Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)

Írások az ünnepeltről és az ünnepelttől - Szabó István: Tanulmányúton Oszétiában

(Beszámoló és cikkek az 1979. évben végzett munkáról. Benne összefoglaló: J. V. IVANOVA: Polevije isszledovanyija. I. E. AN SZSZSZR. 1979. g. A legjelentősebb és a legnagyobb két expedíció; az északi (vezető: I. Sz. GURVIG) és a közép-ázsiai, (vezető: B. H. KARMITYEVA). Az északi expedíció egyik, számunkra fontos témája talán: az evenkik etnikai történetének kérdései (vezető: B. A. TUGOLUKOV). A másik (vezető: M.A. CSLENOV): Az ázsiai eszkimók rokonsági rendszere. A permiek kutatását (vezeti: I.B. VLASZOVA). A komi-permi árukapcsolódást is vizsgálják és a paraszti famíliával is foglalkoznak. Külön foglalkozik a család témájával V. V. SZOLOVJEV: „Szemja u komi“ cikkében.

Két aspiráns 1979-től a Pribaltiki és a Povolzsja (Volga-mente) területeivel foglalkozik. Nevük: I. SZ. POPOV (XIX—XX. századi uráli néphit) és V. V. SZOLOVJEV (a komi család). Készül a Balti-tenger mellékének atlasza is.

A moldáviai területen E. A. RIKJAN foglalkozik társadalmi és etnikai témával: „Szemja u vosztocsnih ro- mancev”.

A Kaukázust vizsgáló csoportban az örményekkel A.E. TERSZAKISZJANYEC foglalkozik „Novoje i tradicion- noje v szemejnom bite u armjan” (Már 12 éve kutatja a családot).

V. A. ALEKSZANDROV—N. V. SLÜGINA: Etnog- raficseszkoje kartografirovanyije matyerialnoj kulturi narodov Pribaltiki. Moszkva, 1975.

(1960-ban az intézet publikálta a szibériai és az orosz atlaszt, akkor kezdték el a balti, az ukrán, a belorusz, a moldávai, a kaukázusi és a közép-ázsiai atlaszt készíteni. A balti atlasz: az Észt, Lett és Litván SZSZR-t foglalja magába. Történeti-néprajzi atlasz, amely a XIX. század közepe, a századforduló és az 1920-30 közötti metszetekkel dolgozik.

1. Az első rész a földműveléssel foglalkozik (technika, technológia, eljárások);

2. Építkezés, lakás;

3. Viselet.

Az első kötet, ami megjelent, országonként vesz fontos kérdéseket vizsgálat alá a mezőgazdasággal kapcsolatban. Legtöbb benne az észt anyag).

SZ. A. TOKARJEV: Etnografija narodov SZSZSZR. Moszkva, 1958.

(A kaukázusi népek rész 216—310. p., ebből az oszétek

261—268. p.

Korai, már i. e. előtti etnogenezis.

1. Egy kutató, a német August TAKSTHAUSEN

1843-ban azt írta, hogy az oszétek németektől származnának, kultúrájuk germán elemeket tartalmaz. (261. p.).

2. Másik elmélet az oszét-alán elmélet (például MILLER: „Oszetyinszkije etüdi” 1887-ben megjelent munkája), amely szerint minden alán őszét lett volna — a hegyektől a Donig (262. p.); Dél- Oroszországot is elfoglalták volna, illetve itt éltek;

3. N. J. MARR és V. I. ABAJEV képviseli a síkról való fel-, majd visszaköltözés, illetve az alán-előoszét- iráni nyelv és kultúra (szkíta-szarmata) elméletét. (262. p.). Ez lényegében az előző koncepció

finomítása és konkretizálása. Fontos szerepet kap a grúz-oszét kapcsolat, s az, hogy együtt harcoltak a II. században Perzsia ellen, illetve Tamara és Szoszlan házassága (grúz király-őszét feleség);

A XVI—XVII. századtól az északi oszétek a kabar- dóktól, a déli oszétek a grúzoktól kerültek függőségbe és ez a kultúra hatott rájuk . (263. p.).

B. A. KALOJEV: Oszetyini sz glazami russzkih i innosztrannih putyesesztvennyikov (XIII—XIX. vv.).

(KALOJEV válogatásában és tanulmányával jelent meg.).

R. SZ. LIPEC: Folklór i isztoricseszkaja etnografija. Moszkva, 1983.

Benne: T. A. GURCEV: Isztoricseszkaja osznova nyekotorih antroponimov v oszetyinszkom nartszkom eposze. (107—118).

(A szerző az eposz datálásával és hőseinek neveivel foglalkozik.

1. Az első részben SZOSZLAN (az egyik ciklus főhőse) alakjával. Szerinte a SZOSZLAN névből csak az -AN képző őszét. Maga a név inkább a kabard „SZOSZRUKO”-ban van meg. ABAJEV szerint például az eposz a XII. században már megvolt, és akkor élt volna SZOSZLAN is. A szerző szerint SZOSZLAN a XIII. században élt David SZOSZLAN rendkívüli tetteire épül, az emelkedett mitikus magasságba. RUSZTAVELI költeménye is foglalkozik vele. Ennek a különben történeti személynek és más alakoknak az együtteséből keletkezett volna a XIII. században a „Nárt eposznak ez a részlete (SZOSZLAN halála körüli események; SZOSZLAN születése (=a kőből született); Ez sok eposzban nem szerepel. A népi etimológia a nevét is így fejti meg, így magyarázza annak jelentését. Végső vélemény (107—112. p. alapján): „Azt lehet gondolni, hogy még a legendás és dicsőségtől övezett SZOSZLAN sem tudott volna hősévé lenni azoknak a történeteknek, amelyek később önálló ciklussá álltak össze, ha a XIII. századi alán epikai alkotóművészet nem él meg valamiféle hatalmas felemelkedési periódust. Ez egy újabb aspektusa a középkori alán szellemi kultúra fejlődésének, egy újabb bizonyítéka az alán-oszét nyelvi és folklór folyamatosságnak”, (a 112. p. egy részének fordítása).

2. A másik rész a mongol (Arany Horda) hatással foglalkozik. Több hős eredetét, nevét mutatja ki a XIV. századból. (HAMÜC és BATRADZ; BADANAG; BEDZIMAG; BADINKO). Végső következtetés (112—117. p. alapján: „Ismételten hangsúlyozni kell, hogy a mongol és tatár homonimikus (= rokonhangzású) anyag kutatása lehet, hogy alapvető jelentőségű azoknak a vitás kérdéseknek az eldöntésénél, amelyek az őszét nárt eposz kialakulásának kései periódusával kapcsolatosak. Mint látható az előadottakból, az őszét nárt eposz történeti alapjainak tanulmányozásakor a sokrétű homonímia indokolttá teszi, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk egyrészt a szkíta-alán-oszét nyelvi és folklórhagyományok folyamatosságának tényére, másrészt pedig az oszéteknek a többi népekkel való múltbeli kulturális kontaktusára.” (117. p. egy részének fordítása).

K. V. CSISZTOV: Kubanszkije sztranyici. (Etnicsesz61