Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Művésettörténet - Egri Mária: Holló László újabb művei a Damjanich Múzeumban. Dr. Ujváry Zoltán adománya
EGRI MARIA HOLLÓ LÁSZLÓ ÚJABB MŰVEI A DAMJANICH MÚZEUMBAN DR. UJVÁRY ZOLTÁN ADOMÁNYA „Kivételes ember volt, kivételes sors, kivételes életművel’’ — zárja Holló Lászlóról írott elemzését Koczogh Ákos a művészről 1962-ben, elsőként megjelent monográfiájában. „Kiteljesedett életművet hagyott a jövő számára, melynek korszerűségét, egyetemességét annál világosabban látjuk, minél inkább vesznek a homályba szemfényvesztő próbálkozások. Haladt a maga útján, mint Dürer felvértezett lovagja erdő vadjai, kísértései között s nem rettent meg, nem tévedett küldetése igazában. A művészettörténet szinte első jelentkezésétől kezdve számon tartotta, de hosszú élete során alig akadt tollforgató ember, akit ne érintett volna meg művészete, egyénisége, ha a közelébe került. Katalógusait műtörténetünk eminensei fémjelezték, nem tisztünk, hogy számba vegyük a róla-vele foglalkozó irodalmat, megtették azt már jeles kollegák. Szólunk viszont munkásságának első összegzőiről, műveinek első katalogizálóiról, irodalmának első összegyűjtőiről, s foglalkozunk a nyolcvanas évek végétől azzal a fokozott ütemű kutatással és publikációval, ami már Ujváry Zoltán nevéhez kapcsolódik. A Képzőművészeti Alap kiadásában megjelenő, A művészet kiskönyvtára sorozat XXXVIII. darabjaként látott napvilágot Koczogh Ákos mindmáig érvényes, első összefoglalása Holló László művészetéről. Két év múlva Debrecen is ráébredt, milyen kincset rejteget a városszéli Tócóskert, és kiadták Tóth Ervinnek, Holló .jelentősebb müvei”-t, nagyobb kiállításait is felsoroló monográfiáját. Ugyancsak Tóth Ervin szedte csokorba Holló László rajzait és akvarelljeit 1969-ben, szintén a cívisváros kiadásában. A Déri Múzeum munkatársi gárdája, vezetése jó ideje magáénak érezte a Holló-kutatást. Kiállításokkal, ismeret- terjesztő és tudományos igénnyel készített kiadványokban publikálták feltárásaik eredményét. A Déri Múzeum Évkönyvében jelent meg 1972-ben, majd ismételten 1975- ben, a Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményeiben Kiss Zoltán: Holló László mitologikus és biblikus képeit elemző írása. Szintén a Közlemények között jelent meg 1978-ban Módy György képzőművészeti írásai között Holló történelmi képeinek elemzése, valamint Holló László történelmi alkotásainak jegyzéke. S nem szabad elfeledkeznünk Bíró Katalin, Sz. Kürti Katalin tudományos igénnyel készült katalógusairól sem, amelyekben — a mű szokásos adatai: készülési idő, méretek, jelzetek, tulajdonosok feltüntetése mellett a művek kiállításának és reprodukálásának adatait is szerepeltetik. 1987-ben, Holló László születésének 100. évfordulójára megmozdult a muzeológia, a publicisztika. Emlék- kiállítás nyílt ez alkalomból Debrecenben és Kiskunfélegyházán, mindkét város múzeumában hivatalos ünnepséget rendeztek a „Kossuth-díjas, Munkácsy-díjas, Kiváló művész születésének századik évfordulója alkalmából”. Az előadások, koszorúzások mellett Debrecenben Holló László-díjakat adtak át, Kiskunfélegyházán leleplezték Hondromatidisz Rigasz Holló Lászlóról készített szobrát. A Déri Múzeum 1987-es évkönyvét a Holló-évfordulónak szentelte, ahol több műtörténész több szempontból elemezte a művész munkásságát. Újra kiadták Koczogh Ákos 1962-ben megjelent monográfiáját, amelyet a szerző kibővitett Holló Lászlónak az Építünk c. folyóiratban, 1954-ben megjelent önéletrajzával, Fontosabb események, kiállítások cím alatt bővített életrajzával, s Irodalom Holló László munkásságáról fejezetében Bíró Katalin feldolgozásával. A Hajdú-Bihar megyei Múzeumok Közleményeiben tette közzé Bíró Katalin két feldolgozását; Holló László műveinek részvételével megrendezett önálló és csoportos kiállítások katalógusát 1923—1985 között, valamint Holló László 1907—1975 között készült olaj- festményeinek katalógusát a mű anyagával, méretével, jelzetével, tulajdonosának megjelölésével, kiállítási és publikálási adataival. Számos publicisztika mellett ekkor jelent meg Holló László életművét méltatni igyekvő írásom is az Alföld 3. számában. Ebből szeretnék most némi összegzést meríteni, vázlatot a magyar művészet e különös és egyedülálló alakjának megközelítéséhez. Csupán annyit, amennyi ahhoz elégséges, hogy a munkásságával foglalkozó hatalmas irodalomból válogatva, a Damjanich Múzeum félszáz lapos műtárgygyarapodását elemezhessem. 1 KOCZOGH Ákos 1987. 45. o. 529
