Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Írások az ünnepeltről és az ünnepelttől - Szabó István: Tanulmányúton Oszétiában
37. kép. Birkózó gyerekek vásárolni: Hariton faliképeket vett kb. 60—80 rubel értékben. Sikerült lebeszélnünk arról, hogy hegyi kecskét és üvegkürtöt is vegyen. Hetagurov-szobrokat is vásárolt. Ezek után azzal váltunk el, hogy egy órakor ebédelni fogunk. Szinte rosszul voltunk még a gondolatától is. Ha bementünk egy boltba, ahol kajaszag volt, rosszul lettünk. Egyébként mi is vásároltunk: hátmasszázs expandert (= szamomaszazsir), számológépet stb. *** Az utcán jött egy öreg ember, és a derekán díszes öv volt. Nálunk ezt a típust avar övnek nevezik, és csak a földből, ásatáskor kerül elő ilyen. Itt meg az utcán járnak benne ma is! Sajnos, nem sikerült lefotóznunk, mert az öreg eltűnt a tömegben, míg mi a lámpánál várakoztunk. *** Ebéd 3-kor volt. Haritonnak el kellett mennie, és ezért sietett. így megúsztak a túlzott evést és ivást. Ebéd közben beállított két csecsen férfi. Mohamedánok voltak, ezért a rájuk köszöntött és teletöltött poharat csak megemelték, de nem itták ki. Ebéd után lementünk sétálni. A Sztolovaja nevű, asztal formájú hegy hatalmas csúcsa csodaszép fényben látszott. Színesdia-készítés közben a Yashica gép leesett, és megsérült rajta a fénymérő és a távolságállító. Reméljük, azért a felvételek csak sikerültek. Fényképeztünk egy gyereket is, aki a már áradó Terek-folyó hídjához kötött deszkán „vízisízett”. Fotóztak a színház körüli részeket is. Igen szép házak, utcák vannak ezen a környéken. Főként a kapukat és vasrácsokat fotóztuk kis színes diákra. Az utcák két oldalon fásítva voltak, sok lépcső van (2-3 fokosak) a bejárat előtt, amelyek fölött bejárati rács van. Végre Plijev marsall szobrát is lefényképeztük, s közben Georgijjal találkoztunk, aki rosszallóan megjegyezte, hogy Hariton csak 1 darab üvegkürtöt adott. Kissé megkönnyebbülve értünk haza, és mindent bepakoltunk az útra. Hariton 1/2 6 körül jött meg, és a kapu előtt már várt egy Volga, benne két csecsen fiatalemberrel, akik az intézetben egyébként Hariton tanítványai. Beszlan felé indultunk el, nem is mondta, hogy hová. A hegyek csodálatosan fénylettek, de nem álltunk meg fotózni. Először „Hetagurov szent ligeté”-be mentünk (=He- tag-erdő), ahol az oszétek gyülekezni és ünnepelni szoktak. Minden családnak van egy kis filagóriaszerűen kiképzett fája vagy asztala, fatönkje körberakva poharakkal, üvegekkel stb. Kanalak, főzőedények vannak mindenütt kint hagyva a szabadban vagy beszúrva a fák odvaiba, repedéseibe, ágai közé. A fákra sok színes szalag van felkötve, úgy, mint a Szent György-napi összejövetel helyszínén, a közösségi ház oszlopain. Itt nem szabad egyetlen faágat sem letömi, és semmit sem szabad elvinni. Vannak helyek, ahol néhány kopejkát helyeznek el. Hariton is megtette, helyettünk is. Másutt — több helyen is — nagy, lezárt uborkás üvegekben sör vagy kvasz volt. A családok ide jönnek ki, és itt ünnepelnek. Egy időben meg akarták szüntetni, úttörőtábort akartak a helyén létesíteni, de a párthatározat ellenére egyetlen szülő sem engedte ki a gyerekét az itt szervezni kezdett úttörőtáborba. El is álltak a további erőltetésétől, és a liget ma is ugyanolyan, mint korábban volt. A liget kialakulásáról az alábbi legenda tudósít: „Hetagurov a hegyekből jött és kiért a síkságra. Egyszer csak egy hang megszólította: — Menekülj be az erdőbe, mert rablók fognak rád támadni! — De hová meneküljek? Itt a közelben nincs erdő! Ám mikor jobban körülnézett, egy erdőt látott maga mellett, ami a semmiből nőtt ki, s ebben elrejtőzhetett. ” Az erdőben megkóstoltuk a friss „cseremsa” nevű növényt, a vadfokhagymát. A levele olyan, mint a gyöngyvirágé. Éppen virágzott. A virág szára négyszögletes formájú. E kirándulás után az Alagir melletti emeletes Ivajlav- grad nevű vendéglőbe mentünk, ahol pirogot, konyakot, karmadon-t (egyfajta üdítő) vettünk. A fiatalabbik csecsem ugrasztották mindenért. Mi külön kértünk üdítőt. Innen a folyóvölgyön egy dombig mentünk, fel a helyek közé. Ott egy kis malomnál egy kétalakos szobor (korsós lány és medvevadász fiú alak) talapzatán megterítettek: pirog, hús, sajt, paradicsom, konyak, üdítő volt a menü. Mivel az idősebb csecsen vezetett, nem ihatott, s mivel ő nem ivott, nem ihatott a fiatalabb sem. 38a)—38b) kép. Kotta Bato Hetegkati hősi énekéről 56
