Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Írások az ünnepeltről és az ünnepelttől - Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette… VII. Elszalasztott lehetőségek
Bényi László: Utca éjjel (olajfestmény) festészeti ábrázolásait áttekintő tanulmánya természetesen nem hagyhatja figyelmen kívül a szolnokiak népes művészcsapatát sem. Hiszen a múlt század közepétől a kortársakig valamennyi, a városban és környékén megforduló painter elsőszámú témakörét a paraszti élet valamilyen formájú leképezése jelentette. így a cikkíró Aggházy Gyulától kezdve Fényes Adolfon, Vaszaryn, Kosztán, Iványi Grünwaldon át minőségi festmény-kínálatból válogathatja képanyagát mondandója színesítésére.45 Ugyancsak ebben a számban a kiállítások krónikása, Vargha Balázs, aki a Balatoni Intéző Bizottság Nemzeti Szalonban rendezett kiállításának bemutatásakor Zádor Istvánra tesz nem éppen hízelgő, de valószínűleg helytálló megjegyzést, mikor is azt veti papírra, hogy „ ...Zádor nagy lendülettel fut bele a tévedésbe, a naturalista látképbe... ”46 A Művészeti Hírek szolnoki vonatkozásai miatt érdekes az a közlés, hogy a stockholmi magyar grafikai és kisplasztikái kiállításon 94 Magyarországon élő művésztől összesen 207,17 Párizsban élő magyar művésztől pedig 29 műtárgyat állítottak ki. A kiállítás svéd sajtóanyagában örömmel olvashattuk a Kvalls Posten cikkírójának sorait, mivel ez már az újraindult szolnoki kolónia legismertebbjét, Benedek Jenőt is értékeli, minősíti: „...a magyar művészet formailag az általános európaihoz kapcsolódik, különösen a franciához és a némethez, mégis megtartva a nemzeti vonalat. A magyar történelem szívós harcai a szabadságért... természetesen már témában is inspirálták a művészeket... Benedek Jenő és Duray Tibor figurális lapjai japán mesterekre emlékeztetnek... ”47 A centenáriumi év végére a Szabadszervezet Közleményei között biztató hír bukkant elő a szolnoki kolónia újraéledéséről, újbóli beindulásáról. „A szolnoki csoport a Kultúr Napok keretében kiállítást rendez — áll a közleményben — a vármegyeháza dísztermében, amelyen Ba- ranyó Sándor, Benedek Jenő, Botos Péter (=Bótos Sándor), Chiovini Ferenc festőművészek és Patay Mihály grafikus vesznek részt. ”48 Ezekhez a felidézett eseményekhez a más szemlélettel szerkesztett Magyar Művészet néhány, szolnokiakkal kapcsolatos rövid írását is bátran csatolhatjuk. így például a Bényi László kiállításáról szóló rövid írást, a Művész Galériában történt bemutatkozása magvas értékelését. „Bényi László gyűjteményes kiállításán kisebb igényű műveit, festői feljegyzéseit mutatta be. Képeinek témái érzékeny szemű művészre vallanak. Az egészen jelentéktelen jelenségekben is felfedezi a festői motívumot. Közvetlen benyomásait, emlékképeit színhangulatokban vetíti ki. Színharmóniáiban sok az ötlet, finomság és változatosság. A hellyel-közzel erősen hangsúlyozott frissesség azonban az elmélyedés és a kompozíció tömörségének rovására megy. ”49 Duray Tibort ugyanez a fórum értékeli. Rabinovszky Máriusz véleménye, hogy Rózsa Miklós szalonbeli kiállítására „francia tanulmányútjáról egy némileg megváltozott Duray tért vissza. Eddig mogorvának mutatkozott, mint egy havasi medve és patetikusnak, mint egy lázongó kuruc, most megenyhült és megszínesedett. Ez a nehézkes, lehangoltságra hajló művész úgy kezelte az ecsetet, mint a faragókést és a színt a fekete-szürke skálába ültette át, de most megejtette őt az a bizonyos mediterrán derű és belső könnyűség, és érdekes megfigyelni, miként küzd a gondtalanságért, a folyékonyságért, ami annyira idegen legbensőbb természetétől. Nehéz neki a latin nimfák könnyűléptű táncát ellejtenie, s így nehézkességét még nem küzdötte le, színskálája még nem viruló és spontaneitás helyett még modorossággal viaskodik. Rajzai árulkodnak a legbiztosabban. Nyugatias eleganciára törekszik, de kezdetleges rajzhibákba botlik. Úgy sejtjük, ennek az igen tehetséges művésznek elmélyedő, őszinte önbírálatra volna szüksége, a modorosságról, a komolyságba burkoló- dzó érzelgősségtől való lemondásra. ”50 A Népművelési Központban Benedek Jenő ugyancsak az 1948-as esztendő krónikájához tartozó bemutatkozásával kapcsolatosan az a véleménye, hogy „Benedek Jenő azon fiatalabb művészek közé tartozik, akiktől a legtöbbet várjuk. Festészete mélyen benne gyökerezik abban a szemléletben, amelynek hagyománya nálunk Hollón, Rudnayn, Tornyain és Mednyánszkyn át Munkácsyig vezethető vissza, s egyúttal Szandai Sándor: Dési Huber István portréja (terrakotta) 45 M. KISS Pál 1948.201—206. 48 A Szabadszervezet Hírei. In: Szabad Művészet 11/10. (1948 46 VARGHA Balázs 1948. 226. október) 336. 47 Művészeti Hírek. In: Szabad Művészet II/6. (1948. június) 230. 49 UJVÁRY Béla 1948. 195. 50 RABINOVSZKY Máriusz 1949. 40. 78
