Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Írások az ünnepeltről és az ünnepelttől - Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette… VII. Elszalasztott lehetőségek
Az 1947-ben indult folyóiratok adataiból csak a valamikori szolnoki érdekeltségű művészekre vonatkozóan végezhettünk adatgyűjtést. Olyanokra, akik a második világégés után már nem újították fel kapcsolataikat a kolóniával. Ilyen minőségükben találkozunk a II. Szabad Nemzeti Kiállításról beszámoló S.S. szignójú recenzensnél Bemáth, Bényi, Vi- dovszky nevével, illetve azokkal, akikről a Szolnok szempontjából érdektelen többi művész listájából kihalászott említetteken túl egy-egy minősítő jelző erejéig néhány megjegyzés is esik. Olyan formában, hogy „ a non figuratív (=tárgyat nem ábrázoló) ... teremben ... Borbereki ijesztő önarckép-szobrával" találkozhatunk, vagy a félkör alakú teremben „ ...Szandai kisplasztikái és ötletes rajzai... ” láthatók.25 A Kiállítási Naptár ugyanezen számban Oelmacher Anna művészeti írónak és festőművésznőnek a Képzőművészeti Szabadszervezet termében rendezett kiállítására invitál, aki néhány nyáron át a szolnoki művésztelepen tanult Fényes Adolf növendékeként, s aki mellesleg a Szabad Művészet folyóiratnak rendes munkatársa volt. A folyóirat májusi számában „r” úgy értékeli ezt a bemutatkozását, hogy „ Oelmacher Anna azok közé az igen tehetséges fiatal művészek közé tartozik, akiknek a sors nem egyengette a pályáját. Nehezen kell megküzdenie minden ecsetvonásért, azért, hogy megtalálhassa a maga kifejező formáját. Mostani kiállítása voltaképen lankadatlan és minden akadályt leküzdő kereséséről tesz tanú- bizonyságot. És a sokféle próbálkozás között egy-egy festménye — például a két teltformájú, széplendületű, nagyméretű női alak — egy-egy rajza, vízfestménye már nemes művészi érték. ”26 Oelmacher Anna „ÖA” szignóval a vele nagyjából egy időben „szolnoki” Duray Tibor Fókusz Galériában kiállított anyagát recenzálja. „ ...Duray Tibor grafikái a biztos kéz és a művészi érzékenység tükrei. Lendület, feszült izgalom van minden rajzában s ismeri anyagának titkát. Témái — egy asszony és egy gyermek — mindennapi életének kísérői; a fésülködés, a gyermek etetése: a hétköznapok kis eseményei, amelyek munkára serkentik a művészt. Nem hősiesíti a mindennapit: reális és egyéni a szemlélete. Üvegfestményei nagyon szépek s a műfaj törvényei szerint alakítottak színben és tagolásban. Akvarelljei — éppen az üvegfestmények mély ragyogása mellett — kissé fakónak hatnak... ”27 Vele kapcsolatos írással ugyanennek a lapnak ugyanezen évi decemberi számában is találkozunk. Azt közlik róla, hogy francia ösztöndíjjal, melyet számára meg is hosszabbítottak, Szalay Lajos, Bartha László és Szent- iványi Lajos társaságában Párizsban tartózkodik, ahol az említettekkel együtt „...az idehaza jól ismert, nagyon tehetséges és most már párizsi elismeréshez jutott művészek ... kiállítást rendeztek. ”28 A háború utáni új szolnoki telepesek közül az első beköltözők egyike, Benedek Jenő a KÉVE Nemzeti Szalonbeli kiállításán Bartha Lászlóval és Szentiványi Lajossal együtt Oelmacher Anna beszámolója szerint a „kiállítás kimagasló értékeit” jelentik. „ ...Benedek Jenő alakjainak és tájképeinek szürkébe ágyazott ragyogó fény- és színhatásai nyűgözik le a nézőt. Keresetlen technikája, leegyszerűsített formalátása, hozzátartoznak nemes stílusához, mint átgondolt és egyéni képfogalma■ „29 zasa... A lap következő, összevont 6—7. számában (1947. július—augusztus) a pedagógus művészek kiállítását ismertető írásában To- roczkai Oszvald arról értesít, hogy a háború előtti időszakban szintén Szolnokhoz, a szolnoki kolóniához kötődő Benedek Jenő: Hajnalban (olajfestmény) „Gáborjáni Szabó Kálmán a Szaktanács diját kapta’’}0 S ugyanebben a számban szolnoki hírként először a háború viharai után közzétesznek egy hosszabb értesítést a már-már feledésbe merülni látszó művésztelepről, amelynek szövege az alábbi: „A Szolnoki Kultúrnapok keretében 'Szolnok a magyar képzőművészetben ’ címmel nagyhatású kiállítást rendeztek. Bemutatták a szolnoki képzőművészeti élet múltjának keresztmetszetét Pettenkofentől kezdve, Deák-Ébneren, Bihari Sándoron át Fényes Adolf, Pólya Tibor és Iván, Révész Péter Pál, Förstner Dénes, Kléh János, Aba-Novák Vilmos, Aldor János, Olgyay Ferenc, Zombory Lajos művei szerepeltek a tárlaton. A telep törzstagjai közül Bemáth Aurél, Basilides Barna, Borbereki Kováts Zoltán, Chiovini Ferenc, Gáborjáni Szabó Kálmán, H. Mattioni Eszter, Vidovszky Béla és Zádor István állítottak ki. A telep nesztora, Szlányi Lajos régebbi képeivel szerepelt. A szolnoki szervezeti csoport tagjai közül Udvary Dezső, Baranyó Sándor, Benedek Oelmacher Anna: Anya (olajfestmény) 25 In: Szabad Művészet (1947. április) 31. 26 „r“ 1947. 62.. 27 „ÖA” 1947.62. 28 In: Szabad Művészet (1947. december) 252. 29 „OA” 1947. 64. 30 TOROCZKAI Oszvald 1947. 126. 73
