Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)

Írások az ünnepeltről és az ünnepelttől - Szabó István: Tanulmányúton Oszétiában

teljesebb az oszéteknél, a többi azonban talán archai- kusabb.

abház-adige népek; \

csecsen-ingus; (változatok

karacsaj-balkar; j

nyugat-grúziai hegyi csoportok/

Alap: az ibero-kaukázusi népek mítoszai. Fejlettebb eposszal az örmény és grúz hősepika rendelkezik.

3. Mesterségesen összeállított ciklusok vannak.

Kr.e. VIII—VII; és Kr. u. XIII—XIV. század között — több réteg.

Mongol elemek (Arany Horda)

Konkrét történeti események helyett mítoszok. Hamüc;

Batradz;

Badunag.

A XIII. sz.-ban: Szoszlan ciklus.

Szoszlant a kő szülte.

David Szoszlana — valóságos hős (Rusztaveli eposza (a Párducbőrös lovag) is ismeri. Szosz-l-an — an=iráni Kabard: Szosz/ruko /török/.

Átlapozott irodalom

B. A. KALOJEV: Proiszhozsgyenyije nyekotorih osze- tyinszkih familij po narodnim predanyijam. In: (főszerk: SZ.I. VAJNSTEIN): Polevije isszledovanyija Insztyituta Etnografii. 1979. (207—214. p.).

(Néhány őszét család származása a néphagyomány szerint).

(szerk: B. A. GURCEV): Oszetyinszkaja filologija. (Mezsvuzovszkij szbomyik sztatyej). Vipuszk I. — Ordzsonikidze, 1977.

(Cikkek vannak benne, köztük az Abajevé is a magyarországi jászokról, a Kalojevé a Nárt-eposzban a régi oszétek világképéről + könyvismertetések).

(főszerk.: K. NURMUHAMEDOV): Etnyicseszkije processzi i hozjajsztvo turkmen konca XIX—nacsala XX. vekov. (Szbomyik naucsnih trudov). Ashabad, 1982.

(A cikkek arról szólnak, hogy az élet különböző területein (etnikus fejlődés, mezőgazdaság, anyagi kultúra, törzsi szervezet, vallás) a XIX—XX. század fordulóján milyen változások mentek végbe. Fontos cikk: CS. JAZLIJEV: Dinamika plemennoj organyizacii murgabsz- kih turkmen na rubezse XIX—XX. vekov. Kiadó: Re- publikanszkij Metodkabinet Minvuza TSZSZR. Ashabad, ul.: O. Kuliszeva 22. (85—100. p.). — Rotaprint kiadvány).

(szerk.: L.I. LAVROV, doktor isztoricseszkih nauk): Karakacsajevci. (Isztoriko-etnografícseszkij ocserk). Cserkeszk, 1978. (kiadó: Karacsajevo-cserkeszkij Na- ucsno-Isszeledovatyelszkij Insztyitut ekonomiki, isztorii, jazika i lityeraturi).

(Szomszédosak az oszétekkel. Török eredetű népek. Monográfia. Fontos megszerezni. Külön fejezete: Szemja i

szemejnij bit (227—271. p.). Nagy néphitanyag is van benne. A Karakacs autonóm területen van.)

(szerk.: G. F. DOHSMIJGER): Hozjajsztvo kolhozov na rubezse XIX—XX. vekov. (Matyeriali k isztoriko- etnograficseszkomu atlaszu). Alma-Ata, 1980. (szerkesztőség címe: Insztyitut Isztorii, Arheologii i Etnografii im.

J. J. VASHABOGA Akademii nauk Kazahszkoj SZSZR.).

Az intézet vezetője: akademik A.M. Kaz SZSZR.; professzor A. H. JARGULAN).

(Tartalom: Zsivotnovodsztvo, Zemlegyelije i... A mellékelt térképek között van olyan, amelyik a téli-nyári-tava- szi legelőváltást mutatja. Kengyeltípusok.)

(Kérni kell az anyagból — cserébe Néprajzi Atlaszt küldeni).

G.P. VASZILJEVA—E.M. MOHOVA: Programma szbora matyeriala po zsiliscsu szelszkovo naszelenyija Szrednyej Azii i Kazahsztana dija isztoriko-etnografi- cseszkovo atlasza. In: Ak. Nauk SZSZSZR. Trudi Insztyituta etnografii im. Mihluko-Maklaja. — Nov. szer. Tom. XLVIII. Moszkva, 1961. (110—136. p.).

(Ez tartalmazza a kérdéseket és a szempontokat a közép-ázsiai atlaszhoz, (település, építkezés (ezek jelölése), részletek a jurták típusairól).

Hazbi KALOJEV munkái

1921-ben született Észak-Oszétiában egy Zaka nevű faluban. 1934-ben befejezi a középiskoláit (10 osztály). 1934-ben Ordzsonikidzében elvégzi a „rabfak”-ot ^szakmunkásképző) és Tbilisziben az állami egyetemen tanul, de innen hamarosan átiratkozik az Észak-Őszét Pedagógiai Intézetbe, és ott három esztendőn át sikeresen tovább képzi magát. Ezután frontszolgálatot teljesít. Őszét és orosz nyelven is ír. A háború kitöréséig megírja a „Bata fiai” című drámáját, és a frontszolgálati ideje alatt befejezi a „Véres út” című müvét. Oszétül egyetlen kötete jelent meg. (Kaloti HAZBI: UACMÜSZAE, — Hazbi fájdalmai — orosz/oszét címmel. Ordzsonikidze, 1976). 1943-ban Belgorodnál egy tankegység parancsnokaként vesztette életét.

Első műve 1957-ben Ordzsonikidzében jelent meg „Lucs szolnca” (A nap fénye) címmel oszétül.

1965-ben az Alekszej SZURKOV szerkesztésében közzétett „Szovjetszkije poeti pavsije na velikoj otye- csesztvennoj vojnye” című kötetben (Moszkva—Leningrad, 1965) orosz nyelven (158—177-ig terjedő oldalakon) Borisz KOSZTROV (1912—1945); Borisz LAPIN (1905—1941); Vjacseszlav AFANASZJEV (1903— 1943); Hazbi KALOJEV (1921—1943); Vagyim SZTRELCSENKO (1912—1942) társaságában jelentették meg verseit.

Költeményei még „Pjaty Obeliszkov” címmel láttak napvilágot. (Moszkva, 1968, 1979). 1973-ban „Pobra- tyimi” (Rokonlelkek, Fogadott testvérek) címmel Hazbi KALOJEV és Mubarek KOCSISZOV verseit szerkesztették egy kötetté. (Moszkva, 1973).

Polevije isszledovanyija insztyituta etnografii 1979. Moszkva, 1983. 223—226. p.).

60