Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)

Írások az ünnepeltről és az ünnepelttől - Szabó István: Tanulmányúton Oszétiában

1984. május 8. (kedd)

1984. május 9- (szerda)

Szép, napos idő volt. A városba mentünk. Reggel második kísérletre sikerült jegyet váltanunk a szombaton Moszkvába induló vonatra.

Hariton erősen szervezte a dolgokat, de nem sikerült kocsit kapnia. Akart egy üvegkürtöt is venni ajándékba, de lebeszéltük: közel 90 rubel az ára, egy egész havi fizetés

szinte.

31. kép. M. Sz. Tuganov: „A Nártok lakomája

Ezután látogatóban voltunk Kuznyecovnál. Az alábbi pontokban foglaltak voltak a vele való találkozás lényegesebb momentumai:

1. A Mátrából elvitt kő őrzi az itteni építkezés hagyományait.

2. A csillag alakú buzogány a Kaukázusban nem fordul elő, bár a múzeumban csontból hasonló formájút láttunk.

Nagyon fontosnak tekinti az együttműködést. Két könyvet adott, és megígérte, ha kap meghívást, eljön Magyarországra.

Vilennel megnéztük a múzeumot. A könyvei közül is kaptunk néhányat. A múzeumban tartott tárlatvezetését magnón rögzítettük. Maga a múzeum kicsiny, de nagyon szép anyaga van, amit mind Borisz Kalojev szedett össze és tett közzé.

Ezután megebédeltünk egy olyan vendéglőben, ahol szép, park övezte helyen 5-6 emberre méretezett filagóriák vannak kialakítva. Egy olyan részben voltunk, amelyik palából épült, gerendamennyezettel, a régi lakóházak mintájára. A menü az alábbi volt:

1. vodka és sör;

2. pirog;

3. saslik;

4. sajt és saláták.

Érdekes volt, hogy a másik asztaltól odaküldtek egy üveg vodkát. Rájuk köszöntöttük, akik mint kiderült, Vilen régi munkatársai, barátai voltak. Két poharat is ittunk rájuk, amit azonban — mint azt Vilen elmondta — nem volt kötelező meginni.

Estére italt vettünk, majd a piacon, ahol csináltunk néhány fotót, vettünk egy jókora kakast, amit pörköltnek szántunk galuskával. Nem volt nagy sikere. Nem szoktak ilyen ételt enni, nem tudják később újramelegíteni.

Este Tv-nézés után viszonylag korán feküdtünk le.

A Győzelem Napja napfényes idővel a Pravoberezs- najai rajon egy Humalag nevű falujában köszöntött ránk. Már 8-kor indulásra készen álltunk, és csak Georgijt, a Szovjetunió Hőse-nagybácsit vártuk. Bőséges reggeli után indultunk, amit az előző este főzött kakas pörkölt maradék biztosított. Tehát megint dugig voltunk.

Ezután kimentünk a mintegy harminc kilométernyire lévő faluba, ahol a kolhozelnök fogadott. A kölcsönös vendégfogadási szertartások után lejátszott egy sakkpartit Haritonnal, majd kimentünk egy tágas legelő szélére, ahol már folytak az előkészületek ahhoz az ebédhez, amelyet az elesett hősök emlékére rendeztek. Ahogy megérkeztünk, azt láttuk, hogy a saját bőrén, kint a füves pusztán darabolnak egy jókora tehenet. Végigfotóztuk — nálunk ilyen már nemigen látható. Aztán megérkezett egy kocka alakú oldalkocsis motorkerékpár, ami tulajdonképpen egy motorra szerelt nagyméretű fém szállítóláda volt. A fémláda jó félmagasságig friss, még élő pontyokkal volt megrakva. Egy másik helyen — ugyancsak a tághorizontú legelőn — egy hatalmas vas (vagy bádog) üstben már forrott is a víz a levágott borjú abálásához.

Míg az emberek szinte begyakorlott rituálé szerint végezték a rájuk kiosztott feladatokat, mi elmentünk a Horto- bágy-szerű látványt nyújtó tágas legelőre szemlélődni, fotózni. A háttérben, jókora távolságra tőlünk, hatalmas vonuló-legelésző, félvad formájú jószágokból álló tehéncsorda, egy másik részen pedig birkanyáj látszott. A pásztorok lóhátról, kis kancsukával hajtották, terelgették a jószágot. Terelőkutyájuk nem volt.

A kétkerekű taliga szerkezete teljesen megegyezik a jászsági kolecéval. Felültünk a gulyás hátas lovára is, le is fényképeztük egymást.

***

1 óra tájon — érkezésünk után alig egy órával — az elnök asztalhoz invitált. A kedvünkért, úgy 6-7 ember részvételével, kis előzetest tartottak. A belsőségek sasliknak és főzve kerültek az asztalra vagy öt üveg vodka és egy

32. kép. Őszét lakószoba rajza a múzeumi kiállítás alapján. Ordzsonikidze, 1984

53