Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Írások az ünnepeltről és az ünnepelttől - Szabó István: Tanulmányúton Oszétiában
33. kép. A „Győzelem Napja" ünnepén Szabó László pertut iszik. 1984 speciális készítmény — egy itt készülő zöld, szénsavas, eléggé ízletes ital kíséretében. Az asztalnál a korelnök Georgij, felállva köszöntött őszét és orosz nyelven. Itt kissé szabadabb volt a rend, lehetett inni a tószton kívül is, a vendégek kedvéért rendezték az előétkezést. A kor szerinti ültetést és egy-két tósztot így is a szokás szerint prezentálták számunkra. A belsőségeket kézzel tépték, és szinte az ember szájába tették bele. A finomabb falatokat szétosztották. Ezután nem is láttuk többé az elnököt. A főétkezésnél már nem volt ott. A sakk és az ehhez hasonló játékok annyira népszerűek, hogy öt-hat ember bokorba verődve, nézőközönséggel, várakozókkal körülvéve mind sakkoztak vagy sakkozni akartak. A gyermekek a felnőttek irányítása mellett birkóztak, és az előétkezésünkből megmaradt falatokat kapták jutalmul. (Mindezeket fotóztuk is.) Ezután jött a főétkezés, a vacsora. Az asztalnál kor szerint helyezkedtek el, ezt követte a vendégek szintén kor szerinti elrendeződése. A fiatalok külön asztalnál ültek. A fiataloknál hasonló a sorrend, így erre nem érdemes külön kitérni. Tósztok hangzottak el: 1. A Győzelem Napja és az elesettek emlékére. (A hagyományos ünnepek kötött rítusával szemben itt nem löttyintettek ki semmit, és nem ragaszkodtak a felkínált pirog páratlan számához.) 2. A 2. és 3. számú helyen ülő öregek is hosszú tósztot mondtak, de erre a többiek már nem kórusban válaszoltak. 3. A 3 (50 év körüli) „fiatal”, vagyis a másik asztal „személyzete”, „vezetősége” megjelent, tisztelgett az öregek asztalánál és tósztot mondott. Az ebédnél a sorrend hasonló volt a Szent György napi ceremóniáéhoz. Ezek után ének következett. A fiatalabbak az ülő öregek mögé álltak, a 2. öreg pedig dirigálta őket, azt, hogy melyiküknek mikor kell belépnie. Közben recitatív jellegű szólót énekelt a II. világháború hőseiről, Plijev marsaiból. Előtte még elmondta, milyen nevezetes tettei voltak, miért is született róla hősi ének, ezután következett maga a dicsőítő dal. Teljességében az egész kántálással hangsúlyozott, szövegközpontú szólóének a görög tragédiák kórussal kísért előadására emlékeztetett. A fiataloknak megtiszteltetés az ital töltögetése. A töltögető személyt maguk közül választják ki, hogy így az beletanulhasson mindenbe. Estefelé még tartott a mulatság, sőt minden bizonnyal még az éjszaka folyamán is, mert éjszaka 2-kor még ki akartak hozni ismét bennünket a vigadalomba. *** Este már kissé sötétedett, amikor megérkeztünk a faluba egy házhoz. A gazda azonnal lerántott egy jókora birkát. A torkát vágták el és a fejét, mégpedig azonnal. A birkát egy tönkféle fára fektetve nyúzták meg, és ahogy kint a mezőn a borjú esetében láttuk és fotóztuk, a saját bőrén darabolták szét nagy ütő-vágó késekkel. A bőrét azonnal lesózták. A nők (3 lány, 3 öregasszony és a gazdasszony) pillanat alatt munkához láttak, a főzőüstbe vizet húztak, alágyújtottak, és mire megnyúzták és szétdarabolták a birkát, már forrt a víz. Pedig még tehenet is kellett fejniük. A férfiak egy része TV-t nézett, de nem segített. Az asszonyok meg tovább szorgoskodtak: egy óriási tálban már keverték is a piroghoz valót. Az asszonyok később sem jöhettek be a szobába, csak annyi időre, amíg terítettek, és akkor is csak a gazdasszony. A többi kint ült egy külön szobában, külön helyen. Egyetlen alkalommal jöttek be, amikor a gazd- asszonyok tiszteletére az öreg, a tamada külön tósztot mondott. Ekkor a gazdasszony mögé felsorakozott az egész női gárda. A gazdasszony átvette a neki küldött teli poharat, és azután ráköszöntötte a társaságra, de nem ivott belőle, hanem egy mellette álló férfinak nyújtotta át, aki el is vette tőle, sőt meg is itta az italt. Még egy másik alkalommal is bejöttek. Ekkor már ketten. Három poharat és egy darab húst hoztak be, ezt aztán mind a hárman (a tamada, a hős Georgij és egyikünk mint vendég) tósztok mondása után megitták. Ezzel zárult a vendégség. *** 34. kép. Borjúdarabolás a saját bőrén, 1984 54
