Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Írások az ünnepeltről és az ünnepelttől - Szabó István: Tanulmányúton Oszétiában
Délben Georgij, este pedig Hariton vezényelte, irányította, hogy mikor lehet inni. Vigyáztak, hogy a rendet meg ne szegjük, s ugyanakkor ne is igyunk túlságosan sokat. Az állatoknak egészen zárt helye, ólja nem volt. A juhokat és teheneket egy fészerféle építményben tartották, és nem kötötték meg őket. A fejükön sem volt kötőfék. *** A nagy lakoma után éjszaka két órakor jöttünk haza. A rokonok egyike, egy jól megtermett szemüveges férfi volt a sofőrünk a hazafelé úton, aki különben szép csendesen az egész napot végigette-itta. *** Felírtunk néhány tisztázandó kérdést a tapasztaltakkal kapcsolatosan. Úgymint: 1. A fiatalok mikor jöhetnek a főasztalhoz? 2. Megtiszteltetés-e a töltögetés funkciója? 3. Töltögetés — a fiatalok kinek a poharával köszöntének? 4. Ivás — a) aki berúg, b) aki megsérti a szabályokat — mi lesz vele? Mikor vétkezik; vannak-e szankciók ellene? 5. Mi célt szolgál a fiatalok tisztelgése? 6. Szoktak-e mondani ételre szöveget? 1984. május 10. (csütörtök) Napos, kissé felhős időre ébredtünk. Reggel a nagy éjszakai kimaradás után 1/2 9-kor keltünk. Haritonnak be kellett mennie az intézetbe, úgyhogy elvileg szabadprogramunk volt. De bejelentkeztünk Kuznyecovnál, és ott azért illett megjelennünk. Kuznyecov 11 órakor fogadott. Megbeszéltük, hogy eljön Magyarországra. Átadott egy Madaras László régész kollégánknak kézbesítendő levelet és könyveket. Megadta személyi adatait is a meghívólevélhez. Az évkönyvünkbe 35. kép. Hortobágy-szerű látványt nyújtó tágas legelő tehenekkel, 1984 is ígért egy cikket, bár magyarországi vonatkozású írásainak egyike éppen most van megjelenőben Czeglé- dyéknél. Megmutatta azt a fordítást is, amit Erdélyi István a kis Jászság könyvből13 készített. Ez a fordításban megjelenő szöveg elvileg az 1986-os évkönyvükben kap majd helyet jó 30 oldalnyi terjedelemben. Ezután lementünk, és búcsúzóul megittunk egy-egy jókora kupa sört. Majd a 9-es villamossal kimentünk a Vodovaja Sztancija (=vízi állomás) nevű helyre. Ez nem más, mint két hatalmas tó, felduzzasztva, trambulinnal, szobrokkal stb. Csodálatos kirándulóhely. Ugyanitt sasliksütő helyet is kialakítottak, illetve vendéglőt stb. Egy jó órányit pihentünk a zöldben. Szükségünk volt rá a tegnapi megerőltető igénybevétel miatt. S egyúttal a pihenéssel, elmaradásunkkal megúsztuk az ebédet, sőt nem kellett vacsoráznunk sem teljes mellbedobással, csak egy kevéskét, de azt már illetlenség lett volna visszautasítani. A külvárosi kertes részeket villamosról néztük meg. Gazdag kertek vannak. A házak magas kapuval zárulnak. Fotóztuk az utcarészleteket színessel és fekete-fehérrel is. Mikor hazaértünk, Hariton már készülődött a hangversenyre, ahol a fia is fellépett. Mi addig-addig vacakoltunk, hogy végül is nem igényelték, hogy elmenjünk. Végre két hét után egy fél délutánra így aztán egyedül maradtunk és lepihentünk. Az előző napi dolgokat is megbeszélgettük és magnóra vettük. Este ennek ellenére hullafáradtak voltunk. Mosni is kellett volna, de sajnos még mosakodásra is kevés volt a meleg víz. 36. kép. Jószágterelő kancsuka rajza 1984. május 11. (péntek) Szép, napfényes idő volt. Fáradtan ébredtünk. Hariton reggel elrohant a piacra, mert úgy tűnt, búcsúebédre készül. Megérkezett a két asszony is, és hozzáláttak a főzéshez. Reggelire egy kis húsos pirog volt — konyak, bor és valamiféle fii, aminek ánizsos íze volt, s ezeket őszét sajt kíséretében fogyasztottuk. Ezután tea következett és kávé. Bementünk az intézetbe, ahol megkaptuk a cikkeket négy példányban legépelve. Átjavítottuk az irodalmat. Átadtuk Vilennek a 39 darab színes diát, a különlenyo- matokat, ő pedig az őszét zenei felvételeket egy hangszalagon. Megígérte, hogy este vagy a vonathoz holnap a nart eposzt is hozza. Elbúcsúztunk tőle, és Haritonnal bementünk az Ogo- nyok nevű kávézóba, ahol sört ittunk. Ezután elmentünk 13 A kis Jászság könyv = SZABÓ L.: A Jászság. Budapest, 1982 55
