Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Írások az ünnepeltről és az ünnepelttől - Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette… VII. Elszalasztott lehetőségek
jelképes erejű megnyilatkozását: a Magyar Művészetet újra megjelentethesse. A Magyar Művészeti Tanács 'Tildy Zoltán alap'-ja adott csak módot arra, hogy — bár szűkebb terjedelemben mint egykor — újra hirt adhatunk magunkról. A beszüntetés és újra megjelenés között kilenc év telt el. Ha e sötét és végzetes évek meg is ritkították sorainkat, de nem szórtak szét bennünket. S nem inogtunk meg abbéli meggyőződésünkben, hogy a művészetet figyelő munkánkra, úgy mint a múltban, most is szükség van. Társaságunk — s ez köztudomású — annak idején nem egy festői eszmény ápolására alakult, hanem fejlődő művészetünk értékes elemeinek ösztönzése céljából. Eleve el vagyunk kötelezve arra, hogy minden életrevaló művészeti megnyilatkozást szemre vegyünk, értékeljünk és támogassunk. Feladatunkat a múltban gonddal és mérlegelve végeztük, s a jövőben is így kívánjuk végezni. Ezt a ma talán időszerűtlen nyugalmat az kényszeríti ránk, hogy minden művészeti megmozdulást abból a szempontból is figyelünk, vajon múltunk és az európai művészet eredményei mellett megállja-e helyét. így lépteink majd bizonyára óvatosaknak hatnak. De éppen ma, mikor úgy az európai, mint hazai művészetünk a szellemi igazodásnak annyiféle árnyalatát mutatja, fokozottabban kényszerülünk az óvatosságra. Nemcsak az elburjánzott dilettantizmus miatt, hanem mert egyvégből arra is szeretnénk törekedni, hogy újabb művészetünk profilját jobban kirajzoljuk. Valójában t. i. ez a munka elvégzetlen. Az utolsó két évtizedben még a régi Magyar Művészet se tudta kellő megvilágításba helyezni egyes kiváló művészünk munkásságát, s nem egyről tudunk, ki beható ismertetésre, felfedezésre vár. Sőt van olyan is, aki e sötét években nem úgy távozott el örökre soraink közül, ahogy azt megérdemelte volna. Itt az ideje, hogy ezeknek is elégtételt szolgáltassunk... ...tehát: 1./ ...nemcsak az 'új’-at tartjuk fontosnak, hanem a 'jó’-t is... 2J ...Függetlenek szeretnénk maradni stiluselőítéle- tektöl... ...Sajnos, ma az a helyzet, hogy a Szépművészeti Múzeum kényszerű szüneteltetése miatt felnő egy fiatal nemzedék, amelyik Munkácsyt, Paált, Szinyeit, Ferenczyt kevésbé ismeri, mint egyes külföldi művészeket, ám ezeket meg csak vértelen reprodukciókból... ”24 Bemáth folyóirata, a megújított Magyar Művészet elsősorban ennek a hiányosságnak a pótlására vállalkozott. Impozáns az a névsor, amit az alig két esztendeig egzisztáló folyóirat az akkori fiatalság és a hagyományos és a magyar képzőművészet történeti értékeinek felmutatására csupán a lapszámok illusztrációjaként összeállított. Szi- nyei Merse, Egry József, Beck Ö. Fülöp, Csók István, Koszta József, Rudnay Gyula, Hatvani Ferenc, Vedres Márk, Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Szőnyi István, Kmetty János, Szobotka Imre, Berény Róbert, Czóbel Béla, Már- ffy Ödön, Diener Dénes Rudolf, Bemáth Aurél, Ferenczy Noémi, Medgyessy Ferenc, Bokros Birman Dezső, Ferenczy Béni, Pátzay Pál, Domanovszky Endre, Barcsay Jenő, Hintz Gyula, Borsos Miklós, Vilt Tibor, Beck András, Szentiványi Lajos, Sugár Andor, Schaár Erzsébet, Hollósy Simon, Zádor István, Mednyánszky László, Aszódi Weil Erzsébet, Nagy Balogh János, Kerényi Jenő, Bencze László, Iván Szilárd, Koffán Károly, Nagy István, Holló László, Novotny Emil Róbert, Főnyi Géza, Perlrott-Csaba Vilmos, Somogyi József. Ez ugyanis a régi, a közelmúltbeli és a jövőt jelentő művészgárda válogatott anyagának galériája, amit a hozzá társított kisebb nagyobb írások, elemzések, kiállítási ismertetők magyaráznak lexikálisán is. A Kassák-féle Alkotás hasonlóan rangos, de sokkal erőteljesebben nyugati orientációjú kortárs művészek képi és szöveges bemutatásával együtt képezi a másik vonulatot. S ehhez járni még az előző közlésünkben részletesebben ismertetett Szabad Művészet galériája. A modem és hagyományos — főleg magyar — értékeket közlő művészeti fórumok mellett a szerzők-munkatársak oldaláról nézve a Szabad Művészet a kettő eredményeit-érté- keit igyekezett részben összegezni, részben pedig kiegészíteni. Mivel csak az 1947—1948-as évfolyamokat tudjuk összevetni (mind az Alkotás, mind a Magyar Művészet 1948—49-ben megszűnt), utóbbi képanyagának, művészlistájának bemutatásával világossá válik, hogy a társlapok illusztrációs anyagát mely művészekével tették teljesebbé. A Szabad Művészet galériájában elsősorban a magyar klasszikusok jelentik a pluszt. Ferenczy István, Izsó Miklós, Fadrusz János, Than Mór, Szerelmey Miklós, Barabás Miklós, Székely Bertalan, Jankó János, Benczúr Gyula; majd a millenniumi időszakot és a századfordulót képviselő nagybányaiak: Réti István, Ferenczy Károly, Thor- ma János, Iványi Grünwald Béla; a századelő nagyjai: Gulácsy Lajos, Kemstock Károly, Uitz Béla, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos, Czigány Dezső, Fényes Adolf, Basch Andor, Biró Mihály; a két világháború közötti korszak jelesei: Vaszary János, Molnár C. Pál, Farkas István, Gadányi Jenő, Dési Huber István, Ámos Imre, Schubert Ernő, Goldman György, Paizs Goebel Jenő, Jándi Dávid; és a negyvenes években talán még inkább fiataloknak számító alkotókkal záruló rangos névsor, vagyis Martin Ferenc, Ilosvay Varga István, Szandai Sándor, Háy Károly László, Szalay Lajos, Gráber Margit, Miháltz Pál, Boros Géza, Bene Géza, Oelmacher Anna, Gádor Magda, Nolipa István, Pap Gyula, Toroczkay Oszvald, Kunvári Lilla, Kádár György, Konecsni György, Gy. Szabó Béla, Nagy Imre, Gáboijáni Szabó Kálmán, Losonczy Tamás, Bényi László, Bartha László, Reich Károly, Szabó Vladimir, Szántó Piroska, Tar István, Mikus Sándor, Modok Mária, Benedek Jenő, Kurucz Dezső, Kiing György és Buday György. A társlapok képcsarnokához társítva leképezi az akkortájt ismert és értékelt egész magyar képzőművészetünket. .. És most nézzük meg, hol van a helye ebben a ma is érvényes vissza- és előretekintő jeles művészgárdát felvonultató összesítésben a szolnoki müvésztelep alkotóinak? Vagy ha kimaradtak belőle — hiszen a névsorok azért koránt sem teljesek — beleilleszthetők-e, és hová? 24 BERNÁTH Aurél 1948. 3—5. 72
