen magukat a tanúkat.

1950. április 20-án ugyanaz a főhadnagy közölte velem, hogy „rövid időre" internálnak. A kistarcsai internálótáborban 3 ‘A évet töltöttem, ebből 13 hónapot magánzárkán, vádirat nélkül, bírósági eljárás nélkül, ítélet nélkül, ártatlanságomról nem is szólva. 1952 nyarán megkezdődött az internáltak ügyeinek felülvizsgálása. Három, valamennyire tárgyilagos kihallgatásom volt, habár torzítások, mint „ trockista csoport" és hasonlók szerepeltek. 1953 augusztusában megkezdődött az amnesztia. Nálam jegyzőkönyvileg rögzítik, hogy a DDRU állampolgára vagyok. Ez a következőkben, mint hátrány jelentkezett.

1953. augusztus 17-én bíró elé vezettek, aki a vádiratot felolvasta. Vád: Kémkedés az amerikaiak javára. Indoklás: A cikk. A hivatalból kirendelt védő többszörös és nyomatékos kérésemre sem vette fel velem a kapcsolatot. 1953. augusztus 28-án volt a bírósági tárgyalás. A bíró kifejtette:

1. A Rajk-Szönyi trockista csoport romboló munkájában részt vettem.

2. Svájcban a férjem az amerikaiak utasítására lépett a német KP-ba.n

3. Férjem kémkedés céljából küldött engem Magyar- országra. Bizonyíték a cikk, mely a-z-ig kémanyagot tartalmaz.

Én (állandóan a bíró által gúnyosan félbeszakítva és hátráltatva):

1. A Szőnyi-csoportnak tagja voltam, mely egy magyar KP-csoport volt Svájcban. Állítólagos Szovjetunió és a Szocializmus ellen irányított tevékenységéről nincs tudomásom.

2. Férjem meggyőződéses kommunista és sohasem volt amerikai ügynök.

3. A cikket férjem táviraton kérte a lipcsei egyetem számára. Hogy a cikkben vannak-e egyáltalán titkos adatok, azt én nem tudom megítélni. Ha igen, az nem a mi bűnünk lenne.

4. A cikknek általunk az amerikaiak kezébe való átjátszása teljesen valótlan feltevés.

Az államügyész:

Legsúlyosabb büntetés!

Az általam most először látott védőm:

(Kb. 3 mondatban) Enyhítő körülmények, mert:

1. Férjem vitt erre az útra.

2. Anya vagyok.

Utolsó szó:

„Ezen a helyen nincs több mondanivalóm. ”

ítélet (pár perccel később 1953. augusztus 28-án):

8 év börtön a 4 'A év vizsgálati fogság és az in ternálás beszámításával.

A bíró még be sem fejezte, már az ügyész tüntetve, súlyosbításért fellebbezett.

A bíró a tárgyalást lezárta és kijelentette, hogy az eljárás zárt marad, nem hozzák nyilvánosságra. A tárgyalás ítéletkihirdetéssel együtt alig 'A óra volt. Aztán a kalocsai börtönbe szállítottak, ahol 1 évet töltöttem.

1954. július 30-án egy államvédelmi tiszt kihallgatott. A kihallgatás lényege:

1 Érdeklődött hogylétem felől.

2. Stolte István hamis vallomását ellenem visszavonta és tisztázta a valóságos helyzetet.

3. A hatóságok megkezdték az ártatlanul elítélteket erkölcsileg és anyagilag kártéríteni.

4. „Karácsonyra a férje karjaiban lesz. Ez biztos. ”

Pár napra rá Budapestre vittek a Fő utcába. A felülvizsgálás megkezdődött. 1954. augusztus 30-án leírtam az ügyemet. Kihallgatások következtek, melyben többek között azt is kérdezték tőlem, hogy nem tudok-e valami terhelőt Stoltéra. „Amit tudok, azt mindent megmondtam és megírtam már. ”

Kértem, hogy az első, hamis jegyzőkönyv keletkezésének körülményeit elmondhassam. Annak ellenére, hogy a kihallgató főhadnagy megígérte, hogy ha majd ideje lesz, hívatni fog, ezután semmiféle kihallgatás nem következett, hanem váratlanul visszaszállítottak a Gyűjtőfogházba október végén. Ott majd fél évet töltöttem magánzárkán példátlan körülmények között. írási engedély nélkül, fűtetlen cellában, megfagyott, nyitott gennyes sebekkel keze- men-lábamon. Minden étel hidegen érkezett hozzám, úgyhogy gyomorhurutot is kaptam. 1955 március végén volt egy kihallatásom, ahol megkérdezték, hogy férjemhez visszamennék-e Németországba? „ Természetesen. "

1955. május 4-én, ellentétben az összes svájci csoporthoz tartozó elvtárshoz és ellentétben a joghoz, ígéretekhez és jogos várakozásomhoz, amnesztiával engedtek ki. Fel- sőnánát, édesanyám lakóhelyét határozták meg tartózkodási helyül, amíg férjemhez, Németországba utazhatom.

1955 szeptember végén kértem a KEB-től ügyem felülvizsgálását. 1955 október végén meghívást kaptam, hogy

9 A Rajk-per mellékpereiben Vági Ferencet halálra, Stolte Istvánt életfogytiglani, Ács Tamást hatévi börtönbüntetésre ítélték. Vágit 1950. május 26-án kivégezték.

10 Az állandó német nyelvi környezet miatt hibás fogalmazás.

Steinbergemét férje és gyermeke életével zsarolták.

11 DDR: Deutsche Demokratische Rebublik. Az NDK nevének rövidítése németül.

12 KP: Kommunista Párt

374